Telefonos segítség nevű olvasónknak és hites feleségének kék-sárga vér folyik az ereiben, így a szombat délután is a Budai II stadionban érte őket. A REAC-Újpest szomszédvári rangadón kivel találkozták? Filkor Attilával, aki elmondta, hogy elkötelezett nepsportblog olvasó, és az unalmas olasz bajnokság helyett Rákospalotán talált szórakoztató focit. Miután autogrammot kért Istvánéktől, és kiszedett belőlük néhány kulisszatitkot eme szupersite szerkesztőiről, még ahhoz is ragaszkodott, hogy egy kép kerüljön fel róla. Hát itt van:
Gabesz és az emberek látásának javítója illuminált barátai társaságában, a török-magyar focimeccs alatt, a következő kreatív ötlettel örvendeztette meg magát. Adózzunk Gera Zoli becsületén esett csorbának egy elektronikus mementóval! A legmegfelelőbb formának egy neten, vírus módjára terjedő videoklippet szántak, ami videómegosztó szervereken keresztül, email-ben hódítana teret. Miután néhány korty házipálinkát katalizátorként felhasználtak, megformálták a forgatókönyv vázát is. Már csak egy megfelelő szakembert kellett találni, aki elkészíti a műremeket! Hamar megtalálták a kézenfekvő megoldást. Miután építő jellegű javaslataim világszínvonalig tökéletesítették a script-et, nekiláttam a fabrikálásnak. Csak a nyers videóanyag beszerzésének pehelysúlyú logisztikai problémáját kellett megoldani, és megindult a szülés. E-mailben ötletek, javaslatok, észrevételek cseréltek gazdát, statusreportok és ukázok repkedtek, végül 7 verzió véres verejtékén átevickélve felsírt a gyermek. Jó szórakozást!
Gorillamarketingre fel! Fertőzzétek meg kedves ismerőseitek mailboxát a videoklipp címével, hadd csesszék fel az agyukat egy újabb kéretlen körlevéltől.
24 órás non-stop Mountainbike váltóverseny? Köszi, lehetne akkor inkább a gyökértömést érzéstelenítés nélkül? Na, nem mindenki ilyen puhány az alom közelében, mint mi, akik büszkén blogolunk a sportról a sezlonyról, mert például Gabesz fogta magát és összetrombitált egy csapatnyi őrültet, akikkel belevágtak a fenti esemény teljesítésébe. A Folyékony Kenyér Csapat pedig bebizonyította, hogy egyrészt ezt a sportot valóban nem lehet ásványvízzel csinálni, másrészt kiváló eredményt elérve 25 indulóból a 16. helyet szerezték meg a hobbi-kategóriában.
A Folyékony Kenyér csapat
A 4 kilométeres erdei pályán átlag köridejük 15 perc körül volt, ami nem is rossz, ha hozzátesszük, hogy az ultra-megabrutál profiknak is 9 és fél percre volt szükségük a körrekord felállításához. Az I Love Beer köré szerveződött csapatnak sikerült folyamatosan pályán tartania a csapat egyik tagját, ami két körös váltásokkal nagyjából 30 percet jelentett egy elhivatott sörbarátnak az erdőben – vaksötétben, hajnali fagyban is! Mi a magunk részéről csak hatalmas gratulációval tudjuk hozzátenni a magunkét az eseményhez, mert a gondolatára is összerezzenünk, hogy az éjszaka közepén egy erdőben bringázzunk úgy, hogy amúgy is félünk a sötétben és utáljuk, ha nem hagynak aludni minket.
They love beer
Erre Gabeszék végignyomták úgy a programot, hogy éjszaka is csak másfél órát aludtak (ami köztudomásúlag a legszarabb), aztán kelés, melegítés, bringára kapás és fél óra tekerés, majd újra másfél óra csumcsi. Na, ez az, amiért jár a hatalmas respect!
A skótok tegnap este 12 emberrel 22-t intéztek el. Párizsban a skót nemzeti tizenegy leverte a csigazabálókat, a török-magyar meccsre delegált világ legrosszabb skót vicce pedig egyszemélyes hadseregként a mi 11 aranylábú focistánkkal bánt el. Szétbasz az ideg, és higgyétek el, nem a franciák miatt.
Aki volt olyan hitetlen kutya, hogy nem nézte a meccset, annak elmondom, hogy egészen a hatvanvalahányadik percig úgy játszott a válogatott, hogy csak dícséretet érdemel. A kapitánynak sikerült átvinnie a taktikát a mágnestábláról a pályára, de amit a bíró Gera baleseténél ítélt, azzal szemben még ő is tehetetlen volt. Sajnos tudomásul kell vennünk, ahogy gömb alakú Rubik-kocka sincs, úgy a játékvezető sem fújja vissza az ítéletét, még akkor sem, ha tudja: rosszul döntött. Hajlamos vagyok osztani a Dózsa György úti Shell kút kezelőjének véleményét, aki szerint az UEFA ezt a degenerált faszt azzal az ukázzal küldte Isztambulba, hogy akadályozzon meg egy újabb tömegbotrányt, ami a városra várna vendéggyőzelem esetén. (Benyoka metálba oltott összeesküvés-elméletét az NST-n olvashatjátok.) Ennek az emberszabásúnak már úgyis mindegy, üvöltve követelhetünk örökös eltiltást, de alsó hangon kerékbetörést, két hónap múlva betölti a 45-öt, és eltűnik a focipályákról. Mondjuk, minket ez már nem fog vigasztalni. A nemlétező magyar sportdiplomácia seggét verheti a földhöz, ha csak annyit sikerülne elérni, hogy töröljék Hit Zoli eltiltását.
Ami a legjobban fáj az egészben, hogy ilyen mocskos csalással beleszartak abba a gulyásba, amit Várhidi és csapata főzött. A közvélemény végre kezdett a válogatott mellé állni, végre megérhettük, hogy a bosnyák meccs másnapján reggel nyolcra elfogyott a Nemzeti SzennySport, végre nem a fikázás volt az első gondolata az utca emberének, ha szóba került a CSAPAT, és erre jön ez a patkányba oltott atka, és egy ítélettel alaposan visszavet mindent. Maradt volna kint a büfében, ahonnan egyébként az egész esetet nemnézte, öreganyám járókerettel és 4 diptriás szemüveggel is jobban vezette volna a találkozót.
Sajnos ott még nem tart a csikókból álló csapatunk, hogy ilyen incidenst pszichésen el tudjon viselni, de el fog jönni az az idő is, amikor nem omlunk össze egy ilyen mértéktelen igazságtalanság elszenvedése után, sőt, továbbmegyek, el fog jönni az az idő is, amikor felnövünk annyira, hogy ilyen mértéktelen igazságtalanságot nem fognak elkövetni ellenünk. Dukál a repsect a csapatnak (Tóth Balázs, téged kivéve), október 13-án telt ház fog várni benneteket a Népstadionban! A magyar foci megint szép lesz, méltó régi, nagy híréhez!
A margóra még annyit, hogy azért van minek örülni is. Az U21-es válogatottunk megverte Szerbiát, és ezzel az EB-selejtező csoport élére állt. Fuck, yeah!
Tegnap este sem az idei első NFL közvetítés, sem az IndyCar chicagó-i futama nem csalogatott annyira, mint a US Open döntője. Várakozásomnak megfelelően az új csillag, Novak Djokovic, és napjaink első számú teniszezője, Roger Federer lépett a 23.000 néző elé, hogy megvívják a montreáli ATP torna döntőjének visszavágóját. Djokovic jó pár órával többet játszott ebben a két hétben, mégsem látszott rajta fizikai fáradtság, fejben viszont többször is megrogyott, de ezt írjuk be inkább az alig 20 életévnek. A svájci terminátor nem volt csúcsformában, viszont a megfelelő pillanatokban mimetikus polialoid mivolta átsegítette a nehézségeken. Sőt.
Az előző post-ban már ajnároztam eleget az új kedvencemet, úgyhogy most inkább tekintsünk előre. Már nem kell olyan sokat várni Federer egyeduralmának bomlására, ami mindenképpen jót tesz a tenisznek. Sokan elfordultak már a fehér sporttól, mondván: unalmas, mint egy brazil szappanopera… Nna, ez a tendencia a csikók feltörekvésével remélhetőleg megtörik. Mind Nadal-ban, mind Djokovic-ban rengeteg fejlődési lehetőség van, ha már csak ők ketten megcsipkedik a rettenthetetlen világelsőt, azt mondom, halleluja, mindenki a TV elé, ha férfitenisz megy!
Még egyszer gratula Novak-nak, aki minden baja ellenére partnere volt Federernek egy izgalmas, helyenként pedig kifejezetten magas színvonalú Grand Slam-döntő lepörgetésében. Sok sikert kívánok neki a továbbiakban, ti pedig mulassatok egy jót r_mag nevű olvasónk youtube-os találatán, ahol Djokovic napjaink sztárjait parodizálja. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy Federer-ről azért nem ad elő ilyen epizódot, mert szerinte a svájci a tökéletes teniszező.)
Legnagyobb sajnálatomra nem jutottam el Fehérvárra, hogy személyesen tekintsem meg a Magyarország-Bosznia mérkőzést, de így legalább azt el tudom dönteni, hogy melyik tizenegyes volt jogos és melyik nem. Silány vigasz, de ez van…
Azzal kell kezdenem, hogy bár az elején kicsit döcögött a szekér, egészen gyorsan felvettük a ritmust és tulajdonképpen néhány 5-8 perces periódust leszámítva uraltuk a játékot. Gera és Hajnal több jó passzal indították meg Dzsudzsákot és Feczesint, melyekből helyzeteket alakítottunk ki. Ugyan ezeket szépen sorban ki is hagytuk, de jó volt látni, hogy meg merjük csinálni a cselt, vagy elvállaljuk a lövést messziről is, ha nincs kinek tenni a zsugát.
Head over heels
Mindez azért különösen bíztató, mert emberhátrányban játszottunk. Tőzsér az első öt percben adott két elérhetetlen passzt, onnantól kezdve pedig hozzá sem ért a labdához, úgyhogy elképzelni sem tudtuk, hogy merre járhat. Valami elképesztően gyengén játszott, ami leginkább azért volt bosszantó, mert a padon ott ült Halmosi, vagy akár a később becserélt Filkor, de Várhidi a pályán hagyta a szerencsétlen balfaszt. Pedig pont annyi hiányzott a kiütéses győzelemhez, hogy Gera tényleg csatárt játszhasson és ne kelljen visszarohangálnia labdákért, úgyhogy megint csak hangot kell adnunk neki, hogy nem értjük, nem értjük és nem értjük, mi a tökömért kell ilyen töketlen, szerencsétlen hülye kis faszpörgettyűket néznünk egy egész meccsen keresztül.
Na, de hagyjuk ezt, csak azért írtam le, mert bosszant, de igazából annyi számít, hogy a remek teljesítményt nyújtó csapatunk győzött 1-0 arányban a csoport második helyezettje ellen. A kapuban Fülöp három bravúrt is bemutatott (az ötösről érkező atomfejes léc fölé tessékelését Anyádat, bazzeg! felkiáltással honorálta a Nyuszi sétányban összegyűlt szakértő kör), Juhász pedig amellett, hogy remekül szerelt egy párszor, jól összefogta a védelmet. Vaskó meglepően magabiztos volt, Vanczák és Szélesi pedig néha még előre is merészkedett, amiből ugyan veszély nem lett a másik kapu előtt, de érjük be annyival, hogy a miénk előtt sem.
Dzsudzsák nagyon tehetséges, de még marha sokat kell tanulnia. Jól cselez, játssza a játékot, amit mi nagyon pártolunk, de sajnos kicsit önző és van néhány magyaros baromsága is, mi mégis nagy jövőt jósolunk neki. Most is jól játszott, ha szerencsésebb (és vele együtt mi is), akkor két gól és két gólpassz a termése, ebből lett az, hogy végül csak helyzetekig jutott (lásd még: magyaros baromság). Hajnal jól játszott, nem is nagyon értjük, miért cserélte le Várhidi, mellette az ifjú Vass pedig megint rengeteget futott, sok labdát szerzett, sőt, cselekre és indításokra is vállalkozott. Mi úgy érezzük, kis termete ellenére komoly potenciál van a srácban, most is a középpályánk leghasznosabb tagja volt. Tőzsérről már esett szó, nem is kívánok a továbbiakban foglalkozni vele.
Viszont ugye Gera megint csatár volt, ami nem rossz, mert ő azért annak indult, de mi még mindig úgy érezzük, hogy akkor lennénk igazán támadó felfogású csapat, ha ő középről indulna és két csatár lenne előtte. Így most csak egy volt, nagy meglepetésünkre azonban Feczesin kifejezetten nagyot játszott. Küzdött, hajtott, lefordult, lőtt… ezek közül némelyiket jól, másokat kevésbé, de minden dicséretet megérdemel, mert végül is ő harcolta ki a büntetőt, amivel megnyertük a meccset. Azon sporttársak kedvéért, akik a helyszínen izgulták végig a meccset, a mi büntetőnk jogos volt teljesen, bár ha nem fúj bele, Hajnal az üres kapuba lőhetett volna, de mi felütöttük a Sportközhely-szótárat és azt találtuk benne, hogy mindegy, ki szerzi a gólt, csak nyerjen a csapat.
Sajnos az ő büntetőjük is jogos lett volna, Vanczák elhúzta a csatár lábát, de Tanult Kollégámmal megállapítottuk, hogy most még a bíró sem ellenünk fúj, annyira rendhagyó a játékunk. Vagy most már ez lesz mindig? Meg tudjuk ám szokni, úgyhogy nyugodtan…
Jogos büntető!
Még ki kell emelnünk Gera Zoli kapufáját, ami ha csak pár centivel lejjebb jön, akkor valószínűleg minden idők egyik legnagyobb gólja lett volna, valamint felhívnám minden kedves olvasó figyelmét, hogy Törökország 2-2-es döntetlent ért el Máltán. Szerdán megyünk Isztambulba, jó lenne meglovagolni ezt a szerencsésen alánk csapódott hullámot, mert most ad a gép. Nem azt mondom, hogy jussunk tovább a csoportból, vagy valami, csak lássuk a Vass Ádám, Filkor Attila, Dzsudszák Balázs, Hajnal Tamás és a hozzájuk hasonló tehetségek beépítését, akik talán végre megtanítják győzni is a magyar válogatottat.
Mert a játék már nem volt rossz. Tekintsünk most el a védekezésünk néhány hiányosságának taglalásától, meg a kapitány néha valóban elég furcsa meccselési és taktikai szokásaitól, örüljünk inkább most szerdáig ennek, mert most talán tényleg van minek.
A válasz: a fent említett teniszező büszke tagja a kedvenc sportolóim klubjának! A díszes társaság főként kelet-európai versenyzőkből áll, ami számomra is furcsa, hiszen hivatalból irtózom a fajtájuktól. Ugyan a szerb Djokovic nem olyan büntetnivaló, mint Sarapova vagy Iszinbajeva, nem olyan pedálgép, mint Vinokourov, viszont van stílusa! A tagságot a montreáli ATP torna után érdemelte ki, amikor három nap alatt kipicsázta Roddick-ot, Nadal-t, és a világelső Federer-t is. A tegnapi (igazándiból mai, csessze meg az időeltolódás), Monaco elleni meccs után pedig nem volt más választásom, mint felvenni a klubba.
Novak Djokovic szárnyalása tavaly kezdődött, és napjainkig még korán sem ért véget. Másfél év alatt az ATP rangsor 80-ik helyéről a harmadikra tornázta fel magát. Ez jó a teniszrajongóknak, mert végre nem kétszemélyes a férfi élmezőny, és pláne jó nekem, mert a női salakos meccsek után visszanyertem a hitemet a férfi keményborításos játékban. Djokovic olyan repertoárral játszik, hogy öröm nézni, végre nem csúcsra járatott adogatógépek tapossák a vonalakat. Igaz, ő sem kispályás szervákat küld, de ezek nem a belerakott trágyától durvák, hanem attól, hogy varázslatosan helyezi őket. Nagyon tud koncentrálni, és ehhez az idegei is megvannak, hiszen azokat a budafoki kábelgyárban sodorták. Az idegek szakítópróbája a tie-break, és ebben nagyon zsír, 8-25-ös mérlege van, ebből is látszik, hogy nyomás közel úgy teljesít, mint Federer. Nem fél bejönni a hálóhoz sem, remekül mozog a T-vonalnál, és olyan röptéket produkál, hogy az ellenfél maga alá piszkít tőle. Nem kispályás az alapvonaljátéka sem, iszonyú pontossággal lövi a széleket, és nem restell néhány igazán pofátlan emelést sem bevinni, akár szoros helyzetben sem. Emlékeztek még, a montreáli döntőben hogyan szívatta meg Federer-t? Ennek a videónak a végén újra megnézhetitek:
Nnna, hát ezért lett az új kedvencem Djokovic. De az élet nem csak játék és mese! Akad egy-két antipatikus tulajdonsága, de ezek bosszantsák inkább az ellenséget. Djoko mestere az ápolási szünetek kikérésének, amitól igencsak felmegy a vérnyomása az ellenfélnek, és az adogatás előtti uszkve 13-15 labdapattintás sem teszi a legnépszerűbb teniszezővé.
Jó-jó, a LEGO-haj tényleg egy vicc
A US Open-es szereplése eddig parádésan alakul, bár vannak kétségeim a döntőbe jutást illetően. Eddig minden férfijátékosnál több időt töltött a pályán, a Stepanek elleni, és a tegnapi (mai) maratoni, közel öt órás meccsek sokat kivehetnek belőle, de nagyon remélem, hogy a csütörtöki meccsig összekapja magát. A pálya másik feléről a spanyol Moya fog szembenézni vele, akivel eddig háromszor találkozott, de csak egyszer nyert. Ha rajta túljut, akkor jóindulattal borítékolható a montreáli döntő visszavágója, hiszen a Terminátornak nem okozhat gondot Roddick-on, és a Davydenko-Haas meccs győztesén átlépni.
Miután autogrammot kért Istvánéktől, és kiszedett belőlük néhány kulisszatitkot eme szupersite szerkesztőiről, még ahhoz is ragaszkodott, hogy egy kép kerüljön fel róla. Hát itt van:
