07.31.06
Ezt tito irta a Olvastuk rovatba, 4:44 -kor
Mint ahogy a visszaköltöző madarak a tavasz jöttét, a BL-sorsolás úgy jelzi a kézilabdaszezon kezdetének közeledtét. Pénteken döntöttek Európa legjobb klubcsapatainak csoportbeosztásáról, nem is akármilyen helyen, hanem Ciudad Real otthonában. Nagy meglepetés nem érhetett minket, hiszen az első két helyezettek jutnak majd tovább, olyanról pedig nem tudok (tehát nem létezik), hogy három, esetleg négy bivalyerős banda kerülne egy csoportba. Az idei sorstársunk a Portland Szantantónió lett, vele kell majd megküzdenünk a csoportelsőségért… Tavasszal ők vertek ki minket a BL-ből, hát itt a remek alkalom, hogy megbosszuljuk a csapaton esett sérelmet, az meg csak hab lenne a tortán, hogy egy komoly vetélytárssal kevesebbel számolhatnánk a folytatásban. A másik két csapat sziporkázásában nem nagyon bízhatunk, hiszen a Pozsavka Bystrica és a Boszna Szarajevo inkább a pofozógép fogadási oldalán fognak állni, mint az adogató oldalon… Annak azért örülök, hogy a vágbesztercei csarnokot újra megtámadhatjuk, egészen elérhető közelségben van, olcsó a sör, és alacsonyan repülnek a széklábak. Mi tarthat minket vissza? 
Már itt is tart az alapozás
A sorsolás hírétől nem is ment annyira fel a vérnyomásom, mint amikor azt olvastam a Nemzeti Sportban, hogy a EHF ellenőre körbeszagolta a bajnokesélyes csarnokokat… Köztudott, hogy ebből az összehasonlításból mi jövünk ki a legrosszabbul, hiszen a város vezetése a rendszerváltás óta csak hitegeti a lakosságot egy európai szintű, és az MKB-hoz méltó csarnok építésével. Szégyenszemre még mindig egy középiskolai tornateremben fogadjuk a vendégeket, de legalább a játékosok elmondhatják magukról, hogy ugyanazt a parkettet koptatják, mint anno Küszöb, és Szenyo (plusz talán Borisz is, de ebben nem vagyok biztos :)). Ami miatt aggódhatunk, az az, hogy már csak egy éve van vissza ennek a TT-nek, mert az EHF ellenőrei jövő ilyenkor postázzák az utolsó figyelmeztetést a BL-színvonalú játéktér kialakítására… 
A vicc az, hogy csak most kezdődtek el Celjétől lejmolt tervrajzok alapján a tereprendezési munkák a veszprémi Tesco mögött (senki sem nevet, Susan). Jó kis elgondolás volt odatervezni a csarnokot, mert így a Tesco-s hentespultot egyenesen a kézilabdapálya hatosáról lehet majd feltölteni, súlyosabb szabálytalanság esetén pedig szintén csak pár lépés a veszprémi börtön, muhahahaha… Marha kíváncsi vagyok (vagy kíváncsi marha?), hogy meddig fog tartani ez az építkezési lendület, mert tartok tőle, hogy csak az őszi helyhatósági választások egyik eszköze lesz a csarnok, ugyanis ha lenne rá fedezet (nem csak ígéretek), már régen épülhetne a komplexum. A decemberi átadás sci-fi kategóriába tartozik, szerintem már akkor összetehetjük a kezünket, ha 2007/2008-as szezont ott kezdhetné a csapat. Addig aludjunk még párat!
Permalink
07.26.06
Ezt tito irta a Láttuk rovatba, 1:02 -kor
Pont került a Fradi-ügy végére, a sok balfaszkodás után az MLSZ másodfokú licencbizottsága nem adta meg a felszállási engedélyt az FTC NB1-es fegyencjáratának. Nekem úgy tűnik, mintha direkt azért húzták volna az időt eddig (először múlt szerda, aztán péntek, aztán szombat, aztán héffő, és végül a kedd lett a döntés meghozatalának határideje), hogy kiderüljön, mi lesz a Juventus sorsa Olaszországban. A Zebrák ítéletét 17 pont kezdőhátrányra mérsékelték, de az a lényeg, hogy Del Pierró-ék mindenképpen a B-ligában kezdik az őszi szezont. Ha ott meg lehet csinálni, akkor mehet itt is, gondolhatta bárki, bár azt az utolsó pillanatig senki nem merte komolyan gondolni, hogy a 2006-2007-es elsőosztályú magyar bajnokság az FTC nélkül fog elkezdődni… Hát most megtörtént a csoda, 105 év élvonal után a Fradit az NB2-be száműzték. Lássuk csak, hogy miért is?
Kisteleki Terminátor már tavasszal világosan megmondta: alapos tisztogatásra van szükség a magyar fociban, mind klub-, mind személy szinten. Elég az ingyenélő csapatokből, akik évről-évre csak ígéretekkel kaphattak indulási jogot. Eljött a megtisztulás ideje, és hogy ez a szándék mennyire komoly, azt leghatásosabban a legpatinásabb magyar klub visszasorolásával lehet demonstrálni. Mielőtt valaki a (a munkahelyi garázsmesterhez hasonlóan) összeesküvés elméletre gyanakadna, gondolkodjunk egy kicsit… Érdeke az MLSZ-nek, hogy a Fradi másodosztályú legyen? A zöld-fehér klub nélkül még kevesebbet fognak érni a közvetítési jogok, tehát nem valószínű, hogy a szövetség saját boltját szeretné rontani. Nem akarnak mást, csak tiszta, világos körülmények között lebonyolított magyar bajnokságot… Ha az indulási feltételeknek nem képes megfelelni egy csapat, akkor magára vessen, nem lehet a végtelenségig hitegetni az embereket az ajtó előtt álló befektetőkkel, és a pályahasználati jog körüli huzavonával. Sajnálom, hogy pont a Fradi került a hálóba, de ha a többi klub végig tudta nézni az pre-flight checklistet, akkor ők miért nem? Azt képzelték, hogy a zöld sas majd csak úgy berepül az ablakon, csőrében a licenc-szel? Nnna! Nekem ne méltatlankodjon se Ináncsy, se Tepszics Ignác, mert ha mondjuk kidumálták volna az indulási jogot, és szezon közepén kerül lehetetlen helyzetbe a klub, akkor nem a másod-, hanem egyenesen a harmadosztályig kellene lefokozni Lipcseiéket. Akkor vajon mekkora lenne a felháborodás?
Lipicai a Fradi Del Pierró-ja
A klub jövője foglalkoztatja most a legtöbbet az embereket. A szponzori szerződések nagy része ugrik, főleg a magenta színű mobilszolgáltató támogatása fog hiányozni, és persze játékosok nélkül sem lehet mit kezdeni. Lipcseit, Kellert, Udvaráczot nagyon becsülöm, hiszen ők a süllyedő hajó fedélzetén kívánnak maradni, a többiek pedig biztosan szétszélednek a szélrózsa minden irányába… A híres szurkolói seregről most fog kiderülni, hogy mennyire dobog bennük a Fradi-szív, pl. megtöltik-e a vendégszektort a Kazincbarcika-FTC meccsen? Látni fogjuk, hogy hányan jártak eddig a B-középbe a kiemelt médiafigyelem miatt és hányan bíztatták igazából a csapatukat? Nem aggódok, ha a borsodi meccseken nem lesz több ezer fradista, hiszen másképpen is címlapra lehet kerülni. A szurkolótábor egész konkrét terveket szövöget a vezetőség megbuktatására, ez már csak egy ilyen alulról jövő kezdeményezés… A management seggéből potyoghat a tarhonya, hiszen vérbosszúra készül a B-közép, sajnos a fő bűnös Furulyás már rég a Bahamákon számolgatja az elmúlt tíz évben kimentett zöldhasúakat….
Permalink
07.23.06
Ezt benyoka irta a Csináltuk rovatba, 7:35 -kor
A hollandok rutinos befejező csatára
Permalink
07.17.06
Ezt tito irta a Gondoltuk, Olvastuk rovatba, 8:57 -kor
Egy héttel ezelőtt még mindenki az olaszok világbajnoki címéről, és a Zidane-Materazzi afférről beszélt, ám pénteken végre a kivárásra játszó római sportbíróság meghozta elsőfokú ítéletét az elhíresült bundaperben. Várhidi Péter biztosan a szívéhez kapott, amikor megtudta, hogy a Juventus-t, a Lazió-t, és a Fiorentiná-t visszasorolják a másodosztályba, Berlusconi üdvöskéi pedig csak kegyelemből maradhat a Serie A-ban. Az ítélet nem ennyire egyszerű, hiszen a Juve csomagja tartalmazott még 30 pontlevonást, a Fiorentina 12, a Lazio pedig 7 pont hátránnyal kezdi a 2006/2007-es bajnoki szezont. A Milan-t 44 ponttal rövidítették meg, ami annyit jelent, hogy nem indulhatnak egy nemzetközi kupakiírásban sem. Márpedig pénz beszél, kutyaszar…
Az öreg hölgy szájába került a hímnemű néger bálna nemi szerve, hiszen a 30 pontos hátrány miatt nemhogy az instant feljutástól kerültek messze, hanem inkább azon törhetik az agyukat, hogyan fognak egyáltalán bentmaradni a Serie B-ben. A legoptimistább Juve-szurkolók már elő is kapták a négyzethálós füzetet, és kimatekozták, hogy egyszerűen csak hozni kell minden (!) meccset, ez cirka 126 pontot jelent, ebből levonják a bíróság által kiszabott 30-at, marad 96… Szerintük még néhány elhüjéskedett meccsre is van lehetőség, hiszen idén az Atalanta mindössze 81 ponttal nyerte a másodosztályt… Talán a sok macskástészta ártott a realitásérzéküknek, de azt azért ne felejtsék el, hogy drága csapatuk kiherélt játékoskerete messze nem lesz a legerősebb társaság az olasz másodvonalban… Egyszóval, a klub történetének első Serie B-s bajnoki címére még várni kell egy kicsit, bár a playoff rendszernek köszönhetően a reményhal meg utoljára…
Búcsúbankett
A két sorstárs is bízhat még… A Fiorentiná-t tartom a legéletképesebbnek a kizárt csapatok közül, nekik még halvány sanszuk is van kakasnak lenni a szemétdombon, de a Lazio jelen anyagi helyzetében (a szakirodalom röviden csődnek nevezi) elsősorban a túlélésre játszik. Amit velem együtt sokan nem értenek, hogyan történhetett meg, hogy a Milan az első osztályban maradhat. A 8. helyre visszasorolt csapat egyedül a BL-szerepléssel összehaknizott pénzt hiányolhatja a következő szezonban, de igazából ez sem vágja őket földhöz, mert Sevcsenkót egészen kerek összegért (55 euroguriga), passzolták el a Chelsea-hez. A la maffia familia örülhet a bentmaradásnak, mint Réz András a Bánfi hajszesznek, ráadásul a ponthátrány akár még nagyobb teljesítményre is sarkalhatja őket, bár erre a feltételes módra majd az első néhány forduló után még vissza kell térnünk.
A végére pár szót az Európát elárasztó sztárjátékosokról… Del Piero ugyan hűségnyilatkozatot tett, és Nedved is már csak fél lábbal van a torinó-i klubban, de a többiek nem vállalják a másodosztályban való pilickázást. Az európai klubok managerei és tulajdonosai keselyűként köröznek a három visszasorolt csapat felett. A szóbeszéd szerint Abramovics vizimentő motorosa lehorgonyzott az olasz partoknál, és az orosz multimilliárdos a vodka mellé már kicsapta a pultra a csekkfüzetet és az aranytollat…
Érdekes, hogy a Barca és a Real főleg védőket akar venni (cipőt a cipőboltból :)), míg az angol csapatok inkább akciós árú középpályások kiturkálásában bíznak. Amíg konkrét szerződésekről nincsen szó, kár akár egy játékost is összefüggésbe hozni bármelyik európai élcsapattal, de hogy átigazolási szempontból sűrű hetek elé nézünk, arra mérget vehetünk.
Permalink
07.08.06
Ezt tito irta a Néztük rovatba, 8:31 -kor
Ma délelőtt aranyeső hullott kajakosainkra és kenusainkra, hiszen a csehországi Racicé-ben megrendezésre kerülő Európa-bajnokságon parádésan kezdtek a magyar egységek. A 300 lelket számláló porfészek mellé épített evezőspályát már hétfőn belakta a válogatott, a mai döntőkre pedig a néptelen magyar szurkolótábor is megérkezett. Az 1000 méteres döntők első feléről csak a krónikák alapján tudok beszámolni, mert munkahelyi időpazarlás miatt kénytelen voltam felvételről megnézni a versenyt, és egy csúnya baki miatt csak az adás felétől lehettem én is szemtanú
Beé közép
A napot Benedek Dalma kezdte a vízen, aki Kovács Kati legyőzésével érdemelte ki a szövetségi kapitány bizalmát. Kajak egyesben először indult felnőtt világversenyen, ezért igazán dícséretre méltó a könnyen megszerzett első aranyérem. Férfi k-1-ben Benkő Zoltán volt az emberünk, aki a pálya feléig a mezőnnyel utazott, majd a hajrában megelőzte az addig öngyilkos tempót diktáló, horvát színekben induló Stepjan Janics-ot (nem elírás, Natasa bátyjáról beszélünk), és végül csekély különbséggel kapott ki a brit győztestől. Ezután következett az aranypáros, Kovács Kati, és Janics Natasa… A szerencsések láthatták, ahogy a két lány az erőlködés nélkül utasította maga mögé a német és dán párost, a mezőny maradék részéről nem is beszélve. A második magyar arany a zsebben! A Kozmann-Kolonics páros c-2-ben próbálta megismételni a tavalyi második helyet, de a rosszul elkapott rajt miatt csak a negyedik helyen tudtak célba érni.
Jó pályát mentek a lányok
A Kammerer-Kucsera páros nem fűzött nagy reményeket a c-2-es 1000 méterhez. Először ültek együtt ezen a távon, hiszen a fő műsorszámuk a holnapi 500 méter lesz. A duisburgi regattán majdnem megverték a legnagyobb ellenségnek számító németeket, így hát nem voltak teljesen esélytelenek, de a középfutamban lapátolt gyenge pálya (harmadiként jutottak tovább) nem predesztinált újabb magyar aranyat. A 4-es pályán rajtolva nem hagyták, hogy a német és a román egység nagyon meglépjen, de a vezetést sem akarták azonnal átvenni. Türelmesen kivárták, míg a németek és a románok szétcincálják egymás idegeit, majd félpályánál otthagyták szőröstalpú szomszédainkat. 200-al a vége előtt Kamera második kozmikus sebességre kapcsolt, és a pár pillanatra magához térő nationalzwei-t is lerázták, ezzel megszerezve a magyar csapat harmadik aranyérmét!
A rutin és a fiatalság
A női k-4 1000 métere nem olimpiai szám, ezért még annyi nevező sem gyűlt össze, hogy előfutamot kelljen rendezni. A magyar négyes új összeállításban evezett fel a rajthoz, Paksy Tímea és Keresztesi Alexandra közé a Kovács-Janics páros ült be, akik a szoros lebonyolítási rendnek köszönhetően szinte úgy estek be a rajthoz. Mindössze 25 percük volt a k-2 eredményhirdetés és a k-4 startja között, de ez a rövid idő is elég volt nekik, hogy az újabb 1000 méteres kihívásra felkészüljenek. A kvartett mindenkinél jobban kapta el a rajtot, egyedül a dromedár románoknak, és a sportág nagy öregje, Birgit Fisher nélkül induló német egységnek volt néhány gyenge momentuma. Féltávnál már magabiztosan vezettünk, a remek utazósebességet Paksy Timi diktálta, miközben Keresztesi szinte tolta a hajót előre. Az újdonsült Európa-bajnok pároson nem látszott, hogy túl vannak már egy ezres pályán, így a négyesünk könnyedén hozta az első helyet. Megvan a negyedik arany!
Tiszteletkör
A férfi c-4-ben Metka Márton, Mike Róbert, Sáfrán Mátyás és Balázs Gábor képviselte a magyar színeket. Csikócsapat, 22 év az átlagéletkor, és nekik is ez volt életük első világversenye. Az egyéni eredmények alapján válogatta őket össze Angyal Zoltán, eddig csak korosztályos versenyeken indultak a srácok. Nem illetődtek meg az erős mezőnytől, mivel ez a szám sem szerepel az olimpia programban, ideális helyzet volt a próbálgatásra. A rajt nem sikerült túl jól, 5-6. helyen jöttek el, miközben az élen a címvédő németek, a románok, és a fehéroroszok csatáztak. 800 méternél a románok tettek egy elkeseredett kísérletet a vezetés megszerzésére, de nem tudták elég szárazon tartani a puskaport. A németeket a beloruszok is üldözőbe vették, miközben a kifáradó románok mögött feltűnt a magyar hajó… Úgy tűnt, a magyar srácok a pálya közepén felidézték Karl May indiánevezős-üldözős fejezeteit, mert az utolsó 100 méteren elhódították a harmadik helyet. Szép volt fiúk!
A magyar férfi k-4 szintén fiatal társaság, akiket már a pekingi olimpia fényében rakott össze a kapitány. Egyelőre bemutatkozó lehetőséget kaptak, mindenféle komoly elvárás nélkül. Még két évük van a megfelelő rutin megszerzésére, majd Kínában várjuk tőlük, hogy a Vereckei-Storcz-Kammerer-Horváth négyes olimpiai címét megvédjék Magyarországnak. A mostani teljesítményük csak a 6. helyre volt elég, de nem kell ettől elkeseredniük, hiszen még két évük van a felzárkózásra. A futamot a szlovákok nyerték, akik a fehéroroszokkal és a németekkel vívtak óriási csatát. A Sík Márton, Csamangó Attila, Boros Attila, Boros Gergely négyes derekasan helytállt, az augusztusi szegedi VB-n viszont egy kicsit idősebb kvartett kap majd lehetőséget.
A mai nap mérlege tehát 4 aranyérem, 1 ezüst, és 1 bronz. Holnap az 500 és a 200 méteres döntőket rendezik, ahová minden érdekelt magyar egység kvalifikálta már magát.
Permalink
07.06.06
Ezt benyoka irta a Néztük rovatba, 9:56 -kor
Huhh, de szar meccs volt.
Persze, hogy szimpatikusabb csapat a portugál, meg talán a szebb játékot is Európa braziljaitól várhattuk, ám a mérleg másik serpenyőjében ott van a számomra legfontosabb dolog a vébén: Zidane, aki igenis megérdemli, hogy élete utolsó focipályán töltött percében felemelje a ritka ronda arany gyümölcsturmixot. Az esélyt mindenesetre megkapta, hiszen Franciaország játssza a döntőt vasárnap Olaszország ellen.
Zidane már akkor is megtette a magáét, ha nem nyerik meg a finálét, hiszen a 16 között a spanyolok ellen gólt szerzett, a 8 között a brazilok ellen ő varázsolta Henry lábára a zsugát a meccs egyetlen gólja előtt, míg tegnap szintén az Ő büntetőjével győzték le a színészválogatottat. Bár most nem játszott annyira jól, mint legutóbb, ezt tudjuk be annak, hogy még az első félidőben gólt szereztek és mi tagadás, nem erőltették annyira a támadásokat. Villoghatott viszont Thuram, aki hibátlanul játszott, de a dicséret fals, mert az embere, Pauleta annyira szar, hogy még a magyar válogatottban sem játszatnám. A mérkőzés kimenetelét döntően befolyásoló Deco-Vieira és C. Ronalod-komplett francia jobbszárny csatákat egyértelműen a csigazabálók nyerték, amivel ki is fogták a szelet a portugál vitorlákból. Volt a nyomorultaknak 60 percük, hogy egy nyomorult gólt bepréseljenek a nyomorult Barthez kapujába (aki még ráadásul segítőkésznek is bizonyult), de a remekül tömörülő francia védelem minden támadást könnyedén elhárított, igazából egyetlen komoly helyzete sem volt Portugáliának. Ők is érezték, hogy nem fog menni, úgyhogy rámentek a latinos taktikára és megpróbáltak tizenegyest érőn elfeküdni a tizenhatoson belül. A legviccesebb az volt, amikor egy fehér elefánt ritkaságú mögékerülés után a begurítás elment a támadók mögött, akik mindketten (Ronaldo és Pauleta) eldobták magukat a védők szorításában, amikor látták, hogy nem lesz meg a zsuga. A spori persze nem ette meg, bár kicsit hiányoltam, hogy odamenjen és mindkettőjüknek kiossza a zsuti kártont.
A franciák tizenegyese viszont jogos volt, Henry szépen fordult le Carvalho-ról, aki tényleg akasztotta, a vébén tudásának töredékét nyújtó csodacsatár pedig kötelességszerűen elbukfencezett. Zizou meg beverte a büntetőt, pedig a portugálok legjobbja, Ricardo megint megérezte a sarkot. Zidane viszont azért az, aki, mert oda lövi a büntetőt, ahova. Kapis?
Ennyi történt a meccsen
Muszáj nekem is kitérnem C. Ronaldo játékára. A portugál kiscsávó extraklasszis adottságokkal rendelkezik, elég magas, jó felépítésű és olyan gyors, hogy egy-az-egyben nem is lehet védekezni vele szemben. Szerintem a tömegben sétálva is biciklicsellel kerüli ki a járókelőket, de adjuk meg, ha kiadja a cselló, már hét határon jár az ember, mire az első szánakozó pillantásokat elkapjuk a nézőtérről, úgyhogy emiatt aztán tényleg nincs értelme fikázni. Hogy mégis akkor miért teszem? Hát azért, mert hiába volt eddig is a portugál csapat egyik legjobbja, mégis az egész világ utálatát vívta ki a Rooney-nak kikövetelt pirossal és az állandó szimulálással. Most jut eszembe, a holland Boulahruz (Gábi tegnap bemondta, hogy a goromba hátvéd mezére fáj a foga) is biztos azért nem kapott jogosan pirkót ellene, mert a spori is tudta, kiféle-miféle (kefél –e?) Ronaldo, amikor a kezdőkörben panírozta magát. Amit tegnap játszott, azzal nem lopta vissza magát a szurkolók szívébe, hiszen legalább kétszer esett össze a tizenhatoson belül, mint Desdemona, amikor Othello gigán ragadta a cédát! Ronda volt, na.
Kíváncsian várjuk, Rooney vajon tényleg csavar –e neki egy lángost az első MU edzésen augusztusban, már ha egyáltalán visszamegy oda még Ronaldo valaha is. A mostani hangulatból ítélve max a fogkeféjéért.
Ennél persze sokkal kíváncsibb vagyok az Olaszország-Franciaország döntőre, gondolom, ti is. Hajrá kékek!
Permalink
07.05.06
Ezt benyoka irta a Néztük rovatba, 10:33 -kor
Mint egy idióta, úgy ugráltam a lakásban össze-vissza, amikor Grosso a hosszúba simázta Pirlo passzát. Pedig már a tizenegyesekre gyúrtunk, persze közel sem annyira, mint a meccs elejétől kezdve a németek. Nem jött össze, bánja kánya.
Kicsit kényszerpályán mozgott Klinsmann, hiszen Frings eltiltása miatt egy nagyon fontos szűrőjére nem számíthatott, ezért Ballacknak hátrébb kellett húzódnia, az irányítást pedig Borowskival kellett volna ellisztelnie, már persze ha a colos brémai partner lett volna ebben. Elsősorban miatta voltak erőtlenek a német támadások, én már sokkal előbb behoztam volna Schweinsteigert a helyére, bár Klose enerváltságán nem segített volna senki. Persze, nem egy karibi nyaralás, ha az embert Cannavaro és Materazzi felváltva rugdossa, mégis pozitív példaként említhetjük a hasonlókat elszenvedő Podolski elszántságát, ami nem sokkal a vége előtt hatalmas ziccert is eredményezett (Buffon odaért, de hogy?!)
Közben az olaszok Totti passzaira építve ugyanúgy nem tudtak nagy helyzetet kialakítani, mert Toni mellé csak elvétve ért fel Camoranesi, Perrota pedig kifejezetten szar napot fogott ki. Vagy csak jól fogta Borowskit, nézőpont kérdése. A lényeg, hogy a rendes játékidőben nem voltak nagy helyzetek, de az olaszok domináltak, többet volt náluk a labda, bár azt hiszem, erre mondják, hogy meddő fölény. A Mertesacker-Metzelder-Friedrich hátvédsor nem egy világbajnok matéria, de ha rombolni kell, az nagyon megy nekik. Egyikük sem lépte át a felezővonalat egyszer sem, viszont a kapujuk előtt nem hibáztak, így a hosszabbításra úgy vonultak ki a srácok, hogy ha törik, ha szakad, itt büntetőket fognak rúgni.
Ez persze az olaszoknak kevésbé tetszett, lévén nem egy nagy büntetőlövő nemzet a digó sem – ellentétben a némettel, akik nem vesztettek büntetőpárbajt, mióta az idegeiket a Ruhr-vidéki kábelgyárakban készítik. Szóval kicsit aktívabb olaszok jöttek ki a ráadásra, amit egyből két kapufával nyitottak: Zambrotta (nálam a vb legjobbja eddig) lövése egyértelműen gólt érdemelt volna, és annak ellenére, hogy az ellentámadásnál Podolski óriási bravúrra késztette Buffont egy léc alá igyekvő lövéssel, végig érezni lehetett, melyik csapatnak jobb, ha büntetőket lőnek. Közben persze pörögtek a percek, egyre fáradtabbak lettek a játékosok (Totti már lépni sem bírt, mégsem őt hozta le Lippi, mert a tizenegyeseknél szükség lett volna rá), a németeket is szinte már csak a 80 ezer néző vitte előre, amikor játékra jelentkezett Del Pierro. Nem Tottit váltotta, hanem Perrottát, amitől kicsit leesett az állam, mert az ilyesfajta kockáztatás nem az olaszok sajátja, de úgy látszik, az ősz mester is érezte: egy büntetőpárbaj a hazai pályán játszó németek ellen nem fix vendég. Alex is így gondolhattam, mert előbb eltöketlenkedett egy ziccert, majd 16ról tisztán lőhetett, de szokatlan módon eltörte a labdát.
Már az utolsó sör alján tartottunk, volt hátra két perc a büntetőkig, amikor megtörtént a csoda: Olaszország gólt szerzett. Egy szöglet után Pirlo (kurva jól játszott az egész meccsen) csodás zsugát tolt Grosso elé, a védő pedig mintaszerűen tekert a hosszúba, Lehmannak esélye sem volt (muhahaha!).
Hagyd, majd én…
Egy perccel később pedig jött Alex, aki három ziccert nem hibáz el egymás után és a Gillardino által szépen lekészített labdát a kifutó kapus fölött a filóba csavarta. 2:0, Olaszország a döntőben, véleményem szerint a mérkőzés képe alapján teljesen megérdemelten. Kicsit sajnálom a németeket is, mert nagyon elhitték, hogy meglehet és tényleg közel is jártak hozzá (meggyőződésem, hogy ha tizenegyesekkel dől el, ők játsszák a döntőt), de az egyéni képességek dolgában sokkal előrébb tartó digók most jobbak voltak náluk. Ja, és tudja valaki, miért fütyülték ki az olasz himnuszt?
Szenyó az olaszoknak drukkolt
Permalink
07.04.06
Ezt benyoka irta a Gondoltuk, Néztük rovatba, 8:37 -kor
Németország – Argentína 1:1 (tizenegyesekkel 4:2)
Tanult Kollégám megmondta: patkány népség ez az argentin. Minden megvolt bennük, hogy felérjenek a csúcsra, de nem tudtak kibújni a bőrükből, a legszomorúbb pedig az volt az egészben, hogy kristálytisztán látszott, mi fog történni.
Jobbak voltak az argentinok, fölényben játszottak, bár igazi helyzetet nem nagyon tudtak kialakítani. Tevez néhány demoralizáló bőrt kiosztott Friderichnek, de sem Crespo nem villogott, Riquelme pedig kifejezetten gyengének tűnt, így nagy kő esett le Peckerman mágnestáblájáról, amikor a védő, Ayala egy szöglet után vezetést szerzett a gauchóknak. Ebben a német válogatottban nem lett volna annyi, hogy egyenlítsen, ha továbbra is nyomás alatt tartják hátul, ám a futball törvényszerűségeire mit sem adó argentinok inkább az előny tartására rendezkedtek be: levitték Crespo-t és Riquelme-t. Még elég sok volt hátra, amikor már 30 méterre a kapujuktól rugdosták a labdát, amerre álltak, ez pedig egy német válogatott ellen olyan, mint amikor szarás közben megpróbálsz a cigiddel belehamuzni a retyóba: nem éri meg a kockázatot.
Nem is jött be: T-man embere, Klose fejjel került helyzetbe és nem hibázott. 10 perccel a vége előtt egyenlít Németország, Argentína pedig egy ork-falkával a középpályán igyekszik ismét üzemi hőmérsékletűre melegedni, de fogy az idő a tokkerek pedig remekül rombolnak hátul. Még néhány herélt próbálkozás és már dobálják is az öteuróst, hogy melyik kapura rugdossák a büntetőket. Az argentinok a második számú kapusukkal, Leo Franco-val neveznek az orosz rulettre (Abondanzieri egy ütközés során megsérült, de nem biztos, hogy ezzel gyengültek), míg a németeknél a davidhasselnuss arcberendezésű Lehman vet csúnya pillantásokat a kezdőkörben izzadó kékmezesekre.
Büntető párbajt nyerni a németek ellen úgy, hogy a kijelölt rúgók fele a padon ül… az ilyenektől ősz az összes edző 30 felett. Peckerman már a meccs előtt galambősz volt, nem is kellett sokat izgulnia, mert – ahogy az lenni szokott – a védői kihagyták, a németek belőtték és továbbjutottak, mint a pinty. Most tessék hazamenni és beadni valamit a közvéleménynek, hogy ne kössék fel mindannyiukat, hermanos!
Olaszország – Ukrajna 3:0
Szögezzük le, a digók úgy jutottak el az elődöntőig, hogy egyetlen nehéz meccsük sem volt még, ami miatt akár fújhatnánk is rájuk, de nincs értelme, mert ha megnézzük, kik jutottak a legjobb négy közé, akkor láthatjuk: ezen a világbajnokságon a védekező játék ül tort. Nincs elég gól, aki meg nagy nehezen szerez egyet, az szarik rá, hogy becsületes férfiemberek serege várt két éve egy világeseményre és annak rendje és módja szerint ráül a megszerzett előnyre. Na, ha ez fog dönteni, akkor már oda is lehet adni az olaszoknak az aranyeremet.
A meccsről elég annyi, hogy baj van azzal a vébével, ahol egy ilyen játéktudású ukrán banda a legjobb nyolcig juthat, hiszen az egy szem Shevcsenko zsenialitására egy hosszú szezon után nem lehet egy csapat játékát építeni. Nekik sem sikerült, mert játékuk az nem nagyon volt, egyszer nagyon megrakták az egyik arab bandát, de a másikat már csak egy alibi-tizivel verték, a spanyoloknak, majd a svájciaknak és az olaszoknak pedig már egy gólt sem tudtak lőni. Elmondhatjuk, hogy közük nem volt a meccshez, az olaszok a biztos vébé-válogatott Zambrotta góljával szereztek vezetést, majd valaki a buszon egy házi ravioli receptekkel teli táskában megtalálta Luca Toni góllövő cipőjét is, aki két további gombócot gyömöszölt le a hulla gyenge ukránok torkán örömében. Nem ígérkezik látványos meccsnek a német-olasz, de tuti, hogy megnézzük, meddig viszi Oberstundbahnführer Gazsi németjeit a hazai pálya és az evés közben megjövő étvágy. Mióta kiesett Trinidad, engem már nem is érdekel…
Portugália – Anglia 0:0 (tizenegyesekkel 3:1)
Valóra váltak Gelsenkirchen rendőrfőkapitányának legszörnyűbb rémálmai (pedig John Rambo a közelben sem volt): drámai csatában kiestek az angolok. Pedig kibírtak 60 percet emberhátrányban úgy, hogy jóformán helyzetük sem volt a luzitánoknak, sőt, Crouch Spiderman akár a javukra dönthette volna el a meccset, ha a jó Isten nem szobafestő-mázolónak teremti, hanem focistának.
Emlékezzünk meg Rooney kiállításáról, ami nálam sokkal jogosabb volt, mint a Hajdú B-Flóri Tábornok párosnál. Tökönrúgta, emberek, nem értitek?! Jó, a baj az volt, hogy előtte szabálytalankodtak a dokkmunkás arcúval, akinek lehet, hogy ettől gurult el a gyógyszer, de tény: ez mindig benne van Rooney játékában.
Aztán kiszállt szegény Becksi is, akinek a lába húzódott meg és a helyére a fiatal Lennont kellett behoznia Ericksonnak. Ez utólag remek döntésnek bizonyult, hiszen ami helyzetük az angoloknak volt, az a gyorsvonat sebességgel közlekedő ifjonc oldaláról indult - és halt el a szerencsétlen Crouch, a tökéletesen formán kivül játszó Lampard, vagy a nála csak egy hajszállal hasznosabb Gerrard fejében/lábában. A remekül záró Terry-Ferdinand kettősnek köszönhetően egyetlen portugál beívelés sem okozott veszélyt, mindössze egy lesgólra futotta a töketlen bordómezesek tudományából, a 10 emberrel játszó angolok viszont Lampard ziccerénél nagyon közel álltak a mindent eldöntő gól megszerzésétől. A Stamford Brigde-n az ilyeneket megbocsátó mosollyal gólra váltó Franky boy azonban háromba törte a labdát, aminek legnagyobb darabja a kapu mögött pattogott el. A pech az volt, hogy nem az angolok legjobbja, Hargraeves került oda, mert ő bebüntette volna a zsugát a léc alá böcsülettel, az fix. Jöhettek a büntetők, amit az angolok körülbelül annyira kívántak, mint kezdő pornószínésznő az első forgatási napot Rocco Sigfredivel (aki hátulról szereti I-VII.). A hazai EB-n az elődöntőben a németektől, aztán az spanyolok ellen, majd a portugálok ellen is így kaptak ki, jogosan potyogott a tarhonya tehát. Főleg, miután egyből az első rúgó, Lampard kihagyta, bár innen még volt visszaút, merthogy a harmadik pár után is még csak 1:1 állt a kijelzőn (Ricardo kivédte Gerrardét is, ám Hargraeves-ébe csak beleütni tudott, míg a másik oldalon Simao bevágta, a következő két lövő viszont a kaput sem találta el.) Következett az a Carragher, aki a hosszabbítás utolsó 5 percére állt be, tehát őt már csak azért hozták be, hogy beverje a saját büntetőjét. Hát persze, hogy az övét is kiszedte Ricardo, így Ronaldo okosan a bal felsőbe helyezett labdájával továbbjutott Portugália. Lehet, hogy az Arany Generáció most hoz valamit haza a halzabálóknak?
A dokkmunkás arcú kiáll
Franciaország – Brazilia 1:0
Zidane szépen búcsúzik, ez már egészen biztos. Amit ezen a meccsen játszott, az a régi Zizou volt, akitől lehetetlen elvenni a labdát, halál pontosan passzol és az összes cselének értelme van. Emiatt meg tudok bocsátani, amúgy kurva dühös vagyok…
Korábban is hangot adtam már annak a véleményemnek, hogy a sztárok ki vannak facsarva. Ennek a brazilok is durván megitták a levét, mert ezt a francia válogatottat nekik igenis meg kellett volna verniük. Hogy nem sikerült nekik, abban nagy része van az említett Zidane mellett a kicsit magára találó Henrynek, a szokás szerint áthatolhatatlan falat képező Vieirának és a vébé nagy francia felfedezettjének, Ribérynek, aki amellett, hogy szélvészgyors, még nem is ügyetlen. Nincs is miért durrogniuk a braziloknak, egyszerűen kikaptak egy jó napot kifogó, szinte hibátlanul védekező és a kevés helyzetéből egyet kihasználó csigazabálóktól. Kaká-t és Juninho-t egyszerre játszatni nem biztos, hogy jó ötlet volt, hiszen Gilberto Silva mellett nagyon hiányzott még egy szűrő, a két zseniális irányító pedig nem tudott igazán megosztozni a karmesteri pálcán. Még két perccel a vége előtt szabadrúgáshoz jutottak a kaputól 17 méterre, de a veszélytelen Ronaldinho még a kaput sem találta el belőle, a franciák pedig a kontrából majdnem meggyőzővé alakították a különbséget. És mi lesz itt, ha ez a nyomorult elkezdi együtt játszatni Henry-t és Trezeguet-t?!
Elképzelésem sincs, mit hoz a Franciaország – Portugália meccs. A leghalványabb fogalmam sincs róla, sporttársak, ám azt hiszem, egyetértünk abban, hogy tartozik még nekünk ez a vébé pár jó meccsel, hogy ne fintorogjunk a végén.
A király
Permalink
07.03.06
Ezt tito irta a Gondoltuk, Néztük rovatba, 5:00 -kor
Aki a szombati prológ előtt a Tour de France rajtlistáját böngészgette, hiába kereste az alábbi nagy bringásokat: Etxebarria, Beloki, Jaksche, Basso, Zaballa, Mancebo, Ullrich, Sevilla… Messzire nem kellett menni magyarázatért, a közvetítésből megtudhattuk, hogy bizony itt újra a szerek játszanak főszerepet.
Sipi és kis Knézy végtelenül csalódott hangon adta elő, hogy összesen kb. 30 versenyző nevezését vonta vissza a csapata, méghozzá a tavalyi Vuelta után kezdődött spanyol doppingvizsgálat legújabb fejezete miatt. Alig egy nappal a Tour kezdete előtt hozták nyilvánosságra azt a nyomozati anyagot, mely szerint az említett urak az indokoltnál szorosabb kapcsolatban voltak egy bizonyos dr. Fuentas-szal, akihez bizony nem csak terheléses vizsgálatok miatt jártak, hanem némi vérátömlesztésre is… Őrület, hova fejlődik az orvostudomány… Bár Fuentas módszere inkább a webszerkesztésre hasonlít (vér kivesz, módosítás végrehajt, vér visszatölt), de hát mit tegyen az egyszeri kerékpáros, ha nem akar lemaradni a versenyben? Neki is le kell cserélni az ásványvizet egy kis felturbózott vérre…
Ilyen nagy nevek kihullása komoly vihart tud kavarni… A címvédő Armstrong visszavonult, a tavalyi 2-5. helyezettet leszerelik, akkor vajon kinek áll érdekében a világ legnagyobb országúti kerékpárversenyét ennyire befolyásolni? Annyit segítek, hogy a bő, 60-as listán is csak egy darab francia nevet találunk… Félicité!
Ez egy elég gusztustalan eljárás… Köztudott, hogy ebben a sportban mindenki dobál valami okosságot, hiszen egy szezonban három, két-három hetes körversenyen kell csúcsformában lenni. Ezeknek a fiúknak soha nem volt gond egy nagyon combos hegyi befutó után is úgy felülni a bringára, mintha csak a strandig tekertek volna… Hát nem a sajtos-tejfölös lángos hajtja őket, az egyszer biztos. Az egész mezőny kb. annyira tiszta, mint a Duna vize Paks alatt, a csigazabálóknak mégis volt bőr a képükön kirobbantani a botrányt. Ebbe csak úgy vágnak bele, ha tudják, nekik nem eshet bajuk. Hja, kérem, az információ napjaink legértékesebb árucikke…
Csak az nem fér a fejembe, hogy ezek a majmok nem mérlegelték azt, hogy mekkora kárt okoznak a kerékpársportnak? Az hagyján, hogy az idei versenyt a nagy nevek nélkül nézhetjük végig (szerencsére azért maradtak páran, akiért lehet szorítani), de ez botrány milyen fényt fog vetni a sportágra? Visszavonuló szponzorokkal a körversenyek népszerűsége a Gemenci Nagydíj színvonalára fognak lesülllyedni… Mindezt egy ki****ott francia aranyért, amire ráádasul még mérget sem vehetnek…
Az ördög is rajta van a szeren
A dopping-kérdést pedig nem úgy kell megoldani, hogy a mezőny elejét kicsapják, és akkor el van felejtve a dolog. Tudomásul kellene venni, hogy az ilyen extrém erőt és állóképességet igénylő sportágakban az egész élmezőny kokszol (ki okosban, ki butában). Van alapja a kerékpáros közhelynek: kétféle bringás létezik: aki már lebukott, és aki még nem… Ahhoz, hogy ettől a jelenségtől megszabaduljanak, szigorúbban kell ellenőrizni a niggereket (ne jöjjenek már ezzel a nem akarom összeszurkálni őket-dumával), de még ennél is fontosabb, hogy a következő generációk elkorcsosulását megelőzzük… Felőlem maradjon meg örökre a számtalan kamu világcsúcs, azokat visszavonni már úgysem lehet, inkább koncentráljanak arra, hogy az utánpótlás ne a szerekben lássa az eredmények egyik kulcsát. Zéró tolerancia, az első tejfog kibukkanásától kezdve, és akkor lehet várni a sport szép, lassú megtisztulását… [enter]
Ami pedig az idei versenyt illeti, még ezt a kiherélt (sorry, Lance) mezőnyt is érdemes lesz figyelemmel követni. A beharangozott Basso-Ullrich csata helyett most legalább többen esélyesek a végső győzelemre, és nem fog eldőlni a meccs a táv felénél. Most még visszavan cirka 18 szakasz, és 3100 kilcsi…
Permalink
