Kezdjük a végén: köszönöm, srácok! Olyan élményt kaptam tőletek, ami elfeledtette velem a bedagadt boka, a fizetési felszólítások és a Barátok közt elvonási tünetei okozta rossz közérzetet is!
Fél kilenc magasságában három olasz vonatkozású dolog is versengett a figyelmemért. A Viasat-on Colombó hadnagy, a főzőlapon a sajtos fussili, az RTL Klub-on pedig a válogatott focimeccs. Jobb és bal öklöm kő-papír-olló derbijében a kaja és a foci nyert, helyesebben én nyertem az utolsó kettővel.
A válogatott meccse miatt még mindig olyan lázban vagyok, hogy az irodalmi Nobel-díjra esélyes fogalmazóképességem is cserben hagyott, képtelen vagyok egy összefüggő post-ot írni. Bocsássátok ezt meg nekem, és próbáljátok meg csapongó gondolataimból valami értelmes egészet összerakni.
Hosszú évekig néztem Várhidi Péter okoskodását a digó bajnoki meccsekről a sporttv-n, most kíváncsian vártam, hogy a gyakorlatban hogyan vizsgázik olaszból a nálam hitelét vesztett szagember. A gombfocibajnoktól ezúton kérek elnézést minden elejtett rosszindulató megjegyzésemért, a szeptemberi bosnyák meccsig nem követelem Tornyi Barnabást a válogatott kispadjára. Az igazi érdem azonban a CSAPATÉ.
Olyan önbizalommal kezdtük a meccset, hogy nem is hittem a szememnek. Én is kérnék abból a bogyóból, amit a srácok dobtak a meccs előtt, mert úgy rápörögtek a mérkőzésre, hogy öröm volt nézni.
Nem ismertem rá a csapatunkra. A neveket és posztokat (post-okat, hehehe) persze vágtam, de ez a hozzáállás eddig válogatott-idegen volt. Nem lett tele a gatya világbajnoktól, fegyelmezettek, harcosak voltunk, és olyan bátrakat húztunk, hogy szívgyógyszerért kellett nyúlnom. Amit az elején Dzsudzsák Balázs művelt a bal oldalon, attól még a felettem lakó közös képviselő is sikongatott (de lehet, hogy csak megint elszabadult egyik gekkója). Faszság, hogy az olaszok fölényben voltak, én egyértelmű pontozással magunknak adtam az első 45 percet is (mondjuk, ebben van egy adag elfogultság is, régen láttam ilyen motivált játékot.)
Amikor a második félidő elején beszoptuk a magyar balsorsra jellemző szar gólt, az álom egy kis időre szertefoszlott. Az évek alatt belémplántált forgatókönyvek alapján én is azt hittem, hogy elment a hajó, de a csapatunk jelesre vizsgázott. Juhász Rolandot is meg kell követnem, egyenlítő gólja után már nem kívántam, hogy élet végéig legyen a bakványtriznyai sertéstelep gondozója. És ez még csak a kezdet volt!
Csúsztunk-másztunk a labdákért
Bejött Filkor, beindult a big red machine, előbb Dombi-módra Priskin harcolt ki egy tizit, amit Gera értékesített, majd a hitgyüliből a válogatotthoz igazolt Gerzsonunk egy parádés head2head csata után Feczesint kínálta meg gólszerzési lehetőséggel. Emberek, tegye fel a kezét, aki emlékszik olyanra, hogy vesztett állásból három gólt szereztünk! GigaBónusz, hogy a világbajnok ellen!
DE. (Egy ‘de’ mindig van.) Lássuk be, hogy majd az EB-selejtezőkön kell így muzsikálnunk, addig annak örüljünk, hogy fiatal csapatunk ilyen világraszóló élményt szerzett nekünk. A jövőre nézve nagyon jó, hogy önbizalmat meríthethetnek a fiúk a meccsből, remélem, ez visszaköszön majd ősszel is. Viszlát szeptember 8-án, a Megyeri úton!
Utolsó állva maradt kupacsapatunk, a Kispest annyit már mindenképpen elért, hogy kicsábított minket a hazai meccsére. Futballunk európai reprezentánsánál ráadásul olyan pozitív változások mentek végbe, ami mellet mi sem mehetünk el szó nélkül, hiszen az MTK-t kivéve valóban egyedi esetről beszélhetünk.
A Kispestnek szponzora van. Nem egy helyi vállalkozó, nem is egy pénzmosó és főleg nem egy papíron kőgazdag, igazából ruppótlan csaló, aki ráhajt a nálunk egyébként is bőkezűen osztogatott 15 minutes of fame-re. Úgy hívják az embert, hogy Hemingway, ámerikás magyar, aki megvette a világ leggusztustalanabb stadionjával, koncepció nélküli vezetéssel és kutyaütő játékosokkal felszerelkezett klubot. Majd fogta magát és kezdetnek felújította a stadiont, hozott néhány épkézláb játékost meg egy magyar szinten jónak mondható edzőt és bemondta a legfontosabbat: játékot akar látni, a töketlen faszvakarásért egyetlen fillért sem hajlandó fizetni. Mindezek mellet tervezi egy labdarúgó-akadémia beindítását is, amihez a kispesti sportcentrumot teljesen felújítja, valamint új , műfüves pályákat csináltat. Én ezek után el is hiszem neki, hogy meg fogja csinálni…
Ellentétben a BL-ből rúgott gól nélkül kieső Lokival és a kihagyott tizenegyes, valamint Végh Kuka óriási hibája miatt kizúgó MTK-val, a Kispest vette az első akadályt. Ezt ne úgy tessék elképzelni, hogy bravúrt hajtott végre, lévén az első selejtezőkörben az ellenfelek a miénkhez hasonló futballkultúrával rendelkező országokból kerülnek ki, de mint fent is látható, sajnos ott tartunk, hogy már ezek is komoly akadályt jelentenek csapatainknak. A Honvéd a moldáv Nistru Otaci csapata ellen idegenben 1-1-et játszott, majd ugyanez az eredmény ismétlődött meg az itthoni meccsen is, így jöhettek a büntetők.
A kiszenvedett továbbjutás után a Hamburgot sorsolták a Kispest mellé. Mivel itt már jó eséllyel laposra vernek minket az ellenfelek, annyiban reménykedhettünk, hogy egy igazi sztárcsapat jön el hozzánk (és ver laposra), de még ez sem jött össze. Arra viszont elégnek bizonyult a Hamburg is, hogy Gabeszékkal Újpest felé vegyük az irányt (a Kispesti pálya még felújítva sem alkalmas ilyen kupameccsek rendezésére), majd néhány kötelező söci elfogyasztása után elfoglaljuk a helyünket a kispesti Szelídek között – mondanom sem kell, a kapu mögött.
A Hamburg nagyon bekezdett, sajnos felsejlett előttünk egy katasztrófális vereség képe is, de még mielőtt lemondó legyintgetések közepette a 200 km. hosszú sort megtámadtuk volna, a Honvéd elkezdett egy kicsit játszani. A HSV meg hagyta, úgyhogy azt kellett, hogy megállapítsuk, hogy egyenrangú erők küzdelme folyik a pályán, sőt, a Kispest a második félidőben kétszer is ziccerbe került, de sajnos mindkettő kimaradt. Az első félidő krónikájához tartozik, hogy nem kaptunk meg egy a tv előtt ülő Tanult Kollégám által jogosnak mondott büntetőt. Egyébként is igaza van Supkának, aki a meccs után értetlenkedett, hogy egy sok holland játékossal és holland edzővel rendelkező csapat meccsére hogy delegálhatnak sajtfejű bírót. Egyáltalán nem fújtak korrektül, a partjelzők is elengedtek ezt-azt, úgyhogy nemhogy támogatást nem kaptunk, még örülhettünk, hogy Tóth Iván kiszedte a méteres lesről induló csatár ziccerét.
A Szelídek
Sajnos nem sikerült gólt szereznünk a csutkaszarnak tűnő Hamburg ellen, így a továbbjutási esélyek minimálisra csökkentek, de mindenképpen megérte kimenni, mert a Kispesti szurkolók egyszerűen kurva jók voltak. Élvezet volt hallgatni őket, lelkesek és hangosak, úgyhogy a meccs után egy sötét újpesti késdobálóban megvallottam Gabesznak, hogy egy kicsit Honvéd-szurkoló lettem ma. Úgy néz ki, ez is kevés lesz a HSV ellen, de ez legkevésbé sem az én hibám, hanem inkább a csatároké, akik vagy nem tudnak átvenni egy ziccerpasszt, vagy 5 méterről fölébasszák az ajtó-ablak helyzetet, vagy egyszerűen csak eltűnnek a mezőnyben és csak akkor vesszük észre őket, amikor a társaikat anyázzák, hogy miért nem oda és akkor jött a zsuga, amikor és ahova várták.
Ettől még persze CSAKAKISPEST! az egyetlen magyar csapat, amelyikért szoríthatunk, úgyhogy tegyünk így, hátha most az egyszer mi teszünk csodát, nem Liechtenstein, Málta és Ciprus – természetesen a mi kárunkra.
Azt gondoltam, kurva jó fej leszek és összegyűjtöm a Premiership első fordulójának góljait, hogy ha már kivételezett keveseken kívül senki nem láthatott élőben meccseket, legalább a gólokat megnézzük. A fanatikus szurkolónak egyébként nem állhat semmi az útjába, Gábika például a vasárnapi húsleves-rántotthús kombó után felpattant a bringájára és a XI.-ből áttekert Kőbányára, mert a húgának van Eurosport 2-je. Jutalma Arsenal győzelem lett, bár a kommentárokból úgy tűnik, nem könnyen született meg…
De vissza a témához. Nincsenek videók, méghozzá azért nincsenek, mert ugyan tettek fel többet is, de ha rákattintasz, a következő üzenetet látod:
This video is no longer available due to a copyright claim by NetResult
Ez most lefordítva annyit jelent, hogy a kurva anyjukat.
Mi meg minden eddiginél jobban reméljük, hogy hamarosan megegyeznek egymással a felek, mert ez így marhára nem jó, ahogy most van. Hamarosan elvonási tüneteink lesznek, mert hát lássuk be, jó a spanyol és ízlés szerint az olasz is, de csak az angol az igazi.
Küszöb becenévre hallgató törzsolvasónk már tegnap pánikrohamot kapott, hiszen egyelőre fogalma sincs, hogy mi lesz az Eurosport2 sportcsatorna sugárzásával. Optimizmusomat meglovagolva, Benyókát megpróbáltam rávenni egy fogadásra, miszerint a UPC-nél nem kell majd többet fizetni az angol focibajnokságot közvetítő csatorna bekerülése után. E két esemény már elég alapot biztosított ahhoz, hogy utánajárjak: mit is főzünk?
Nyomozásom eredménye egy szóban összefoglalva: ajóédeskurvaanyjátmindenszolgáltatónak,akiazelőfizetőithülyéneknézi!
Nehezemre esik, de megpróbálom higgadtan összefoglalni, hogy mi újság a magyar Eurosport2 csatorna széles körű elterjesztésével.
Mint az közismert, az Eurosport szerezte meg az angol első osztályú focibajnokság közvetítési jogait, nem kevesebb, mint három évre, és nem kevesebb, mint egy platós IFÁ-nyi pénzért. A cég jelenleg kétféle műsort szolgáltat, a hagyományos, magyar nyelvű Eurosport-ot, és az angol nyelvű Eurosport2-t. Az átverés a dologban az, hogy nem ez az angol nyelvű csatorna fogja adni a Premiership meccseket! Aki pl. a UPC Direct-re azért fizetett elő, mert azt hitte, hogy ott lesznek a meccsek, azt csúnyán csőbe húzták, hiszen az Eurosport csak Magyarországra és Romániára fizette ki a jogokat, így erre a piacra külön műsort fog indítani, ami jelenleg nincs a kínálatban. Nemzetközi képet fognak adni, kivéve, amikor az angol foci megy, a Premiership miatt elmulaszott műsort (pl. kézilabda BL) pedig utána adják le felvételről.
€ sport
Jelen pillanatban csak a Fibernet és Antenna Digital kínálata tartalmazza a magyar-román adást, a többi szolgáltatóval még izmozik az Eurosport. Azt látni kell, hogy az Eurosportnak két célja van: a tök ismeretlen Eurosport2 bevezetése (eszköze: Premiership), és a műsorért minél több pénz beszedése. A hatlapfejű csavar pedig a következő: szeretnék elérni, hogy a magyar Eurosport2 a többi sportcsatornával azonos csomagban legyen, így annak kibaszott magas díját a szolgáltatóknak kellene benyelnie.
Mire számítson a mezítlábas kábeltévé-előfizető? A Eurosport szeretné kifizettetni a Premiership jogdíjakat a műsorszórókkal, amire ők persze nem hajlandók, hiszen eszük ágában sincs emiatt árat emelni. Ahogy lemegy egy-két forduló közvetítés nélkül, emelkedik az elégedetlen nézők száma, így nő a megegyezési kényszer is a felek között. A szolgáltatók a nézői nyomás miatt lesznek kénytelenek engedni, az Eurosport pedig azért, mert amíg a legnagyobbakkal nem egyezik meg, alig fogják látni a hirdetéseit. Türelemjáték, a javából, a vesztesei pedig mi, nézők vagyunk.
Két éve történt, hogy Titóval ücsörögtünk a szuperbarlangban az asztalnál és kitaláltuk (egészen pontosan Titó kitalálta), hogy írjunk sportblogot. Mondtam is neki egyből, hogy ez kurva jó ötlet, de mi az a sportblog? Mindegy, a két kulcsszó a sport és az írás, úgyhogy mehet, nem is érdekel, a technikai rész a te asztalod, Malacka.
Aki figyel erősen, az láthatja, hogy már benne is vagyunk egy hete a harmadik évünkben, de mivel az első bejegyzés pont a Loki csodálatos horvátok ellen elért győzelméről szólt, így stílszerűen megvártuk, hogy mit csinálnak most, hogy szépen keretbe foglalhassuk azt a két évet, amit többé-kevésbé blogolással töltöttünk. A szép keret elmaradt, de ez most tényleg nem a mi hibánk, hanem azoké a töketleneké, akikben még mindig rendületlenül hiszünk…
A Népsportblog nem lett világsiker, nem nyert egyetlen díjat sem, nézettsége még egy átlagos szadó-pornó oldalét sem éri el, számunkra mégis nagyon sokat jelent, még ha úgy is tűnik néha, hogy ilyen-olyan okokból elhanyagoljuk kissé. Az alábbi 442 post egytől egyig azért készült, hogy emléket állítson bizonyos dolgoknak, amiket Láttunk, Hallottunk, Olvastunk, Néztünk, Gondoltuk, vagy éppen Csináltunk és természetesen véleményünk volt róluk.
Frankómegmondók
Szóval csak annyit, hogy történjen bármi, a Népsportblog a következő két évben is mindig megmondja majd a frankót, legyen szó akár sakkboxról, lóversenyről, vagy olyan kevésbé ismert sportokról, mint például a labdarúgás.
A meccs előtt arról dumáltunk Tanult Kollégámmal, hogy mennyire leszarjuk már mi is a magyar focit, pedig pár évvel ezelőtt még késhegyig menő vitákat folytattunk, hogy Horváth Ferike, vagy Kiprich volt –e jobb csatár és hogy Kuttor milyen tanári módon tud helyezkedni. Most nincs NB1-es csapat, akinek fel tudnám sorolni 3 játékosát…
Na, jó, talán a Debrecenből tudnék mondani párat. Annál is inkább, mert kifejezetten kedvelem Dzsudzsák Balázst, ott játszik általános iskolai csapattársam, Csernya és persze az alibi-király, Sándor Tomika. El ne felejtkezzünk minden idők legtalálóbb becenevének tulajdonosáról, a Hortobágy Gepárdjáról, az Esőemberről, Dombi Tibcsiről, akit ugye annak idején légiós próbálkozása során azzal a dumával küldtek el az Eintracht Frankfurt csapatától, hogy zavarja az edzéseket. Komlósi, akiről valamiért azt hiszik, hogy jó hátvéd és az egymást váltogató színesbőrűek és csetnikek a csatársorban: ennyi már elég is, hogy három magyar bajnoki címet szerezz zsinórban. Merthogy a Loki pont ezt tette, ráadásul első bajnoki évében mindjárt egy marha nagyot szólt is a nemzetközi porondra kitoppanás: csodálatos győzelem oda-vissza a nagyképű horvát bajnok ellen, majd korrekt helytállás a Manchester United ellen. Aztán tavaly a kijózanodás, a Rabotnicski nevű, senki által nem jegyzett csapat a selejtező első körében kiejtette bajnokunkat, de erre már mi is csak legyintettünk, hiszen ugyanakkor az FC Vaduz itthon alázta gyepbe az Újpestet. Csoda, hogy fingunk nincs, ki hol játszik???
Azért ott még nem tartunk, hogy ne nézzük meg a meccseket, mert még mindig nem tanultuk meg, hogy semmi jóra nem számíthatunk. Más szóval tök hülyék vagyunk, úgyhogy leültünk szépen és megnéztük, ahogy a Debrecen kiselejtezi magát – megint az első fordulóban. Történt ugyanis, hogy langyos kezdés után átvette a játék irányítását a Loki a balszélen Dzsudzsák kifejezetten ügyes dolgokat csinált, de a másik oldalon és középen nagyon erőtlenek voltak, így helyzetbe sem tudták hozni a két csatárt. Aztán a csapat szempontjából remek döntést hozva Dombi lekéredzkedett a pályáról, helyére a szemünkben atkányi méretűre zsugorodott Sándor Tamás érkezett, mi pedig megállapítottuk, hogy így csak jobb lehet: a fiatal és agilis Demjén kimegy a szélre, Tomika meg tömi labdákkal a szélsőket és jöhetnek a veszélyes beadások. Igenám, csakhogy Sándornak bizony kellett 25 perc, mire felvette a játék ritmusát, ami nála még mindig csak annyit jelent, hogy borzasztó lassan és körülményesen alibizve kocog a középpályán. Egyetlen értékelhető megmozdulása sem volt, szinte emberhátrányban játszott így a Debrecen és sajnos közben el is érkeztünk a kritikus 60. perchez. Magyar játékos ugyanis pontosan ennyit bír futni: 1 órát. Na, ez az, amit nem értünk… magyarázza nekünk meg valaki, hogy erre miért nem lehet felkészülni? Június elején megfogod a csapatot, bezárod a labdát egy szekrénybe, eldobod a kulcsot és bemondod a fiúknak, hogy most akkor bemelegítésnek 10 ezer méter, utána meg ugyanez, csak 500 méterenként 100 méter sprinttel. Ha elájul, félrehúzom, hogy a többit ne zavarja.
Szóval a kritikus 60 perc után az egyébként tökéletesen fogalmatlan ellenfél egy röhejes góllal meg is szerezte a vezetést, az pedig, hogy innen akár az egyenlítés is összejöjjön, már az utópisztikus vágyálom kategóriájába sorolandó. De az, hogy négyen nem tudnak két embert elosztani egymás között, az azért már egy megye kettes derbin is röhej, a lányok fociznak így, hogy mindenki arra fut, amerre a labda van, bassza meg!
Innentől kezdve már csak azért drukkoltunk, hogy a játékot igazi patkány módjára csaló Sándort alázza meg saját szurkolói előtt az edzője és cserélje le, mert pont azt érdemelte volna. Lecsorgott a hátralévő 25 perc, a végén még néhány helyzetszerűséget is sikerült összehoznia a Lokinak, de a svédek vicces arcú kapusának egyetlen egyszer sem kellett igazából védenie. Ha most ehhez hozzávesszük, hogy az Elfsborg tulajdonképpen egy közepes NB1-es csapat szintjét képviseli játéktudásban, akkor valós képet kapunk annak a megállapításnak az igazságtartalmáról, amit Gábika megállás nélkül szajkóz: erőnlét nélkül semmi nincs. Hiába voltunk ügyesebbek, szép cseleket is mutattunk be, de ez már kurvára nem érdekel senkit, itt futni kell és ütközni, le kell győzni az ellenfelet és ebben mi sehol nem vagyunk.
Napalm? Persze, hogy az, már évek óta az kellene (nem mintha nélküle nem égnénk), mi sem vagyunk igazából meglepve a végkifejleten, de azért nem bántuk volna, ha legalább annyit elért volna a Debrecen, ami a maximumként kihozható a magyar kupacsapatok szerepléséből: elhozni egy sztárcsapatot egy tétmeccs erejéig. A Loki erejéből azonban csak egy középszintű, sehol nem jegyzett iparoscsapatra futotta és még az is túl nagy falatnak bizonyult. Mit mondhatnánk, nagyon sajnáljuk. Magunkat.
A margóra: debreceni szurkolók, csillagos ötös! Végig, becsülettel, lelkesen… kár, hogy a csapatuk nem!
Milyen jól el lehetne adni ezeket a csabai játékosokat, ha gépkocsik lennének. Az eladónak csak annyit kellene mondania: ezt nézze meg uram, alig futott. (Vas István Zoltán)
Tudtad-e, hogy:
A világ leghosszabb baseball-mérkőzése 8 óra 6 percen át tartott. A White Sox és a Brewers 1980 óta monhatja magáénak a rekordot.
