07.12.05

Éb-resz-tő!

Ezt tito irta a Gondoltuk, Néztük rovatba, 11:22 -kor

A spanyolok ellen csoportmeccs termőbe fordította azt a pofonfát, aminek megrázása után a népsportblog elveszítheti a kispályás versenypelenkázó-csapatra való női olvasóját. A szüretig még egy kicsit várni kell, de addig is kóstoljunk bele a muliebris caterva ludicrum egyik gyümölcsébe.

A franciaországi női kézilabda VB-re éremesélyesként érkeztünk, legalábbis a világnagyságokkal tűzdelt keret erre predesztinálta a válogatottat. Az eddigi három meccset látva viszont azt mondom, ezzel a nem-játékkal maximum nyolcba férünk, hiszen ez a libafarm eddig mindössze arra alkalmas, hogy demonstrálja a papírforma, és a valóság között különbséget.

Engem nem az zavar, hogy hogy csak döntetlent játszottunk a spanyolok ellen, hanem az, hogy milyen elképzeléstelen, és lélektelen teljesítménnyel. Ezzel a játékkal szénné nyerné magát a csapat, de azt nem kézilabdának, hanem agyonkontrázott betlinek hívják. Tisztára úgy tűnt, hogy a lányok a csöppnyi kis eszüket a tranzitváróban öltözőben hagyták, és elfelejtették, mi az a koncentráció. (Hasonló hangzású edzőtáborra utalni nagyon durva? :)) Pontatlan befejezésekből, elrontott átadásokból, rossz döntésekből Dunát rekesztettek, és amikor rádöbbentek, hogy nem az ő kezükben van a gyeplő, még kiadós pánikrohamokkal tetézni is tudták a bajt. Beállósjáték nélkül és csapnivaló átlövésekkel ne akarjunk már továbbjutni… Megmondjam, mi a legszebb az egészben? Másfél perccel a meccs vége előtt még elhitették velem, hogy most az egyszer nem fogunk rácseszni a végjátékra, de még a spanyolok csetlő-botló játéka sem volt elég ahhoz, hogy élni tudjunk a lehetőséggel. A hülye persze én vagyok, hogy bízom a csodában.

Pusztába kiáltott szavak

Mielőtt a hímsovinizmus vádja érné a ház elejét, engedjetek meg egy-két keresetlen szót a kapitányról is. Németh András hiába ért el óriási sikereket a Fradival, hiába az elismert szakmai tudás, a válogatottal töltött idő rettentően kevésnek bizonyul. Aszondom, cipőt a cipőboltból, női kapitányt a női válogatott élére. Nagyon megünnepelném, ha a csapatot egy Anja Andersen-szerű kapitány vezetné, mert az világosan látszik, hogy Németh András ennyi idő alatt képtelen felkészíteni őket, míg egy nő biztosan hamarabb megtalálná a megtalálná a közös nevezőt velük, és a pszichés problémák boncolgatása helyett a taktikával lehetne foglalkozni. Nagy kár, hogy a honi kézilabdában nincsen ilyen női szaktekintély… Egyébként a tegnapi csapatunk mellé nem is kellett volna edző, mert a kapitány szerint a lányok megfeledkeztek a megbeszélt utasításokról. Hogy miért? Azt csak Németh András tudja. NOT.

Ezzel a döntetlennel ugyan csoportelsők lettünk, de könnyen lehet, hogy elhullajtott egy pont hiányozni fog a folytatásban. Holnapután ősi román barátainkkal, a lengyelekkel csapunk össze, aztán németekkel tempózunk, majd Románia és Korea a menü. Nagyon bízom benne, hogy lányok a hajcsatokhoz kapnak, és egyre javuló játékkal továbbjutunk, hogy a kieséses szakaszban körömrágással spórolhassuk meg a manikűrösre szánt kincseket.

Permalink