Most értem haza Szegedről, 4 órája vége van a meccsnek, de még mindig reszketek az idegtől. A levonuló játékosokkal azon melegében tudattam, hogy nem vagyok különösebben elégedett a pályán mutatott produkcióval, amint hazaértem, mindkét fórumon letettem a névjegyemet (itt véres habot prüszkölve, ott gratulálva az ezt valóban teljes mértékig megérdemlő győztesnek) és már itt is ülök és reszkető kézzel töröm a fejem, hogy hol kezdjem.
Lássuk csak, megosztom először Veletek Jánosunk meglátását, mellyel teljes egészében azonosulni tudok, miszerint ki ne nyissuk már a pofánkat, hogy milyen gyenge a bajnokságunk, meg hogy nincs elég tétmeccs, amikor az egy évben esedékes 3-4 éles meccsünkből 2-3-at halál simán (és ordenáré pofátlanul) leadunk. Nincs is nagyon mit hozzátenni, ez a fájdalmas igazság.
Egyébként kicsit csúsztunk az elejéről, így 2:1-es szegedi vezetésnél értünk le (nem Öccse hibája a késés, valami miatt nekünk kellett annyi pisálnunk, mint egy versenylónak) és onnantól kezdve semmi közünk nem volt a játékhoz, szétlőttük Puljezevicset, aki ezen felbuzdulva védett is néhányat, úgyhogy le is szakítottak minket és a szünetben (én már nagyon idegesen) arról értekeztem egy szurkesszal, hogy megint megaláz minket a saját kibaszott csapatunk, simán 10 a vége. Aztán az nem lett, mert a Vujin-Sesum-Putics belső hármas legalább annyira visszahozott minket a meccsbe, hogy pariban maradtunk, innentől nem változott nagyot a különbség (5-6 mínuszban folyamatosan), a 10 perccel a vége előtt 5 fás szegedi előnynél leindultunk, de Sivár kurva szar ziccerét kiszedte a Pukkandúr, amivel el is dőlt, hogy megint kiszopunk Szegeden.
Eme Pulitzer-gyanús felvételt készítettem a telefonommal!
Azt voltam bátor írni valahol, hogy azt várom ez előtt a meccs előtt a csapattól, hogy megverjék a Szegedet és igenis tegyék oda magukat, különösen igaz ez egy bizonyos úrra. Ez az úr viszont olyan ocsmány teljesítményt nyújtott, hogy egy atka méretére ment össze a szememben. Egy Kiril Lazarov nekem ne primadonnázzon 8 meccsel veszprémi pályafutása vége előtt 0 (pontosan annyi, egy mocskos kurva nagy NULLA) akciógóllal és kihagyott hetessel. Tőlem cuccolhat és húzhat, ahova csak akar, már holnap reggeli kaksi előtt.
Charlie tőle szokatlanul kapkodta a lábát, Perics a Kiel elleni első félidejét idézve csak akkor találkozott a labdával, ha kotorta ki a kapuból, Gál nagyon hiányzott, ez a Cozma sehol nincs Myrhol Bélához képest és ma a két szélsőnknek sem adott a gép.
A hátsó ülésen (ott van az ő helye…) turbékoló Tanult Kolléga és Turbék Ágnes első szegedi élménye tehát nem sikerült jól és Szenyó kolléga átka is tovább él. Aki bármelyik hazai meccs előtt meglátja Öccsét a csarnok előtt, az azonnal csússzon rá alattomosan, páros lábbal, hátulról… (ja, kösz a fuvart, Jancsi, király volt a ride!)
Szendi “nem-nyerünk-ha-ott-vagyok” János átkának megtöréséhez kérném 1 (azaz egy) szurkesztárs jelentkezését a Szeged-Veszprém meccsehez kötött túra létszámának kitöltésében. A szegedi emberem félrerakott nekünk 3 (azaz három) jegyet, de egyelőre ketten vagyunk Öccsével.
A jegy ára 2000 (azaz kétezer) HUF, szombat kora délutáni indulás és kora esti érkezés prognosztizálható, valamint a tét nélküliség miatt nyögvenyelős győzelem, vagy vereség, esetleg döntetlen, de az biztos.
Tegnap levertük a svéd hokiválogatottat 2:1-re! Sajnos nem láttam, mert a betevő Big Mac SuperSize Menümet (kólával, helyben fogyasztva, nincs Smart kártyám, adjaaad mááááá!) hajkurásztam, de Paya beérdeklődése („Nézed, bazzeg?!”) után nagyon kíváncsi lettem, hogy mi történt. Nem tudok róla mit írni, de van itt egy kollégám, aki mocskos nagy hokibuzi, ő persze kint volt és mondta, hogy milyen szimpatikusan odatettük magunkat és tökre megérdemeltük. Azok után, hogy pár éve Szlovákiát is legyűrtük, újabb nagyhal akadt a hálónkba, amire csak annyit tudok mondani, hogy GigaRespect!
Lassan már el is várjuk az ilyen hihetetlen bravúroka!
De nem is ezt akartam mondani, hanem a fent említett hokibuzi srác mesélt valamit, amik megosztanék Veletek. Nem sokkal a vasfüggöny elhúzása után játszott itt nálunk a finn válogatott. Levertek minket, mint Livingstone-t a sárgaláz, de a meccs után a szövetségi kapitányuk a következőt nyilatkozta:
„Csak jégpályát ne adjanak ezeknek, mert 10 év alatt ronggyá verik a világot”
Na, akkor először is megköszönöm Payának, hogy felhívta a figyelmemet arra, miszerint női pólócsapatunk éppen VB elődöntőt játszik az amcsikkal, utolsó negyed, -4-ről jövünk fel… Faszom fogja ezt nézni, gondoltam magamban, enélkül is magas a vérnyomásom, nem vagyok kíváncsi egy újabb elbaszott végjátékra, amikor elhisszük, hogy a bab is hús, aztán végül jön a pofára esés… Egy egész percig bírtam visszafogni a kíváncsiság kisördögét, aztán azzal a hátsó szándékkal kezdtem el nézni a meccset, hogy ezzel aztán semmit nem veszíthetek, mert ha ilyen körülmények között nyerünk, akkor örülök a döntőnek, ha pedig veszítünk, akkor még hangosabban döngethetem a mellem, és hangoztathatom újra abszolút (1) lesújtó véleményemet a női csapatjáték(os)okról… Előre elárulom, hogy nem nyertünk, ezzel újabb bekezdés került a már régóta fogalmazódó post-ba. Damn, azért nem örülök neki, megspórolnám magamnak a gépelést, de ezen a témán (Benyoka a tanúja) mindig felcseszem az agyam.
Mint mondtam, az utolsó negyed elején kapcsolódtam a közvetítésbe, 6 perc volt vissza, négygólos hátrányból,Valkai, Primász, és Tomaskovics góljaival egyenlítettünk. Nnna, itt lecke, képesek vagyunk-e kiharcolni a döntőbe jutást? Pszichésen ugyebár az a csapat van előnyben, aki éppen felzárkózik, csakhogy ezzel az előnnyel élni is tudni kell. Nos, ez nem sikerült a lányoknak. Óriási melóval kiharcolták a hosszabbítást, sőt, az extra time első felében egy kivédekezett emberhátrány után, Primász Ági pimasz ejtésével még a vezetést is megszerezték, és mégsem… Égbe kiáltott szavak: mi kell még nekik, hogy sikerüljön???
Kép szöveg nélkül
Ami nem jött be nekünk, bejött az amcsiknak. Egy igazán védhető átlövésből egalizáltak, aztán újra a mi lyukas kezünkbe került a sorsunk… Két támadást is könnyelműen fejeztünk be, és már jött is a szünet. Idegbaj.
Két és fél perccel a vége előtt centerből oktatnak a cipófejűek, futhatunk a vonat után. Valkai ejtését leszedik, egy perc van vissza, amikor az egyenlítésért játszunk. Eh, sikertelenül. Az ellentámadás az oldalhálónkban végzi, 39 másodperc, a kapitány időt kér. Nem irigylem, amikor egy ilyen helyzetben a parton guggol, mert bármit is mond, ő nem lőheti be a gólt a lányok helyett. Nyugtass meg egy női csapatot, önts beléjük önbizalmat, tüzeld fel őket, hogy hozni tudják a meccset… Inkább lennék Tom Cruise helyében, a Mission: Impossible 4 forgatásán.
19 másodperc van vissza, amikor emberelőnyt kapunk. Bíztató jel: eddig mindet belőttük. Egyáltalán nem bíztató jel: tanácstalanul adogatjuk körbe a labdát, mint az iskolaudvaron… Megy az idő, lássuk, mi lesz az utolsó, a legfontosabb fór sorsa… Ki fog itt gólt lőni? Talán Primász, aki a csapatunk legjobbja volt? Rá tuttira számítnak… Tomaskovics tiszta helyzetből nem vállalja, a másik oldalról pedig Stieber Merci kihagyja. Ennyi!
Elméletileg megérdemeltük volna a győzelmet, hiszen varázslatos utolsó negyedet csináltak a lányok, de a döntő pillanatban megint hiányzott a kicsi plusz, amitől győztes egy csapat. Szép eredmény is négyben lenni, de amikor ilyen kevés hiányzik egy döntőhöz, bosszús tudok lenni. Mondhat nekem bárki bármit, hogy tartása van a társaságnak, együtt vannak a lányok, nincs széthúzás, jó a csapat, ez mind szép és fontos, de semmit nem ér, ha egyénileg még nincsen minden rendben. Tökös csajokat követelek a medencébe! Jaaaa, hogy azok már férfiak? Én kérek elnézést.
A szurkoló (mi) hülye. Nagyon.
Találkoztunk Gabesszal a metrón, megtárgyaltuk a napi eseményeket, röviden szót ejtettünk a baseballról és a Nagybetűsről, majd – még a metrón - a válogatottra terelődött a szó. Szarok vagyunk, nincs focink, nulla az egész… de ha ma megverjük ezeket, azok meg kikapnak amazoktól, akkor nekünk lesz ennyi pontunk és ha ott egy bravúrral, akkor már csak az kell, hogy… és persze rögtön faszán ki is röhögtük saját magunkat, majd megvettük a Transporter puttonyából a testmeleg borsodit 400-ért (Steffl ugyanott ugyanannyi, de a fényes páncélunk a márkahűség) és máris a lelátón voltunk. Valamiért szokás lett, hogy a himnusz a retyón ér minket, bocsássa meg az ég, most is így volt.
A gyors vezető gól után az első félidőben annyi történt, hogy Gabesz simán kifejthette az évszázad üzleti gondolatát (miszerint Várhidi-parókákat és álbajszokat kellene árulni a stadion mellett), merthogy a pályán az égadta világon semmi nem történt. Hagyjuk is, mindenki látta, mennyire nem volt közünk a játékhoz, csak azért nem kellett véres fognyomokat hagynunk a feltépett műanyag székeken, mert az ellenfél (becsüljük meg, kevés ilyen maradt mára!) még nálunk is szarabb volt.
Aztán a második félidőre már egy kicsit, majd később lényegesen, a végére meg sokkal jobb csapat jött ki! Voltak passzok, cselek, néhány egészen eu-komform adogatás és néhány helyzet is, amiből az egyiket Gera szépen be is verte. Muchachos, nem tudunk olyan szarok lenni, hogy ez ne dobogtassa meg durván az egyszeri (és ű) szurkoló szívét, most is úgy ölelgettük egymást, mintha nem a megyekettes Moldova lett volna az ellenfél. (Muszáj megjegyeznem, hogy ha az ember félig román, félig meg orosz, akkor olyan hendikeppel indul az életben, hogy az már szinte szánalomra méltó, kezeljük tehát a helyén ezt a győzelmet is.)
A sok hülye és a 11 együtt örül!
Szóval nyertünk 2:0-ra és nézegetve a többi eredményt, ezt bizony illik megbecsülnünk, mert pelenkás csapatunk tétmeccset nyert. Ha végre Gera a helyén játszana és nem kellene jöttment Vadóczokat és Vaskókat nézegetnünk (előbbit a sport kihozta a mezőny legjobbjának, no comment, utóbbinak viszont valóban volt néhány szép megmozdulása), akkor azt mondanám, felcsillanni látszott néha némi fény a mocskosul hosszú és sötét alagút végén.
Lesz hamarosan még egy post, mert betelt a pohár, most jött el a pillanat, hogy írok az MLSZ-nek. De az már csak a körítés, most örüljünk egy picit, mert tétmeccset nyert a válogatott, így van 6 pontunk, x-eltek a törökök a norvégokkal, így ha … szóval a szurkoló meg hülye.
Gáz, hogy megint azzal kell kezdenem, hogy bocsi a hosszú pauzáért, de ez most egy ilyen időszak (bassza meg, egészen konkrétan).
De holnap Gabesszal nyakunkba vesszük a várost és az elfoglalt TK, a besokallt T-man, a beteg Szenyó és a házas AggresSteve nélkül megtámadjuk a Megyeri úti kócerájt, ahol feledve utolsó élményünket megkíséreljük kiszurkolni a magyar labdarúgó válogatott győzelmét mittoménki ellen. Ha ez mégsem sikerülne, akkor zsír egyszerűen leisszuk magunkat és hazamegyünk búslakodni.
És hogy miért nem fog sikerülni?
Hát azért, mert már Várhidi is kezdi a baromságait. Illetve ez így nem pontos, maradjunk annyiban, hogy nekem személy szerint hupilila fingom nincs, mit akar.
Végh Zoli vénségére állandó válogatott lett, ámen és halleluja, tök mindegy. Juhász csitfasz kora ellenére már rutinosnak mondható (ebben a keretben feltétlenül), Bodor is szagolt már puskaport, ha nem is válogatott mezben, de a védelem jobb oldalán Csizmadiával mire gondolunk, a rejtély. És nem azzal van bajom, hogy olyan ronda az ember, hogy vallatni lehet vele… A másik középső védőnk Balogh Béla, akiről tudjuk, hogy fiatal és ezzel erényeinek felsorolását be is fejeztük. Nem azért, mert vérgecik vagyunk, hanem azért, mert nincsenek neki olyanok. Montenegró ellen elkapta a helyiek ünnepi hangulata (első meccs, meg minden) és 10 perccel a vége előtt olyan szerencsétlenül csúszott rá az emberére, hogy még Gabesz is befújta volna a tizit, pedig ő aztán hóban/fagyban/konvergencia-programban ott van a lelátón, ha fiaink pályára lépnek.
Keressük meg a képen Csizmadia Csabát!
Azon, hogy Tóth Balázs megint helyet kapott, már kibosszankodtuk magunkat, egyel sűrűbben vagyunk vele is. Hogy Hajnal irányít, az sem olyan nagy baj, mert tényleg nem ügyetlen, meg legalább nem kell a capitano veje miatt idegeskednünk. De a középpálya két további kezdője előtt széttárt karral és véreres, kidülledő szemmel állok jómagam is: Tőzsérre még azt mondom, bassza kutya, játsszon, ha Huszti sérült/eltiltott/formán kívül van. De egyik sem, ember, a legjobb formában lévő magyar játékos szerte a kontinensen, erre a bundásszájú kihagyja. És a non-plus-ultra: Vadócz. Anno kikiáltották ultratehetségnek, amit már akkor sem értettem. Elment légiósnak, szálkásra ülte a seggét az Auxerre-ben, most meg elment Skóciába, így evidens, hogy vele kell kezdenünk, amikor egy szem Gera Zolink van, aki a posztján játszhatna…
Elől Priskin, akiben bízhatunk, mert elég jól termel és Gera, aki megint nem ott játszik, ahol kellene neki és nem is tudjuk, milyen formában van. Fasza kis meccs lesz, muchachos, én mondom!
Zsír rőzse, korrekt tetkó, magyar foci
A post margójára egy szentimentális agymenés. Lent van a focink mocskosul, nem téma, de hogy abban a mezben, amiben anno nem akárkik rohangáltak, most Vadóczok, meg Csizmadiák hallgatják a himnuszt, az a nemrég elbúcsúztatott Öcsibácsi síremlékének durva meggyalázása. Matthaeus legalább keresett vele, hogy Kriston-féléket (azóta sem hiszem el, hogy ez megtörtént) válogatott be, de vajon mi mozgatja a pinabajuszt ismét divatba hozó mestert?
Ja, mielőtt elfelejtem: akinek kedve van csalatkozni (csatlakozni, érteeeed?!), az legyen ott és akkor és jó lesz. Vagy nem.
Gecók, remélem, hogy egy intenzív osztályon sem nézték ezt a futamot…
Hagyjuk is a krónikát, mert az első 20 kör tükörsima Talmácsi-vezetést hozott. A zabszem az utolsó három körben kezdett beszorulni, amikor a mezőnytől elhúzó Talma-Pesek páros nagyon komolyat vonatozott. A 125-ös kategória bukáskirálya sajnos nem tette meg nekünk azt a szívességet, hogy most is eldobja a vasat, úgy tapadt Talmára, mint száraz takony a mosdókagyló szélére. Az utolsó körben lehetetlen helyen el is ment a magyar vitéz mellett, de Talma sem volt szívbajos, a cseh fiú seggében maradt, és a célegyenesben, szélárnyékból kibújva húzott egy kövéret, és 14 ezreddel (14 ezreddel!!) megverte a nagy havert. Micsoda befutó!!! Így kell ezt csinálni! Fricska a magyar balsorsnak!
Útban a negyedik futamgyőzelem felé
Az Eurosport mellett én is indítok egy gyors játékot. A kommentek között válaszoljatok a kérdésre: ki vezeti a 125 köbcentis kategória világbajnokságát? Helyes válaszokat csak NAGY BETŰVEL, és legalább három felkiáltójellel fogadok el.
Aki a címnél népszerűbb témáról szóló post-ot várt, az álljon még egy kicsit fél lábon, most az egyik kedves időtöltésünkről zúdítok rátok néhány sort, és egy videót. Nincs apelláta!
Tettestársam Benyoka Tanult Kollégája, aki hozzám hasonlóan betegesen vonzódik a belsőégésű motorokban üzemanyagként használt szénhidrogén vegyületek szaga iránt. Hosszú, sötét, és hideg téli estén jött az ötlet, hogy ha már falak közé vagyunk zárva, teremtsük meg a saját autóversenyünket. A TOCA Race Driver 3 nevű XBOX játékban gokarttól kezdve a kamionversenyig bármilyen futamot van lehetőség játszani, de a német túraautó-bajnokság hangulata hamar rabul ejtette minket. Innentől kezdve nem volt megállás, órákon át köröztünk Hockenheimring aszfaltcsíkján. Az első időkben majdnem a szépségbe haltunk bele, a 3 körös meccsek után a visszajátszás nézése (és persze a viták) ugyanolyan élvezetet okozott, mint maga a futam. A vezetési bakik után rendszeresen megvártuk egymást, csakhogy mehessen a test-test elleni küzdelem, a lökhárítók összekarcolása, a tükrök összeakasztása (elvesztésük esetén természetesen a kilincsek összeakasztása). Az órát nem is nagyon néztük, éppen elég volt ellenfélnek a másik Mercedes, valamint Joe Bácsi, mint alkalmi navigátor gyakran téves asszisztenciája. Egyszer csak fordult a kocka, mert Benyoka (aki különben egyre nagyobb motorsport-szakértővé növi ki magát társaságunkban) megkérdezte: MELYIKŐTÖK A JOBB? Mivel a válaszunk teljesen egybevágott (HÁT ÉN!), el kellett dönteni a kérdést, így került új dimenzióba a mi kis versenyzésünk…
Az igazság lapja
Csinos kis táblázatot csináltunk, ahová minden futam után húzzuk a megfelelő strigulákat. Futamgyőzelem, leggyorsabb kör, personal best, track record, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A mai napig több, mint 70 meneten vagyunk túl, ekkora mintavételből már látszik, hogy mi újság… Futamgyőzelmek tekintetében 42-30-ra vezetek, míg a leggyorsabb köröket 37-szer Henrik, 30-szor én futottam. Hockenheim pályarekordját Henry tartja, 1:14.60-as űridővel, ami mögött 27 századdal lemaradva kullog az én egyéni legjobb időm. A közhelyszótárba illő következtés: a versenynek a célban van vége! Henrik kamikáze stílusa gyakran győz, de több hibát is okozhat, ilyenkor pedig az okos versenyzés fizet jobban. Természetesen a pillanatnyi forma nagyon sokat számít, de itt is igaz, hogy a kiegyensúlyozott teljesítmény hosszútávon eredményesebb. Mivel a német pályán már minden fűcsomót ismerünk, lassan áttérünk Brno-ra, vagy pedig a belga Spa-Francorchamps aszfaltcsíkra…
Így vezetünk mi, a fekete bódéban BTK, a narancssárga Merga volánjánál pedig a király maga.
Szokásunktól eltérően kicsit elhanyagoltuk a blogolást a rengeteg esemény ellenére, a lassan két hetes történések taglalásának meg … Chewbacca-védelem, szóval inkább csak zanzásítok, csapongok és közzéteszem a március végi programotokat is, pubikáim!
Kiesett a Barcelona és a Lyon. A katalánok megérdemelték, két meccs alapján simán jobb volt a Pool, akik roppant okosan és nagyon szervezetten játszva simán kiejtették a címvédőt. Ott vannak az élen otthon Ronaldinho-ék, de az első hely ellenére nem meggyőzőek, ahogy az említett úr sem (pedig elég sok gólt rúgott). Úgy tűnik, ez nem az ő szezonjuk, csiripelik is a zuhanyrózsák, hogy jön Robben, aki elégedetlen a neki jutó játékpercek karcsú számával, amit meccsenként 239 elönzőzött helyzettel bosszul meg.
A Barca-Real nem hozott egetrengető színvonalat, de a gólok száma és az izgalmak kárpótolták azokat, akik nem egyértelmű katalán győzelmet vártak. Mi sajnos de, úgyhogy már Messi hosszabbításban esett gólját is szórványos tapssal ünnepeltük. Feltűntek a lelátón a fehér zsepik, mi pedig Tanult Kollégámmal megállapítottuk, hogy kézenfekvőnek tűnik a Capello-Mourinho helycsere, Rijkaard meg mehet, ahova akar.
És ha már a Chelsea, Agent T csapata bizony új oldaláról kénytelen bemutatkozni, de adjuk meg, ezt is jól csinálják. Kénytelenek ugyanis mostanában küzdeni, amit korábban nem nagyon kellett nekik. Nyeregetik így is a meccseket és ott loholnak a valamitől tényleg kurva jó MU után, ahol meg a már szinte 4-2-2-2 felállásban játszó csapat szinte képtelen hibázni. Mindketten állnak még a BL-ben is, sőt, ahogy már korábban is említettem, meg kell vennem idén a Chelsea-t, mint legnagyobb esélyest. Nochdazu, azért nem fogok pityeregni, ha nem így lesz.
Irulok-pirulok, mert két éve dicshimnuszokat zengek a Lyon-ról, de idén muszáj egy érdekes párhuzammal a védelmükre kelnem (ugyanakkor elismerem, érzelmi alapú kötődésem a Lyon-hoz nagyban befolyásolja az esélylatolgatásaimat, de gondolom, egyik tisztelt kommuna-tag sem tőlem gyűjti össze a betathome-tippjeit). Szóval azt gondolom, a Lyon olyan a BL-ben, mint az MKB Veszprém a hasonló nevű kiírásban: minden évben ott van a közvetlen elit mögött, de igazán közel a győzelemhez csak jó sorsolással kerül, ám a nagyok ellen is mindig bizonyítja, hogy igenis nagy csapatként kell rájuk tekintenünk.
Totti megátkozza Tiagot, a Lyon összeesett
És ha már szóba kerültek a bakonyi világverők… Mondom először, hogy mit csinálsz március 31.-én. Jössz Szegedre benyókával („Kiabálok, mint egy kisgyerek – Az Építők verik a Pick Szegedet”) kalandtúrázni, ahol az elmúlt szögedi meccsek alapján az alábbi program kristályosodik előfele: MacWhopp Royal (with cheese) fatehénből vásárolt, kibebaszott durva Pipis szenyó, (remélem a másik Szenyó is velünk lesz, itt az idő, hogy szembenézzünk az átokkal és megtörjük!), 4-5 gólos MKB győzelem (muhaha, szintén nem online fogadási tanács) és az elmúlt időszak aktívabb fórum részvételének köszönhetően a meccs előtt és után barátságos szurkolói sörözés a Pick szurkeszokkal (százas csomag kétrétegűvel készülök, persze, nem magunknak). A kalandtúra a sanyarú körülmények között tengődő sporttársak (én) kedvéért ultra-low budget vállalkozás, de szerintem jó lesz. Jelentkezés a kommentek között.
Egyik este Tanult Kollégámmal tanúi voltunk, amint Korda György fogadott testvérének pikkből összejön a royal flush. Persze, előbb összejött neki, csak utána írta a nevére a táncdalfesztiválok sztárja.
Most szombat reggel van, Gabó bácsi jön értem mindjárt és megyünk szabadtéri Fireballs happeningre, ahol nyílt tűzön fogunk bográcsban pudingot főzni. Vagy pörköltet, de csak akkor, ha Gazsi nem megy 12 lépésnél közelebb a kondérhoz. Majd arról is biztos lesz valami, most csókoltatok mindenkit, jó pihenést!
Hagyományos körülmények között nem ragadnék tollat egy ilyen sima bajnoki meccs után, de a tegnapi MKB-Dunferr meccs indukált bennem pár csapongó gondolatot.
-Hajnal Csaba irodájának polcain tuttira nem porosodik meg a sportközhelyszótár. A végy egy jó kapust frázis megszívlelésével óriást dobtak a csapaton. Amit Perics csinált az első félidőben, az megint valami emberfeletti volt! Ziccereket, büntetőket szedett ki, ezzel olyan lendületet adott a csapatnak, hogy az egyszerűen nem is tudott hibázni támadásban… A 24. percig 18-ból 16-ot bevágtunk, míg a Dunaferr 25-ból csak 7-et… Örömmel láttam, hogy Gyuláék profi módon tették túl magukat a kiel-i kiesésen, bár efelől már a nyíregyházi jegyzőkönyvet böngészve is nyugodt voltam. Ha már a Kiel szóba került, a második negyedórában nyomott drive-ban német kézilabdás vonásokat véltem felfedezni… Nem pöcsöltünk szinte semmit, indításból egy-két passzos játékkal tömtük Stochl hálóját, hol volt ez a csapat a BL-visszavágón???
Kis lépés Pericsnek, nagy lépes az MKB-nek
-7 gól előnnyel fordultunk, de amikor a második felest kezdtük (rossz az, aki jóra gondol), fejben az öltözőben maradtunk. Csaszi vezetésével (10 perc alatt 6 gól, ez még gombócból is sok) az újvárosi társaság nem volt rest kihasználni ezt, és közelebb zárkóztak, de amint magához tért a Fotex, helyreállt a világbéke, semmi nem veszélyeztette a hazai győzelmet.
-Imre Vilmos és csapata nekem nagyon szimpatikus, és kívánom nekik, hogy előzzék be a szalámigyáros csapatot. A zuhanyhíradó szerint gyülekeznek a viharfelhők a klub felett, és ha nem találnak egy bika szponzort, tovább gyengül a két és fél csapatos magyar bajnokság. Első felindulásban azt mondtam, hogy kis Iváncsikot, Császárt, Törő Szabit és Nagy Kornélt hozzuk Veszprémbe, de a másik agyféltekém azonnal kontrázott: ne basszunk már ki magunkkal! Ha mennek, akkor inkább külföldre, abból legalább a válogatottunk is profitál. A fent említett közhelyszótár legújabb kiadásába már az is belekívánkozik, hogy nem lehet eredményesen szerepelni a BL-ben, ha nincsen állandó erőkifejtésre kényszerítve az MKB, más honi klubok zsír játékosait felszipkázni nem perspektíva. Reményre ad okot az új BL-kiírás, ahol több nemzetközi meccsel talán állandóan forráspont közelében lehet tartani a bakonyi betyárok (Éles Józsi, Csoki, Sara-Papa, ha értitek, hogy mire gondolok) méltó utódjait. Addig azért még aludni kell néhányat…
-Putics Barna, Putics Barna, és harmadszor is Putics Barna! Megérte kibekkelni a sérülését, egyre fényesebb a srác! Csárli is újra felpörgőben, Gergő kezdi utolérni magát, így már nem kell Xanax-os dobozzal a kézben várni a szegedi derbit…
-A végén a fény után az árnyékról is pár szót… Még egy MKB sem engedheti meg magának azt a blamát, hogy egy Gyuláról leszaggatott mez miatt az egész csapatnak más színű garnitúrában kelljen kivonulnia a második félidőre… Ez egy vicc (kár, hogy senki sem nevetett), és egyáltalán nem méltó az ország első számú klubjához! A külsőséget félretéve, abszolút (1) megértem Zovkót, amikor felkapja a vizet azon, hogy a biztos vezetés birtokában nem éppen fénysebességgel zárkózunk vissza. A meccsnek a lefújás pillanatában van vége, addig se Bambi, se fagyi, hanem maximális erőbedobás! A végére pedig a legfontosabb: mint ahogy a Playstation, úgy egy kézicsapat sem maradhat jó irányító kar nélkül… Eklemovics már hosszabb ideje nem azt hozza, amire képes, Sesum remélhetőleg minőségi csere lesz, mert ha nem, akkor ezredszerre is elüvöltöm magam: Balics-ot Veszprémbe!
Gránátvörös-kék krokodilkönnyeket kellene hullajtanom, miközben a házi oltáron található Ronaldinho szobrocskával bezúzom a saját koponyámat, de úgy döntöttem, racionálisan tekintve az eseményekre, mégsem teszem. Mert a jobbik csapat jutott tovább, igazság szerint reálisan nézve 3:0-ra kellett volna vezetnie a Liverpoolnak a szünetben, esélye nem volt a Barcának, mert nemhogy a R-E-M hármas nem játszott jól, de még elfogadhatóan sem, sőt, Eto’o teljesítménye szinte értékelhetetlen volt. A Pool viszont jó volt, játszották, amit kell, Benitez meg ráfektette Rijkaardot a konyhaasztalra és nagyon rondán megcsinálta. Ehh, mégiscsak sírni kellene egy kicsit…
De nem ezért, hanem azért, mert teljesen váratlanul, de nagyon megérdemelten kihullott a Lyon is. Ezzel kapcsolatban csak Hajdú B kollégát tudom idézni, aki szerint nem tesz jót egy csapatnak, hogy 12310 pont előnnyel vezeti a saját bajnokságát, mert nem tud felpörögni (lásd még Inter, MKB Veszprém), amikor nagyon kellene. Lehet sajnálkozni, de aki látta Mancini gólját, az mostantól szurkoljon inkább a Roma-nak, mert az valami hihetetlen volt. Aki meg nem látta, az nézze meg:
A Chelsea most nem hagyta a 89. percig izgulni a szurkolóit, hanem már a 79.-ben megszerezte a győztes gólt, Mourinho csapat a várakozásoknak megfelelően továbbjutott, de minden elismerésünk az ezt komolyan megnehezítő Portonak, akik ráadásul idegenben is vezetni tudtak, amit nem sok csapat mondhat el a Stamford Bridge-n. Tegnap Tanult Kollégám felvetette, hogy szerinte a Chelsea nyeri a sorozatot és sajnos nem találtam fogást az érvelésén… fekete idény ez, én mondom, kedves sporttársak.
Én vagyok a híres egyfejű…
A Valencia és az Inter hatalmas 0:0 meccse egyetlen szót sem érdemelne, ha a lefújás után nem kezdődött volna egy másik sportág szintén roppant izgalmas összecsapása a pályán. Mivel a Barcát néztük, csak az ismétlésből láttuk, hogy a pálya közepén történő összeszólakozás utána hihetetlen jelenetsor zajlott a gyepen jobbcsapottal, lefejeléssel, lökdösődéssel, majd üldözéses versennyel a fináléban, később egy kis levezetés az öltözőfolyosón. Megmondom, mi a baj: a két csapatban sok argentin játszik, akik nem bírnak magukkal és ez vezetett az egyébként roppant vicces jelenethez, amikor 3 olasz üldözte a pályán Sir Robin-t („sok segget kinyalt, majd bátran elinalt”) megszégyenítő sebességgel menekülő spanyol cserejátékost.
És akkor ma…
A Real megkísérli megvédeni soványka előnyét Münchenben, a Manchester akkor sem kap ki otthon a Lille-től, ha Király Levente védi a kapujukat, a PSV viszont kimondottan jó eséllyel utazik Londonba, mert ha Henry nem játszhat, az Arsenal nem lesz olyan erős, hogy egyértelmű esélyes legyen. A Milan várhatóan Inzaghi 88. percben lőtt (les)góljával veri a Celtic-et, felejtsük is el már most, mielőtt nekilátnak az urak.
Az irdatlan szopatás mellett azért előnye is van annak, amikor valaki a New York-Budapest-Tel Aviv tengelyen dolgozik. Kommunista kispajtásaimmal ellentétben élő adásban szurkolhatom végig a gyorsasági motoros világbajnokság 2007-es szezonjának első futamait. Lássuk is, mire számíthatunk idén az egyes kategóriákban, a mikrofonnál a háború gyermeke!
125 ccm A pöcsköszörű kategóriában már csak Talmáért szurkolhatunk, de édes keserűség ez, hiszen minden eddiginél nagyobb sansza van a világbajnoki címre… Kicsit talán felelőtlenség a szezon előtti hivatalos tesztek eredményeire alapozva kimondani, de hívjuk inkább ezt egészséges bizalomnak. Az Aprilia 125-ös modellje inkább gyors, mint szép, de ez legyen a legnagyobb baj, Görög Zitát sem az eszéért szereti a veszprémi No Ma’am Club. Talma mondja: ha a mezőny előtt megy, akkor seggmindegy, hogy milyen színű a motor… Úgy legyen!
Az igazi királykategória, ha értitek, mire gondolok
250 ccm Eddig csak tévedésből néztem a negyedliteresek versenyét, pedig a szezon végefelé már nagyon komoly csaták voltak. Nem volt sem emberem, sem csapatom (se Istenem, se hazám, de ez most nem fontos), idén viszont ott virít a Team Toth! Mit virít, új csillag az égen, nyugodtan aposztrofálhatom így Imi szereplését, hiszen a 125-ben megszokott huszonXedik helyek helyett már a 9-iken is parádézott a teszten! Csapattársa, Barbera abszolút esélyes a világbajnoki címre, úgyhogy tegyük csak félre a tavalyi előítéletet, és szurkoljunk a magyar csapatnak!
MotoGP Na, itt aztán nem lehet elég okos az ember… Új szezon, új szabályok. A Ducati kivételével szinte minden csapatnak a nulláról kellett építenie a 800-as gépeket, ez jót tesz a versenyeknek. Ahogy a sportközhelyszótár írja, bármi lehet! Ha már szóba került, gyorsan leszögezem, hogy ember csak egy van, Rossi, motorból pedig szintén csak egy: a vörös villám. Öcsémmel és Riki D-vel fogadást kötöttem, hogy a szezon első hat futamából legalább három versenyen dobogón végez a Ducati, hehehe. Borgőzös álmaimban Valentino Rossi egy Ducati nyergében lesz világbajnok, muhahaha! Ha valaki tudja, hogyan kell szotyvadék motorral VB-t nyerni, akkor az a Dokker.
Liverpool-Barcelona
Feldobtam egy doboz cigit Titóval a Barca továbbjutására. Először a hosszabbításra akartam fogadni, de nem vagyok benne biztos, hogy gól lő a Liverpool, úgyhogy inkább csak a címvédő életben maradására dobtuk fel a doboz cigót. Ennek a kulcsa: a támadó szekcióban a Ronaldinho-Eto’o-Messi hármasnak egyszerre kell jól játszania, ha ez nem teljesül, akkor beverek Agent T koporsójába néhány szeget a saját kontómra, de tudvalevő rólam, hogy az elesettek gyámolítója, a vesztett ügyek élharcosa (10 years in Fireballs jersey speaks for itself) és mindenek felett mocskos nagy Barca-fan vagyok, úgyhogy szinte kötelesség volt. Ugyanakkor mit tagadjam, fosok is egy kicsit, mert Benitez két klasszissal jobb edző, mint Rijkaard. Győzzön a … Én.
Ebből kettőt, elvitelre, legyen szíves!
Lyon-Roma
Ha ki találna esni a katalán banda, akkor sem maradunk csapat nélkül, mert a vesszőparipám ugyan kevésbé meggyőzően vágtat (egy vessző-paripától ez sem rossz, bocs), mint az elmúlt években, de változatlanul nagyon szépen és kultúráltan játszanak, az eredményességük pedig megmaradt. Sajnos a klasszis center igazolása elmaradt, Baros nem rossz, de Carew sem volt az, úgyhogy ezzel sokkal nem vagyunk előrébb, de talán a csatár nélküli játék zászlóshajója ellen még ez is elég lesz. Allez Olimpique!
Chelsea-Porto
A zuglói kékek a párharc esélyesei, Sheva ráadásul belőtte a rettentő fontos idegenbeli gólt is, szerintem nem lesz nagy vita, még a félidőben eldönti a továbbjutás kérdését Mourinho csapata. Nagyon kell nekik a sikerélmény, mert ha júliusban is csak a ligakupa serlege lesz a trófea-teremben a Stamford Bridge-n, akkor egyik este várhatóan egy fekete volga fékez majd José rezidenciája előtt, amiből személyesen Penge Borisz (aki kemény, mint a szovjet kalapács és ferde, mint a sarló, ami keresztezi) száll majd ki. De még nem, továbbmennek a férgek, aztán majd a következő körben a Lyon elnáspángolja őket, hogy legyen mit szerzőtársam orra alá dörgölni egy évig.
Valencia-Internazionale
Ki a macsakazabálókkal! Jól beszopták azt, amit az MKB idén: gyenge a bajnokság, kevés az éles meccs, így az első komolyabb akadályon elhasaltak. Én legalábbis annak veszem az otthoni 2:2-t, ami minimum kedvezőbb helyzetbe hozta a spanyolokat. Ettől még kieshetnek, de a két lőtt gól és a hazai pálya előnye miatt úgy érzem, a Valencia megcsinálja. Ha meg nem, akkor
