Vajon hányan vannak köztetek olyanok, akik a tegnap angol Ligakupa döntő előtt a National Geographic csatornát nézték? A szerencsések egy kurva jó focis műsort csíphettek el, méghozzá a Barcelona 2003/2004-es szezonjáról. Azok kedvéért, akik esetleg akkor még a csattogó szárnyú falepkét tologatták, elmondom, hogy ebben az évben került hatalomra az új elnökség Laporte vezetésével. A millkós fószerek alkotta management új alapokra helyezte a Barca siralmas gazdálkodását (az előző elnök, Gaspart, csúnyán túlköltekezte magát), növelték a pártolók számát, új lendületet adtak a mercsendájzingnek, és átütemezték a sokmilliós adósságot. A csapat Rijkaard vezetésével kutyául kezdte a szezont, de olyan tavaszt produkáltak (mindössze háromszor kaptak ki), hogy 15 pontos hátrányból is sikerült megszerezni a bajnoki második helyezést!
Nnna, erről a menetelésről szól az egy órás műsor, de nem a foci van előtérben, hanem a kulisszák mögötti akciók… Tárgyalások a bankokkal, a Mad Boys leszerelése, játékosvásárlási meeting-ek, külföldi kalapozó-túrák, és olyan matekpéldák, hogy beszarás… Ezek úgy beszéltek például Ballack leendő keresetéről, mint ahogy én kérek egy kiló krumplit a zöldségesnél… „Mennyit is kereshet? 3 plusz 3 milliót? Ah, szerintem csak 2 plusz 2-t…”
Ajánlom mindenkinek, de jól beszoptátok, mert most egy darabig nem ismetli a NatGeo…
Merthogy Grizli megígérte neki (konkrétan annak a három megszeppent kislánynak, akit előző este a balszerencse a rekettyés mellé sodort, ahol Bálint eresztette kifele az elfogyasztott komoly mennyiségű sör melléktermékét, majd onnan előbukkanva 20 centiről a fruskák arcába hörögte az élest).
Pedig nem úgy indult, hogy a francia ánuszába belecsusszan a húskés, sőt, inkább nekünk állt O-ra a szánk, de a sztori nem itt kezdődik…
Hanem ott, hogy a Iccsanyám, a drágaságos jóasszony egyetlen telefonhívással odaröppentett minket Grizlivel a csarnok legdurvább helyére, hitetlenkedve néztünk mi is, hogy jobbra tőlem a Blikk újságírója ücsörög, mögöttünk a celjei különítmény, amikor kijöttek melegíteni a srácok, akkor meg a világ legjobb kapusa odajött és a pofánktól egy méterre felrakta a lábát a korlátra és nyújtani kezdett. Itten van la:
Belemozdult, bazzeg!!!
Üdvözült vigyorral a pofánkon, ám még mindig hitetlenkedve megegyeztünk Örökös Sporttársammal, hogy a csarnokban lévő rendezők és a környéken szolgálatot adó rendfentartó szervek együttes erővel sem tudnak innen elrángatni minket, majd felállva megtapsoltuk a velünk szemben ücsörgő Puljezevicset és a szurkolók által szívszorítóan elbúcsúztatott Buday Danit. Bevonuláskor Bálint szomorúan konstatálta, hogy a másik kapuba kezdünk, így sajnos 3000 süvöltő patriótát kellett túlrikoltania, hogy a címben citált ígéretet tolmácsolja a kapusnak, de önmaga megnyugtatására a második félidőben már közelről is megtehette ezt, úgyhogy aki aggódott volna, annak jelentjük: Omeyer meg lett b@szva.
Ugye azt tudtuk, hogy ezek a németek futnak, mint a gép. Azt is tudtuk, hogy három keresztpassz után lőnek, mint a gép. Azt is tudtuk, hogy középkezdés után vágtatnak előre és egy passz után lőnek, mint a gép. Egész héten hallgattuk, hogy mocskosul felkészültünk ebből a taktikából, erre azt kellett látnunk, hogy a németek futnak, kezdenek, lőnek, mint a … (gép?) mi meg nézzük őket közelről és kelet balkáni átkokkal, valamint szigorú pillarebegtetéssel próbáljuk megállítani őket. Perics az első 10 percben semmit nem fogott, a németek virgoncan rohangáltak és lődőzték a gólokat, mi meg a szokás szerint dekoncentrált Kiroval és a beállót töketlen, ritmustalan, dadogó labdákkal megjátszva próbáltunk a nyomukba eredni. Putics jól lőtte a heteseket és Lapac is eredményes volt néhányszor, de nem sok jót jelentett, hogy beállóban sehol nem voltunk, a széleken semmi nem ment és a védekezésünk sem volt valami acélos.
4/3 hetesből, nem is rossz, Barni!
De aztán jött Perics és fogott és fogott és megint csak fogott… Hetes megvan, újralöveti a két dán szemétláda, Perics ezt is fogja, aztán ziccerig húzzák a fal mentén, de az is megvan. Bálinttal önkivületi állapotban sikítunk és rázzuk az öklünket a duzzogva visszafutó német szélső arcába és érezzük, valami megindult. De még mindig nem vezetünk, sőt, egy mocskos szar szériát is elkapunk, ahol a két spori is besegít a lendületbe jövő csapatunk megfékezésébe: hármas hátrány (kettő jogos, bassza meg…) és megint ott az előny. Még keressük a játékunkat, de Perics hihetetlen erőt sugároz, ezért sem Bálint, sem én nem esünk össze holtan aortarepedés következtében. Szünetben egyel úsznak a tokosok, én a bal herém mellé a lelki üdvömet is adnám egy cigiért, de nem kockáztathatjuk meg a bench-seat-ünket, így maradunk és megállapítjuk, hogy nagyon szép gesztus lenne a srácoktól, ha megnyernék Grizlinek ezt a meccset.
A fehérben pompázó urakat pedig nem véletlenül szeretjük…
A második félidőben ugyanis változatlanul sok hibával, de az éledező Gyulával és Kiroval fogcsikargatva küzdő MKB jött ki. Folytatódott az őrült rohangászás a pályán, lőtt mindenki, mint Wyatt Earp legszebb napjaiban, de míg a németeknél Omeyer mintha megszeppent volna a jobb oldaláról vérben forgó szemmel hörgő szurkoló ígéretétől, addig Dejan Perics úgy döntött, hogy emlékezetessé teszi nekünk az estét és olyan labdákat kezdett kiszedni, hogy beszartunk, befostunk, belefeküdtünk.
Nem volt már sok hátra, 10 perc sem maradt, amikor megint egyenlítettünk. Vagy bedugult a németek füle (mint mindenkié a csarnokban), vagy elegük lett az egészből, esetleg elfáradtak, de a meccs vége a miénk lett! Kiro végre felment 9-ről és beverte, Gyula magabiztosan, Charlie okosan, Nikola csodaszépen, mindenki más meg fülig érő szájjal (és onnan bő nyálat fröcskölve!). Megúszunk 4 fával, de fikarcnyi kétségünk nincs, hogy 3 a vége, mert magyarok vagyunk és szinte törvényszerű, hogy két másodperccel a vége előtt kapunk egyet.
De hogy szomorkodjunk, arról azért szó sincs. berekedve, tök süketen még iszunk egy sört az ünnepelttel, majd még a hihetetlen élmény hatása alatt búcsút veszünk egymástól. Uraim, mindenkinek kívánom, hogy élje át ezt egyszer élőben, mert ez valóban leírhatatlan.
Akkor fogok legközelebb ilyen elégtételt érezni, amikor a jövő évi BL főcímben Juninho lobogtatja a kupát, miközben kék-piros konfettik röpködnek körülötte. Merthogy, kedves pajtások, ez a Real Madrid 1 (azaz egy) darab David Beckham-ből áll, amit tegnap mutatott azzal igencsak kifogta a szelet a fikázók vitorlájából. De hagyjuk is, ettől még szerintem kiesnek, mert a végén Van Bommel-nek jól pattant a zsuga, el is vállalta, be is vágta, meg is ünnepelte (még időben rájött, hogy nem tud annyi lófaszt mutatni, ahányan a stadionban ülnek, úgyhogy talán megússza egy ejnye-bejnyével). Kiragadnék egy momentumot, ha szabad: szabadrúgás 28 méterről, a labda mögött persze Beckham toporog, majd magától értetődően úgy tekeri a rövid vinkliben fészkelő balkáni gerlepár fészke felé a zsugát, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Azért nem irgalmatlan nagy gól, mert a semmiből feltűnik egy előember külsejű szőke üstök és a gazdája mutatós légi út végén a kapufára tolja a labdát. Knézy Jenő klasszikusát idézve: jó lövés, szép védés, bravó!
“Ich habe deine mutter gespricct, du schwein!”
A PSV és az Arsenal a második félidőben kezdtek csak el focizni, sok helyzet, szép támadások és egy roppant nagyképűnek tűnő Henry – így lehet összefoglalni a végül egy gólos hazai sikerrel zárult meccset. A hollandoknak általában itt a végállomás, most viszont minden attól függ, hogy a londoniak melyik arcukat mutatják. Mert ha Henry úgy ébred, akkor halál fia minden ellenfél az Emirates-ben.
A Milan szar, a Celtic meg örült, hogy eljutott idáig, talán ennyi elég is lesz a Viasat által remek érzékkel kiválasztott meccsről. Még talán annyit, hogy a Milan így sem lehet nyugodt, mert bár a skótok mindig kutyák idegenben, a milánóiak nem tudnak gólt lőni és Ronaldo nem játszhat a BL-ben.
Hogy a MU megverte a Lille-t, az nem tartozik a breaking news kategóriába, de aki nézte az összefoglalót, az láthatta, hogy abszolút (1) partner volt a francia csapat, sőt, nagy helyzeteket hagytak ki, a gól, amivel veszítettek meg röhejes volt…
Én bukom az első félidő elejét, de Titeket kikérdezlek, Gecosz! Úgyhogy mindenki rácumman este a képernyőre és megnézi az idei BL kieséses szakaszának első meccseit, mert holnap röpdoli belőle!
Celtic-Milan
Ezek a szimpatikus skót férfiak otthonukban meggyőződésem, hogy át fogják harapni a nem olyan szimpatikus olasz férfiak gigáját. A Milan ugyan ráerősített (a Népsportblog már szeptemberben megírta, hogy Oliveira nem pótolhatja Shevát) a meglehetősen vérszegény csatársorára Ronaldo leigazolásával, de ott szerintem más baj is van. A Seedorf, Kaká, Gattuso, Ambrosini belsővel nem lenne szabad ott tartaniuk, ahol. Ezzel szemben Glasgow katolikus felének csapata pont olyan, mint ahogy egy skót embert elképzelsz: nyak semmi, busa fej, cölöp lábak, amiken annyit fut, hogy elszédülsz tőle. Ezzel már ezt a Milant meg lehet verni – kiejteni viszont nem.
PSV-Arsenal
Úgy érzem, ennek a mérkőzésnek a beharangozóját egy nálam sokkal avatottabb szakértőre bíznám, akit telefonon kértünk fel, hogy mondja el véleményét. Szerinttem gyöz a Arsenal, sokal jób csapat, még akor is ha Péeszvében lesz a mecs. Van Persie sérült, eltörödött a lába de én rályuk raknák még igy is.
Lille-Manchester United
A dokkmunkás meg a színésztanonc megoldja, még Lille-ben sem lesz gond. Persze, láttunk már falon pókot (és fűben nyuszit), de most nagyon lendületben vannak és a kezdőjük bombasztikusan erős – más kérdés, hogy mi lesz, ha mondjuk az említett két arc megsérül. A Lille otthon hozza a kötelezőt: 20 pont hátrányból üldözi a Lyon-t, de ettől még nem rossz csapat bár továbbjutásuk nagyban annak köszönhető, hogy a csoportjukban egyetlen erős csapat volt, a Milan (akit egyébként Milanóban győztek le, most légy okos…)
Akcióban a dokkmunkás
Real Madrid-Bayern München
Nevezzük rangadónak, annyira biztosan megérdemli, mint a Fradi-MTK az örökrangadó titulust. Mindkét gárdánál nyakig ér a szar, itt a nézők már Capello fejét követelik (az Ezerfejű Cézár meghozta ítéletét), szar a csapat, szar a szisztéma, szar a forma, míg Münchenben edzőváltás, folyamatos kudarcok, boldog-boldogtalan feltörli a gyepet a Ballack elvesztését sirató bajoroknál, ráadásul az új mezük is bűnronda. Viszont nem mindenki gondolja úgy, mint T-man (kár, hogy nem tud mindkettő kikapni) és minthogy mindkét csapatnak nagyon kell a BL sikerélmény, talán egy jó meccset kerekítenek nekünk.
Grizligéza és Tanult Kollégám egész hétvégén nálam zsibbadt, így a kertészkedésen kívül jó sok sporteseményt is volt időnk megnézni. Bár a csináltuk rovat üresen maradt, hiszen csak egy kis szülinapi pókerre volt időnk, azért van mit blogra-vetni.
Végigélveztük, ahogy a Kohászok 10 fekete brikettet tömnek le a Szalámisok torkán úgy, hogy az általunk is bőszen ünnepelt Törő-Kisiváncsik-Császár-Nagy kvartett nagyon nagyot játszott a Skaliczky által remek érzékkel játszatott Vadkerti-Ilyés páros ellen. Nagy baj van Szegeden, még azt is el tudom képzelni, hogy Öccsét is magunkkal vihetjük egy hónap múlva, mert annyival jobbak vagyunk, hogy nincs az az átok, amivel kikaphatnánk. Főleg így…
A szülinapi póker legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor benyóka egy A, 4-el a kezében betolta az asztal közepére a zsetonjait (flop: A, 4, J) Titó J, 9 ellen. Szinte már láttam a Zuglói Óriást, ahogy a zálogos előtt áll sorban a Turbó rágó gyűjteményével, amikor Grizli minden vendégjogra fittyet hányva feldobott egy Jumbót. Aztán még egyet. És ezek után még enni adtam neki, értitek???
Kiszopott a Barca a Valenciától, rohadjon meg. Ráadásul olyan szar meccsen, hogy büntetés volt nézni, el is kapcsoltuk a második feles elején 5 percre, hogy belenézzünk a Discevery-n a keresztes vipera fondorlatos vadásztechnikájának részletezésébe, mire visszakapcsoltunk, már két fával úszott a Valencia, mi meg elkámpicsorodva tértünk vissza a Most Shocking Criminal Videos c műsorhoz. (Nagyon komoly, egyébként)
Belefért még egy kis hoki, némi kosárlabda, valamint ha egy percre nem néztünk oda és Tanult Kollégám kaparintotta meg a hatalom szimbólumát, akkor snookert is. A síugrást szerencsére megúsztuk…
GG kolléga hívta fel a figyelmemet a MakoG által belinkelt videóra, ami több szempontból is megér egy postot.
Torontóban szeretik a hokit az emberek. Meg értenek is hozzá. Oszt mégis…
Játszottak komoly sztárok kékben, Sundin korszakos klasszis, Lindros is megfordult az Ontario partján, Belfour neve is ismerősen csenghet, mégsem ők voltak a közönség kedvencei. Hanem ő:
Aki nem is néz végig, 1:54-ig bírja ki, mert az komoly, de szerintünk az egész kurva jó!
Igaz, hogy tegnap este egy ország hördült fel azon, hogy az olaszok elleni „barátságos” pólómeccsen Szecska mekkora nedves pofont kapott (dr. Kárpáti Gyurikától tudjuk, hogy ezek a száraznál jobban fájnak), engem most mégis inkább az foglalkoztat, ami a mocskos lilák hokicsapatának délelőtti edzésén történt. Válogatott védőnk, Horváth András a szokásos vehemenciával tett-vett a pályán, amikor összetűzésbe került a szlovák légiós Jozef Voskár-ral… Az eredmény egy nyolc napon túl gyógyuló fejsérülés lett, bennem itt szakadt el a cérna. Bár én sem vagyok egy szent (ugyan egyes királyokat haláluk után szentté avatnak, de néhány aratást még szeretnék megélni), megengedek magamnak egy kis eszmefuttatást a csapaton belüli erőszakkal kapcsolatban.
Ez a Balu kapitány honnan a rákból veszi a bátorságot, hogy a saját csapattársára ütőt emeljen? Nincs az a pozícióharc, ami miatt le kellene ütni bárkit, főleg, ha éppen Horváth viseli a csk-szalagot… Ez a példamutató magatartás, ez nevezi magát vezéregyéniségnek? Legfrissebb információim szerint a jégkorong csapatjáték, és mint olyan, a közös cél érdekében (jelen esetben bajnoki elődöntő) mindenkinek együtt kell működnie, nem pedig egymást aprítani… Vagy talán ez az idegileg instabil, szellemileg pedig hátrányos helyzetű kolosszus azt hiszi magáról, hogy neki mindent lehet? Na, ne már…
Ha az én kezemben lenne a bírói pálca, egy percig sem tétováznék, örökös eltiltással jutalmaznám ezt az eszetlenséget, hokipálya közelébe sem engedném, plusz egy jó kis pert is a nyakába akasztanék, súlyos testi sértés okán… Igaz, hogy a válogatottunk nem dúskál védőkben, de nem érdekel, ilyen áron nem kell…
Most hadd játsszak egy kicsit a sorsolással. A DAB feljövőben, lendületből kiüti az UTÉ-t az elődöntőben, a másik ágon pedig a Csíkszereda a szájába veszi az Alba Volán nemi szervét. A harmadik helyért így UTE-Csíkszereda párosítás, ami azért lenne érdekes, mert az erdélyi csapatban 6 szlovák idegenlégiós játszik. Északi szomszédaink enyhén nacionalista érzelműek, nem fognak szó nélkül elmenni egy ilyen atrocitás mellett, lehet tippelni, hogy hány csíki ütő fog eltörni magyar játékosok különböző testrészein… Most ennek van értelme, te fogalmatlan Horváth András?
[STEAM ON]
A saját csapattársát, értitek???
[STEAM OFF]
Kerek kis vita alakult ki a kommentek között, amikor könnyes szemmel és taknyos zsebkendővel elintegettem David Beckham-et Madridból történő kirúgása után. Azóta a Real kikapott a Magyarpolánytól és a Vilonyától, úgyhogy komoly amlitúdóval megindult a kispad a Becksit elüldöző Capello alatt, aki a játékosok és a közvélemény nyomására visszatette a Spiceboy-t a csapatba a Real Sociedad elleni meccsen. Nem durrogott, nem játszotta a durcás ovist, akinek a tancsinéni elvette a mecsijét, hanem 1:0-ás hazai vezetésnél 30-ról odaállt a labda mögé és…
Ja, és update is van. Egy kollégával jót vitáztunk erről a Beckham-témáról, mondtam neki, hogy rendben van, hallgatom, mondjon egy posztján jobb játékost, mint Becksi. Na, pénteken megszülte a megoldást és legnagyobb meglepetésemre két játékost is megnevezett.
Hassler és Schneider a megfejtés. Az elsővel kapcsolatban voltam bátor felhívni a figyelmét, hogy egy irányító középpályást tolt ki Becks posztjára, a másodikkal kapcsolatban pedig voltam még bátrabb teli szájjal kiröhögni…
Nem láttam, (akkor ez most melyik rovatba???) nem tudok nyilatkozni, de T-man mondta, hogy a legnagyobb szarság Sándor György volt. Ha ez igaz, akkor viszont helyből nagyon dühös vagyok Várhidire, mert irányítóból pont elég jól állunk. Kanta is jobb nála, de a Plymouth-ban jól hasító Buzsáky és az Interben nevelkedő Filkor is megér egy próbát, ehelyett viszont az Újpestben semmit nem mutató Sándor a kezdő irányítónk. Aki nem tudta eddig, az most dühös lesz: Várhidi egy aranymackós tündérbogár kamasz kislányka apucikája, akit történetesen Sándor György kefélget. Kérdés? Nekem sincs…
Nem segített a Vanczák kungfu sem
Na, kiszoptunk, gyönyörű, mondhatom… azért hiába mondta Kisteleki, hogy mostantól le van szarva az eredmény, ennyire azért ne szarjuk már le. Nem mintha lenne még bármi is a numbuszunkból, de legalább az a kevés szurkoló, akinek nem mindegy, hogy kikapunk –e Ciprustól…
Viszont azt kellett észrevennem magamon, hogy el is felejtettem, hogy meccs van. Mentem szépen dolgozni, aztán hívtam Tanult Kollégámat, hogy mizu és akkor mondta, hogy kiszoptunk. Ez baljós jel, ha már engem sem érdekel annyira, hogy lemondjam az órámat miatta, nem? Gabesz, hova jutunk így???
Minden nap 5-kor leteszem a gályalapátot és rohanok át a másik oldalra, hogy egy mutatós vetődéssel rácummanjak a néger bálna erektált hímtagjára és másfél óra erejéig ott is marajdak. Így volt ez tegnap is, így megbékéltem a gondolattal, hogy bukom a Németország-Franciaország elődöntőt, aminek aztán a végét mégis elcsíptem. Caplatok át a nappalin, de megüti a fülemet a semmivel össze nem hasonlítható morajlás és odafordulok: 76. perc, egálnál támadnak a szandálosok. Állam a földön, azonnal arrébb hessentem nagyapót és egy másodperc alatt a márszejezt dúdolva anyázom a németeket, hogy hazacsalják maguknak a vébét. Így is történik, bár a végén megkapják a támogatásomat nagyon ritkán élvező kékek az esélyt, de nem bírnak a német kapussal, a német közönséggel és a német… öööö, bocsánat, svéd bírókkal. Hogy miért nem adták meg 10 másodperccel a vége előtt a francia egyenlítést, az akkora talány, mint Gábika munkaköre magentáéknál.
Történelmi ellentétek újratárgyalása
Soványmalac-vágta a villamoshoz, susit felszed, HÉV-et elér, hamburgert benyom, kanapére lehuppan és már indul is a Lengyelország-Dánia elődöntő. Minden támogatásunk magánhangzó-tolvaj pajtásainké (hogy nem vagyok vele egyedül, azt POLSKA-feliratú pólóban feszítő sporttársunk, Air bejelentkezéséből tudom meg), akik teszik is a dolgukat becsülettel. Nem csinálnak semmi különöset, de azt precízen, pontosan, fegyelmezetten, vezetnek is majdnem végig, nem utolsósorban megbokrosodott kapusuknak köszönhetően, aki elképesztő formában röpköd a ketrec előtt. A dán kapusok is nagyon jók, elég izgalmas a derbi, de még nem tudjuk, mi vár ránk…
4 perccel a vége előtt először vezetnek a dánok, de a lengyelek nem azért jutottak idáig, hogy feladják, sikerül az egyenlítés, sőt, a végén meg is nyerhetnék, de Hvidt véd. Hosszabbítás, összesen két gól esik testvéries elosztásban, így megint kétszeri, jár a lábam, mint Carmen kasztanyettája és úgy drukkolok, mintha mi lennénk ott. A második hosszabbításban aztán a dánok nyerő embere, aki visszahozta a meccsbe őket elkezdi elhinni, hogy felkent lovagja ő az igazságosztásnak és két rossz lövésével és egy ütemtelen kilépésével eldönti a meccset, elmennek kettővel tázsvéreink és innen már nincs visszaút! Döntőben Lengyelország! Halleluja!
Az jutott az eszembe, hogy most aztán megkapja mindenki nagyon súlyosan. Az előző post kommentjei között szóba kerültek bizonyos swingelési szokások, úgyhogy most jön az, hogy leírom, kívülről ki hogy nézett ki a boxban. Fikázás lesz, de nem fog fájni, akinek meg nem tetszik, annak el lehet menni, mert ezt bizony elkúrtuk. Nem kicsit. Nagyon.
Kikezeka balfassszooook?!
Gábimanó hisztérikus hiperaktivitása a boxban rengeteg derültség forrása volt. A derültségből meg akkor lett harsány kacaj, amikor elkezdett vizet facsarni az ütő markolatából, hogy aztán tipikusan gábimanós lengetései után megindítsa az egy méteren belül 23-at lépünk attakot az egyes bázis felé. Ha odaért, lekicsinylő tekintettel végigmérte az ünneplő társaságot a padon, majd szőrmók kis tappancsaival máris a lead-elni kezdett, hogy még Flinky strikeoutja előtt belophassa magát a Magyar Baseball Pantheonjába.
Merthogy Flinkynek nem lehetett olyan magasat dobni, amire ne swingelt volna rá példás önbizalommal. Egy ideig még rikoltoztunk a padról, hogy magaaaaaas, bazeeeeg!, de egy idő után már megszoktuk. És a dobók is. Az ellenfél megzavarására ugyanakkor mindent bevetett, legalábbis ennek tudható be a hónaljkutyáig felrántott gatya és az alkalomszerűen szájból kilógó fél párizsis szendvics, amit már nem volt ideje lenyelni, miután elhangzott, hogy te jössz, Flinky, bazzeg!
Khm… nemtom, most nemrég láttam magam először, úgyhogy csak azt tudom, hogy biztos kurva idegesítő volt, hogy porolok az egyik lábammal, a másikkal meg még idegesítőbb szanszkrit ábrákat rajzolok a homokba a plate felé, ezen kívül letérdelek (de nem úgy ám!), ha alacsony a labda és a kezem sincs kinyújtva, ahogy kellene és undorító szavakkal illetem a bírót, ha nézetkülönbség alakul ki egy labda (de még inkább egy strike, hehe) körül. De hogy én is csavargatom az ütő nyelét, meg lóbálom a fejem fölött, az meg egyenesen röhejes, de hát ilyenkor egész más idegállapotban van az ember. Józanon sose’ tennék ilyet!
János, a nagy vágó, aki Darth Vader arccal és rezzenéstelen tekintettel száll szembe a legkomolyabb dobókkal is. Elhivatottságát bizonyítja, hogy kivétel nélkül homert csapni áll be a boxba, ami abból is látszik, hogy amennyiben a swing végkimenetele egy méretes vérhólyag a levegőbe, Öccse legalább egyszer megpördül a tengelye körül. Ha viszont eltalálta, akkor süvített a zsuga és a pályán örömködő sporttársak bőszen szerezték a vereség arányának kozmetikázásához szükséges pontokat. Respect, na.
Jung Tibi viszont egy rossz alvó, párzási időszakban hoppon maradt kafferbivaly határozottságával érkezett a boxba, lövellt egy megbaszlakanyádhátán pillantást a dobóra, majd felvette a spárga-szerű terpeszre alapozott ütő pózt. Ott nem volt kis lengetés, öcsém, ha egyszer elindult az ütő, akkor a bírót úgy varrta mellbe a légnyomás, mintha Cölöp lehellt volna rá. Egy strike-out után sem volt olyan, hogy mindegyik az lett volna, de a kispadon már ez soha nem volt téma, mindig megszeretgettük a sikerélmény nélkül lebattyogó sporttársakat.
Állítólag van, aki látta Titót idegesnek. Mi soha, pedig lett volna rá oka, amikor rekordot állított fel SO kategóriában. A csapat történetének egyetlen grand-slam-je a zuglói óriás ütőjétől indult el a Jet kút felé, de a jellemző rá sem ez volt, sokkal inkább a szenvtelen arccal végigézett fastball-ok, amik audio-élményben valahogy így hangzottak:
Sssssshhhhhhhh (jön a labda) – pratttyyyyyy (csattan a kesztyűben) – shhhhuuuuiiiiinnnngggg (titó lenget).
Gazsi volt második ütő is, no, nem azért, mert a dobók reszkető térddel figyelték, ahogy beáll a boxba a vicces kinézetű junior-ütőjével. Sőt, nem is azért, mert hasonló tüneteket produkáltak a cathcer-ek, ha lead-elni indult az egyesről. Hanem azért, mert akkor még úgy volt, hogy engem ne tegyél be a hatodik elé, vazze! Szóval az ütősorrend akkor kezdett el értelmet kapni, amikor Ernesto megmondta, hogy azon sok múlik, mi meg elhittük neki. Gazsi egyébként szemüvege ellenére elég jól terelgette a pálcáját a labdák útjába, de még ennél is aktívabb volt, ha meccs után be kellett baszni.
Grizli meg fogta magát és ráállt a lábujjára. Az onnan megindított swing nem mindig érte el a kívánt eredményt, pedig mi végig bíztunk a szurkolóból lett játékos zsigeri labdaérzékében. Hogy nem lett belőle sem világsztár, azt tudjuk be annak, hogy lehúzták a béna, ügyetlen, alulképzett csapattársak. Hogy, hogy nem, be kell vallanom, amikor beállt a boxba, én mindig ütést vártam tőle, pedig volt olyan csapattárs, aki jobb százalékkal csapkodta ki a labdákat, én mégsem hittem el soha, hogy ebből ütés lehet.
Air volt az egyetlen, aki valahonnan tudta, hogy kell beállni ütni. Szemétláda, nekünk meg nem mondta el… a sors azonban bosszút forralt és megtanította dobni a magyar dobókat. Amíg ez nem így volt, Apu annyit sétált, mint anyukám kamaszkori kutyája, aki a három lánytestvér összes randevúját végigsétálta a Marczibányi téren. Aztán jöttek a szemét pitcher-ek, akik már tudtak strike-t is dobni, így Air csillaga leáldozni látszott, de a korrekt mozdulat néha azért hit-ben is kamatozott a mindenkori 9. ütőnél.
Payával nem a boxban volt baj, hanem akkor, amikor elindult onnan kifelé. Azzal még nem volt gond, hogy beleferdítsen a dobásba, bár az sem mindig sikerült, de ha egyszer meghallottad, hogy tiiiiinnngggg, akkor kezdődött a mulatság. Ha a csorda olyan gyors, mint a leglassabb tagja, akkor a Fireballs-konda bizony cakumpakk egy tisztességben megvénült, girhes hiéna áldozatául esett volna. Nagyon komoly látvány volt, hogy elsüvít a labda, gyúlnak a padon az örömtüzek, Paya nekifeszül és elindul… lerázza magáról a mázsás súlyokat, de hopp, már bele is lépett a friss málnalekvárral töltött árokba és onnantól kezdve már csak az error húzza ki a csapatot a szarból.
Pajtások, remélem, senki nem sértődött meg, mert ha már magunkon sem tudunk röhögni, akkor mi értelme volt 10 évet elbaszni egy ilyen hülyeségre? Na, viccet félretéve, de most komolyan… lécci, NE HARAGUDJATOK!
Tizenegyes, érdekes döntés. De lássuk csak, az argentinok újabb támadást vezetnek, szinte lekopírozzák az elózó akciót és tizenegyes újra. Azaz bocsánat, az előző ismétlése volt. (Vitár)
Tudtad-e, hogy:
A Bajnokok Ligája himnuszát Tony Britten szerezte George Frideric Handel Koronázási Himnuszát dolgozva át.
