07.27.07
Ezt tito irta a Gondoltuk rovatba, 5:17 -kor
A tavalyi Fuentas-botrányról még az gondoltuk, hogy ennél nagyobb pofont nem kaphat az országúti kerékpársport. Én is meg voltam győződve róla, hogy a dopping-botrány maga az ok, és a napokban kiderült, hogy sokkal inkább az okozat. Első blikkre stílusidegen ötletnek találtam, hogy maga a nemzetközi kerékpárszövetség (UCI) kavarja a málnaszőrt, de ahogy követem a Tour de France közvetítéseket, az interjúkból lejön, hogy a szövetség egy magasabb szinten gondolkodik. A kívülállók biztosan meglepődnek azon, hogy mi van a háttérben, és hogy az egész dopping-ügy, a kizárások, a visszahívások, ezek mind-mind csak azt a célt szolgálják, hogy Tour-t (és a másik két nagy körversenyt) lejárassák, tönkretegyék, porba tiporják.
Már hallom is a kérdést: mi érdeke fűződik a kerékpárszövetségnek ahhoz, hogy azokat a versenyeket támadják, amelyek a legnagyobb népszerűséget hozzák a sportnak? Maguk alatt vágják a fát? A válasz igen és nem. Vegyük le a naivitás napszemüvegét, és vegyük észre, megint a kibaszott pénz van a háttérben. A UCI régóta próbálja beolvasztani a három nagy körversenyt a saját ProTour sorozatába, hiszen ezek a versenyek vonzzák a legnagyobb érdeklődést és ezzel együtt a legzsírosabb szponzorokat. A UCI is pénzért kapja a sajtos párizsit a csemegepultnál, ezért próbálnak minél több támogatót összeharácsolni, de a körversenyek szervezői köszönik, ebből nem kérnek, hiszen eszük ágában sincs a nehéz munkával összegründolt gesztenyét az úri szövetségnek kikaparni. Így a UCI erkölcsileg kifogásolható módon más eszközhöz nyúlt, konkrétan rágyúrtak arra, hogy aláássák a körversenyek hírnevét, hogy azoktól a támogatók elpártoljanak, és a szervezők a ProTour égisze alá kényszerüljenek. Utána kezdhetnék a szponzorvadászatot elölről, de a friss bankjegyek már a szövetség kasszájában landolnának… Eddig tisztára összeesküvés-elméletnek hangzik, nem? A folytatás is elég cifra, hiszen a dopping csak most kerül a képbe.
A Tour sokak szer-elme
Abban szerintem minden olvasóval egyetérthetünk, hogy a tiltott szerek elleni harcban a nemzetközi szövetségnek a lehető legnagyobb erőket kell felvonultatnia. A UCI inkább nem tett semmit, hagyta hömpölyögni a dolgokat a maguk medrében. Folyamatosan tudtak mindenről (mint ahogy a sportág minden résztvevője, az utolsó sofőrtől a csapatvezetőkig) mégsem tettek semmit, hiszen egy megfelelő időpontban (célszerűen a körversenyek alatt, de még inkább közvetlenül előttük) kirobbantott doppingbotránynál nem is találnának megfelelőbb eszközt a céljuk eléréséhez. Ezerrel zajlik a Tour, a sajtó mégsem a parázs csatákról, izgalmas befutókról, hihetetlen hegyi szakaszokról zengedezik, hanem a botrányokról, a szerekről fröcsög. A nagy szponzorok elkezdtek a támogatások megszüntetéséről gondolkodni, hiszen egyik cég hírnevének sem tesz jót, ha egy kétes hírű versennyel hozzák összefüggésbe. Eddig minden a UCI tervei szerint zajlik, a közvélemény pedig fejeket követel. A dráma utolsó felvonása az őszi UCI kongresszuson lesz, ahol sokan szeretnének ennek a viszálynak a végére pontot tenni (de nem fognak).
A Rasmussen-ügyről még két szót. A látszat ellenére a sárga trikós dán visszahívása nincsen szoros összefüggésben a doppinggal. Az ő története csak annyi, hogy a tavaszi felkészülése alatt egyszer sem tudták elérni, hogy a kötelező vizsgálatokon megjelenjen, és ilyenkor az a szabály, hogy a harmadik eset után a tesztet automatikusan pozitívnak minősítik. Mellékszál, hogy a nemzetközi szövetség itt is magára hagyta az ügyet, a licencét nem vonták be, így a Tour-on is elindulhatott. Rasmussen sokáig azzal védekezett, hogy Mexikóban készült, ezért nem volt elérhető. Tegnapelőtt viszont kiderült, hogy a felkészülési időszakban egy olasz újságíró a Dolomitokban találkozott vele. A szponzor Rabobank nem tűrte, hogy a sztárversenyzőjük nem mondott igazat nekik, így egyenes úton eltávolították a csapatból. A teljes történethez tartozik, hogy Rasmussen-nek a mai napig nincs tényleges pozitív teszteredménye, távoznia a hazudozás miatt kellett.
Ennyi a háttér, de gyorsan felejtsük is el, és aki teheti, szombaton délután süppedjen bele a tévéfotelba, és nézze az utolsó időfutamot, ahol az idei verseny el fog dőlni.
Permalink
07.16.07
Ezt benyoka irta a Gondoltuk, Néztük rovatba, 8:23 -kor
Hát, ez bizony roppant kellemetlen, lássuk be. No, nem mintha nem lett volna ennél sokkal kellemetlenebb bakim (a Delvecchio-s sztori pl. kifejezetten csúnya volt, de a pápa – Károly herceg – Liverpool párhuzam megéneklése is nagy óvatlanság volt), de ez most egy kicsit más. Azok ugyanis csak figyelmetlenségből adódtak, de mióta írok az NST-nek, azóta szakmai kérdésekben nem nyúltam nagyon mellé, mert bár a tippelés nem volt soha erős oldalam, azért nagyon vészeseket soha nem tévedtem, sőt, volt néhány parádés találatom is, de hát itt nem ez számít…
Na, hogy akkor konkrétan miről is beszélünk. A nyári uborkaszezon idén nagyon súlyosan csap le a foci-blogokra, hiszen nincs VB, nincs EB, nincs olimpia, nincs lófasz sem, kivéve talán azt a kontinensviadalt, ami elég kevés európait hoz lázba: a Copa América. A főszerkesztő jelezte, hogy őt sem, de hogy legyen téma, írjam én az egészet, de nézzek és olvassak utána, nehogy megint beleszaladjak valamibe. Így is lett, pörgött az esemény, rendületlenül néztük éjszaka a meccseket, gyártottam a postokat (csoportmeccsek, negyeddöntők, elődöntők) , nem is volt semmi gond, sőt, a komment-rekord az egyik írásomnál dőlt meg (ahogy az itteni is, ráadásul szinte pont ugyanannyi hozzászólással, csak míg itt Beckham volt az érzékeny téma, ott Horti Gábor működése ellen emeltem szót).
Az már az esemény előtt látszott, hogy az egyetlen csapat, aki megnyerheti a Copát, az Argentína. Borzasztóan erős csapattal jöttek, senki nem hiányzott és hiába sérült meg Crespo, így sem volt senki, aki megközelítően olyan bivaly lett volna, mint ők, ráadásul hozták az eredményeket is, a döntőig egyetlen pontot sem veszítettek és mindössze három gólt kaptak. A másik ágról Brazília jutott a döntőbe, úgyhogy nagy örömünkre a nyár közepén leülhettünk tegnap megnézni egy Brazília – Argentína mérkőzést, amit nagyon meg kell ám ilyenkor becsülni. Na, én meg is becsültem, a beharangozóban és már a korábbi posztokban is szépen letérdeltem a gauchók elé és szerettem őket… hogy milyen szépen, eredményesen és jól játszanak, miközben a brazilok nyögvenyelősen, kínlódva hozzák a saját meccseiket, ha egyáltalán. Messi, Riquelme és Tévez ellenállhatatlan, a többiek is jók, a brazilok meg nevetlen senkikkel jöttek, úgyhogy zongorázni lehet a különbséget közöttük, itt aztán semmi nem lehet, csak óriás argentin alázást, stb, stb…
Nyilván olvasóink közül többen leültek megnézni a tegnapi meccset, így nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Brazília egyetlen másodpercre sem adott esélyt Argentínának, végig vezetve, a mérkőzést tökéletesen kézben tartva már-már kicsit kellemetlen arányú, 3-0-s vereséget mértek az általam többszörösen győztesnek kikiáltott szomszédjukra. Mivel a döntőt végül mégsem én írom, hanem a főszerkesztő, így ide is kaparok néhány meglátást, amit oda már semmiképpen nem írhatnék meg, mert hiteltelenebb lennék, mint Gábika a Körmönfontoló megyei döntőjében.
Baptista örül, Mascerano nem annyira
Szóval Brazília pont azt csinálta, amit kellett: három védekező középpályással tökéletesen megfojtotta ellenfele játékát, a két legveszélyesebb argentin középpályás (Riquelme és Messi) levegőt sem kapott, hiszen amint a labdához értek, azonnal hárman zuhantak a nyakukba, így esélyük sem volt megjátszani az elől szintén hasonló elbánásban részesülő egyetlen csatárt, Tévezt. Gyorsan el is bizonytalanodtak mindannyian, a torna során csodálatos dolgokat művelő irányító például egyetlen értékelhető megoldást sem mutatott, a brazilok pedig közben két kontrát is gólig játszottak (az öngól mondjuk mázli, de ezt ne kelljen magyarázni), az argentinok pedig nagyon későn cseréltek – és talán nem is jól.
A szép foci helyett kaptunk elég jó iramot és óriási taktikai harcot, ami abban manifesztálódott, hogy néha már vízilabda meccsen éreztük magunkat, annyi szabálytalanság volt. Nem durvák, amolyan „netovább, öcsém!” jellegűek, de azért elég bosszantó volt látni, hogy egyáltalán nem tudnak mit kezdeni a szoros védekezéssel favoritjaim. A harmadik gól (ismét kontra, természetesen) után a meccs végét már ágyból néztem és már közben azon gondolkodtam, hogyan reagálnak majd a beharangozóban található utolsó mondatomra a tisztelt olvasók…
Egy dolgot még a margóra: el kell felejteni a Joga Bonitót. Nincs már ilyen, nincs szép játék, csak eredményes van, ha két azonos képességű csapat játszik egymás ellen. Lehet villogni, bőrözni, meg cselezgetni egy kutyaütő ellenfél ellen, de nem egy ilyen meccsen. Itt az van már, hogy ha kicselez/lefordul/megindul, akkor fel kell rúgni, ha lehet úgy, hogy ne kapjál érte sárgát, aztán jónapot. És ezt a leckét most maga a szép játék feltalálója, Brazília verte a fejünkbe.
Permalink
07.13.07
Ezt benyoka irta a Csináltuk, Gondoltuk rovatba, 3:18 -kor
Egymillió ilyen történt már, ezért gondoltam, ezt most megörökítem.
Szóval fogadtunk háromszáz éve még abban, hogy Zizou visszamegy -e Marseillebe levezetni, vagy hogy nagy játékos lesz -e Fabio Rochenbachból, Senderosból, Saviolából és még sok más játékosból, meg rengeteg egyéb focival kapcsolatos dologról. A mostani fogadás elég konkrét, Tanult Kollégám Tévez Manchesterbe igazolását azzal a mondattal kommentálta, hogy kidobott pénz. Azonnal vitába szálltam, így a szokásos tét (doboz cigó) mellett a fogadás tárgya az, hogy a rablógyilkos kinézetű argentín csatár 15 gól felett termel -e a következő bajnoki szezonban.
Go, rondafejű, go!
A fogadás tárgyának szebbik fele
Permalink
07.09.07
Ezt tito irta a Gondoltuk rovatba, 11:11 -kor
Hogy törjem le a kezét azoknak a suttyóknak, akik ezt tették az Aranycsapat emlékének adózó szoborral…
A csonka emlékmű
Permalink
Ezt tito irta a Gondoltuk, Néztük rovatba, 11:07 -kor
Sokezer angol közt
A Tour de France első napján
A britek nemzeti jelképén
Francia himnusz szólt
Permalink
07.08.07
Ezt tito irta a Gondoltuk, Láttuk rovatba, 1:48 -kor
Miközben a rém okos Il Ferro ügyfelek egymást tépték a Petőfi Csarnok éttermében, Silverstone-ban a Red Bull Racing istálló megmutatta, hogy másképpen is lehet csinálni az autómatricázást :). Azt találták ki, hogy a multinacionális szponzorok logói helyett a cirka 30-35 ezer (!) rajongó képével takarják be a két versenyautót. Brilliáns! 10 fontért (vagy többért) lehetett képet feltölteni a csapat weboldalára, és az ebből befolyó zsáknyi összeggel a Wings for Life nevű, gerincbetegségek kutatásával foglalkozó alapítvány s munkáját segítik. Respect!
Wings for life…
… és közelről
Permalink
Ezt tito irta a Gondoltuk rovatba, 1:38 -kor
Álmomban nem gondoltam volna, hogy Aschenbrenner jól jöhet ki ebből az ügyből. Bár a tények mellette szóltak, a rallybizottság eddig „munkáját”, és az ellenséges hangulatot figyelembe véve meg sem fordult a fejemben, hogy a szombathelyi versenyen elért második helyezését visszakaphatja. Találgattam, hogy a technikai bizottság most mit fog kitalálni, hogy megkeserítsék Asi életét, ez alkalommal hogyan akarják ellehetetleníteni, de szerencsére feleslegesen, hiszen múlt hét csütörtökén mindenki számára meglepő döntést hoztak: a tömegmérés körülményei tisztázatlanok voltak, ezért az eredményét nem lehet kiértékelni, így a szankciót utólag érvénytelenítik. Erre mondják a franciák: fuck, yeah! 
A tényszerűség kedvéért megemlítem, hogy a leplombált garázsból előrángatott versenyautó két különböző mérés alapján is 37 kg-mal volt a szabályokban előírt súlyhatár felett, és ezt az MNASZ ellenőrei is hitelesítették. Ilyen az, amikor a számok nem hazudnak.
Nem kergetek hiú ábrándokat, hogy a magyar rallysport a megtisztulás útjára lépett, és a pénz már nem diktál. Azt csak a jövő fogja eldönteni, hogy azért adták-e vissza Asinak a második helyet, mert a technikai bizottság tényleg belátta a hibát, vagy azért, mert emberünk nagyon jó kapcsolatot ápol a gumiabroncs-beszállítójával, aki egyben a szövetség egyik fő támogatója. A gurigák, a gurigák…
Permalink
07.04.07
Ezt benyoka irta a Csináltuk rovatba, 9:17 -kor
Minden mély fájdalmunkban osztozó, az elhunyt történelmét jól ismerő sporttárssal és az összes együttérző barátunkkal tudatjuk, hogy három év vegetálás után a Veszprém Fireballs Baseball Club visszaadta lelkét a Teremtőnek. Az elmúlt három évben már gépre kapcsolva tudtuk csak életben tartani az elhunytat, ennek szakadt most megfelelő körülmények között vége, elnökünk aláírásával szentesítette az eutanáziát és kihúztuk a lélegeztetőt. Majd később az önkontroll irányítását végző vezérlőt, a beszédközpontot, míg az este végére mindenkinél bekapcsolt a robotpilóta.
Könnyek nélküli temetés
Elképesztő mennyiségű élményt jelképezett az a kesztyű, amit eltemettünk. Volt köztük jó is, rossz is, mindenesetre nagyon jó érzés volt, hogy a külföldön tartózkodó dr. Flink kivételével megjelent az egész csapat, hogy méltóképpen búcsúztassuk a rengeteg megaláztatáson keresztülment Fireballs nevet. 13 évvel ezelőtt bubifrizurás középiskolások alapították meg a csapatot, most meg közékorú, az élet minden terhét nyögő férfiemberek rúgtak be pont ugyanúgy, mint annak idején. Tartunk tőle, hogy a pályán eltöltött 10 szezon alapján nem a játéktudásunk miatt fog ránk emlékezni a magyar baseball-társadalom, bár ennek némileg ellentmond, hogy többen nem szakadtak el a játéktól (lásd múlt heti derby kvázi 9 Fireball részvételével).
A lényeg, hogy új rovatot indítunk, melynek szerzői ti lesztek. Fajsúlyos Fireballs-sztorikat fogtok szépen írogatni egyesével, mindenki olyat, amilyet akar. Sem kronológiai sorrend nem lesz, nem választjuk külön a pályán, illetve azon kívül történt eseményeket sem, szólhat konkrét személyről, vagy a csapatról. Annyi a fontos, hogy a valóban bő merítési lehetőséget kínáló 13 évből válassz témát!
Long Live thee Mighty Fireballs of Veszprém!
Lesz emléktábla is (?)
Permalink
Ezt tito irta a Néztük rovatba, 7:10 -kor
Dani addig erősködött, míg kötélnek nem álltam
Permalink
