05.31.06
Ezt benyoka irta a Néztük rovatba, 10:02 -kor
Lelkesedünk erősen, hiába kaptunk ki, tegnap voltak olyan jelek, amik azt mutatták, hogy ennek a csapatnak lehet őszintén szurkolni – akár két gólos hátrányban is. Amikor Éger lövését fölépaskolta a szittya Robinson, egyszerre hármat nyújtottuk el a kimaradt helyzetek elmaradhatatlan szurkolói vonyítását: BAAAZZZZZEEEEEEEG!
De ne szaladjunk ennyire előre, pár szót a meccsről, aztán a játékosokról külön.
Szóval az elején beszorultunk, mint török kamion Hungária felüljáró alá, nem nagyon tudtuk megtartani a labdát, mert 5 védővel álltunk fel, így hiába szereztünk labdát, nem tudtuk megjátszani a középen héderezőket. Nagy helyzet nem alakult ki egészen a félidő közepéig, akkor viszont volt közeli fejes, kapufa, alibitiz – amit szerencsére Király megfogott – és végül önkapufa (Éger), aminél szintén oltári mázlink volt. Aztán a második félidő elején gyorsan eldöntötték a meccset az angolok: előbb Gerrard előzte meg Molnárt játszi könnyedséggel és fejelt a kapuba, majd egy újabb Beckham kifli árnyékára mozdult ki a magyar kapus – kb. úgy, mint ahogy egy zongora kiesik az ötödikről. 2-0, eldőlt, már épp arról osztottuk a tudást, hogy itt bizony csúnya alázás is lehet a vége, amikor egy kósza ellentámadás során Dárdai mintaszerűen tekert a hosszú filóba (Keresztes Barátom kezdheti az új hálót szőni). Kicsit meg is indultunk, volt néhány egészen formás labdakihozatalunk, még a kapuig is el-eljutottunk, magára talált Gera is és itt következett a bevezetőben citált Éger löket is. Szóval a második félidőben már egészen jól játszottunk, de azért látszott, hogy az angolok sem szakadnak meg, pont megfelelt nekik az egygólos győzelem. Amiből aztán kettő lett, mert Vanczák nagyon csúnyán lemaradt Crouchról, aki levette, körülnézett, megfordult, szisszentett egy sört, durrantott egy cigit, kiintett a csajának a lelátóra, elintézett egy fontos hívást, majd az időközben már elég közel érő Vilmosunk lába mellett a hosszúba küldte a zsugát.
Helyezkedj inkább, azt’ akkor nem kő megszakadni!
Nem mondom, hogy nem lehet az angoloktól kikapni 3-1-re, főleg a második félidő bátor játéka után nincs okunk fanyalogni, de azt azért jegyezzük meg, hogy míg egy csatárral játszottunk, előre szinte semmi nem jött össze, valamint érdemes lenne elgondolkodni a középpálya összetételén is.
Mindezek ellenére lelkesedek én is, mert nagyon tetszett az összeszedett játék a második félidő közepén. Lássuk, hogy teljesítettek fiaink az ns. féle 10-es listán. Igyekszem nem elfogult lenni, talán menni fog.
Király (5): Megfogta a büntetőt, volt még egy jó védése, de Gerrard fejesét (igaz, bravúrral, de hát mire való egy válogatott kapus…?!) háríthatta volna, a második pedig egyértelműen az övé, borzalmasan jött ki. Egyébként is emlékszünk néhány emlékezetes potyájára, reméljük, fontos tétmeccsen nem követ majd el ilyen bakit. És még egyszer: Fülöpöt a válogatottba! NSBlog ítélet: kivele!
Erről csúnyán lekéstünk!
Fehér (6): Kifejezetten kellemes meglepetés volt, hogy mind erővel, mind gyorsasággal egészen jól bírta, volt néhány elég jó labdakihozatalunk is. Joe Cole ellen nem egy leányálom játszani, de szerintem nem okozott csalódást. A sárgáját a tizenegyesnél kapta, ami ugyan nem volt jogos, de Urbánnak igaza volt: így nem lehet ott becsúszni, mert abból ilyen bajok lehetnek. NSBlog ítélet: maradhat!
Éger (7): A középhátvéd a magyar csapat legjobbja volt, kiválóan helyezkedett, nagyon sok fontos szerelése volt és ami a legjobb az egészben: baromi magabiztosnak tűnt (kivéve az önkapufát, muhahaha!). Egyszer még a másik kapu előtt is veszélyt keltett, ha az beakad, most egészen biztosan róla szólna minden. Na, a lényeg, hogy így kell bekkelni, ahogy ő csinálta, megvettük az embert. NSBlog ítélet: maradhat!
Vanczák (5): Nem számíthatott rá, hogy játszani fog, mert Komlósi kezdett, de sajnos (?) megsérült, így Vilmosunk jelentkezhetett játékra. Gondolkodtam egy 6-os osztályzaton, de a harmadik gól nagyon randán az övé, így középhátvéd nem helyezkedhet, főleg a hajrában nem. Mégis meg kell dicsérnem, mert magához képest elég jól rombolt, nem játszották át sokszor és bár fogalma sincs, milyen színű mezben volt Robinson (nem ment hozzá 70 méternél közelebb), még így is azt mondom, lehetett volna sokkal rosszabb. NSBlog ítélet: kivele!
Halmosi (5): Tudja fene, sztem fordítva jobb lenne a balszárny (Husztival helycsere), mert a szerelés nem erős oldala, de még így is megérdemelt volna egy 6-ost, ha az első félidőt nem alibizi végig. Becksivel volt elég baja, de a második félidőben egyszer úgy lefutotta, hogy Mr. Gilette meglepett dühében el is kaszálta a pulifejű debrecenit. Majdnem ott, ahonnan a MU ellen a meg nem adott gólját vágta. Szóval szerintem ő kell a csapatba, csak egy sorral feljebb. NSBlog ítélet: maradhat!
Tóth (5): Újváros-szurkoló pajtásunk kedvence tulajdonképpen nem is játszott rosszul. A védőfeladatát egészen jól megoldotta, de nagyon bátortalan volt az előrejátékban. Nem vállalkozott hosszú indításokra, mindig a hozzá legközelebb állót játszotta meg. A baj az, hogy még ezzel a játékkal is be lehet kerülni a válogatott középpályájára, mert nehéz a helyére bárkit mondani. Az már Bozsik sara, hogy megint három védekező beállóssal játszottunk, így előre elég nehezen mozdult a csapat. Láttunk már az övénél rosszabb produkciót is, na. NSBlog ítélet: kivele!
Dárdai (6): De csak a gólja miatt! Az valami hihetetlenül gyönyörű volt, csodásan hegesztette a zsíri kiflit a vinklibe (TM: Szenyo). Emellett elég sokat futott, de az összjátékból nem vette ki eléggé a részét, keveset indult előre és volt néhány hajmeresztő hibája is. Mégis azt mondom, a Matthaeus-era után végre újra masszív középpályát láthattunk, amiből lothárunk idején igencsak hiányzott Dárdai. Azt gondolom, ő azért is kell, mert nem szarja össze magát egy tömött stadionban, ahol csúnyákat kiabálnak a bácsik a lelátóról. NSBlog ítélet: maradhat!
Molnár (3): Most erre mit mondjak??? Ez Bozsik legnagyobb hibája. Ragaszkodik a saját volt játékosaihoz, pedig Molnár katasztrofálisan rossz játékos. Lassú, töketlen, bizonytalan, az a fajta, akit a grundon is a másik csapat felé lökdösnek a srácok. Még azzal jártunk jobban, amikor a második félidőben 25 percig nem ért labdába, mert amikor igen, akkor a fejünket fogtuk. Az első gólnál lemaradt Gerrardról (két méterrel egy 30 méteres szabadrúgás után), a tizi előtt pedig képtelen volt felszabadítani. Játéka annyit ért, mint vízi hullának a szájfény! NSBlog ítélet: kotródjanyádba!
Huszti (5): Volt egy veszélyes lövése és egy nagyon szép keresztje az első félidőben, majd hosszú időre eltűnt a mezőnyben. Amikor felbukkant, voltak egész jó megmozdulásai, ami pedig feltűnő volt (a haja mellett), hogy elég magabiztosan tette a dolgát, nem lehetett lebirkózni sem könnyen és a futógyorsasága is jónak mondható. Én mégis visszatérnék a saját hülyeségemhez: meg kellene cserélni őket Halmosival. NSBlog ítélet: maradhat!
Gera (6): Pedig ő ennél sokkal jobb játékos. Azért adok neki hatost, mert hiába nem ment neki jól a játék, ő volt az, aki el mert kérni a zsugát, megpróbált néhány szép cselt is, rászúrta bátran, ha úgy pattant, szóval elirányítgatta a neki is félig ismeretlen társakat. Persze, fog ő ennél sokkal jobban is játszani, ráadásul nagyon remélem, hogy visszaállunk a kétcsatáros, négy középpályás rendszerre, ahol azért Zolika is jobban kiismeri magát, mint itt, ahol passzolnia is kellett, meg fel is kellett volna érnie a kapu elé, meg kertet locsolj, kutyát sétáltass, gyereket nyolckor ágyba és a tejesnek írd ki: a sajtból elég! NSBlog ítélet: maradhat!
Szabics (5): Nagyot küzdött Imrénk, nem egy babazsúr, ha az embert Ferdinand és Terry egymást felváltva maszírozza, de az ifjú jogász elég jól bírta. Helyzetbe nagyon nem tudott kerülni, de dőreség volt azt várni, hogy majd ő megváltja a világot tökegyedül, amikor a hátulról jövő támogatás hol teljesen kimaradt, hol meg a szintén három emberrel a nyakán érkező Gerában manifesztálódott. Szóval nehéz helyzetben volt, de szerintem nem volt rossz annyira. De hogy miért nem Rajczi, ha már egy centerrel álltunk fel??? NSBlog ítélet: ebben a szisztémában Rajczi, ha két csatár, akkor maradhat!
A cseréink közül a Tóth helyére beálló Torghelléről elmondhatjuk, hogy nem sikerült kiállíttatnia magát, kihagyott egy elég nagy helyzetet, viszont pozitívum, hogy vele álltunk át a kétcsatáros játékra – bár kicsit későn. Polonkait láttuk élőben is a napokban a REAC-Pápa szuperrangadón, kétségtelenül tehetséges, de azért az angolok ellen idegenben talán nem őt kellene felküldeni, hogy eldöntse a meccset. Molnár helyett akár az elejétől kezdve játszhatott volna akárki, mégis csak a 83. percben jött be a helyére Vadócz. Cseber és Veder, ha értitek, mire gondolok…
Permalink
05.29.06
Ezt tito irta a Láttuk rovatba, 2:37 -kor
Furcsa módon nem voltam nagyon ráhangolva a hétvégén rendezett Duna Rallye-ra, pedig Veszprém szomszédságában rendezték. Talán a tavalyelőtti rossz közlekedési tapasztalatok, talán az elszomorító időjárás-előrejelzés tette, de nem vártam úgy a hétvégét, mint amikor Benyoka Tanult Kollégájával nyakunkba vesszük az országot.
A szombat délelőtti furmányos időjárás engem igazolt, hol szakadt az eső, hol pedig szikrázóan sütött nap, szóval egy percig sem bántam, hogy nem állunk kint a lőtér közepén egy szál esernyővel a kezünkben. A sors így is kárpótolt, hiszen bámulatos logisztikával sikerült megoldani, hogy a szombati utolsó szakaszon átvágtázó mezőny elejét élőben kísérhessük figyelemmel. Thx Szenyo!
Addig azonban csak érkeztek az eredmények SMS-ben, hát nem lett jobb kedvem tőle. Turi Tamás Fabia WRC-je megint megadta magát, majd még csalódottabban olvastam, hogy Asi már az első gyorsaságin eldobta a vasat. Nem volt egyszerű a kaland, utolérte a vészvillogóval, lehúzódva poroszkáló Angyalfit, majd nyomott egy kövéret a pálya melletti füvön. Sajnos egy láthatatlan árok megdobta a 150-es tempót utazó Mitsubishi-t, repültek kb. 25 métert, orra estek, onnan tovább pattantak, majd seggre érkeztek, és így tovább, amíg meg nem állt a roncs. Nagy perec volt. A mezőny természetesen a segítségükre sietett, de a mentő és a helikopter csak 30 perc alatt ért oda, ez azért szégyen. Szerencsére sem Asinak, sem Nándinak nem lett komoly baja, a navigátor már másnap kint volt, míg Asit a napokban engedik ki az orvosi megfigyelés alól. A kocsi sajnos kuka, a szerelők szerint nem tudják újjáépíteni az egy hónap múlva rendezendő Szombathely rally-ra, pedig ott az ember igazi esélyesként indulhatna… A baleset miatt nagyon sajnálom őket, mint ahogy azt is, hogy Aschenbrenner-nek idén még semmi sem sikerült. A megszállottságában bízva, remélem, minél előbb viszont látjuk a pályán!
Sótlan perec
Ilyen előzmények után értünk ki Hajmáskérre, ahol ragyogó időjárás, és békésen szendvicsezgető szurkolók fogadtak minket. Egyből összeakadtam néhány régi cimborával, gyorsan eszmét cseréltünk az eseményekről, kiröhögtük a legfrissebb pletykákat, aztán mindenki ment egy frankó helyet keresni. Mi Küszöbbel, Payá-val, és Szenyo-val egy domboldalban vertünk tanyát, ahonnan egészen sokáig tudtuk követni a versenyautókat. Sajnos enyhén felfelé volt a menet, így eszeveszett tempót nem láttunk, ráadásul az előnytelen szélirány a versenyautók borzongató hangjától is megfosztott minket. Sebaj, egynek elment! 
A szombati első négy szakaszból hármat Benik nyert, egyet Janika, ám ekkor a technika ördöge is szót kért… Az ötödik gyorsasági előtt Benik Fordjában elment a kormányszervó, egy 300 LE-s WRC-t pedig murvás pályán enélkül terelgetni felér egy 3 napos szkanderbajnoksággal. Nagy respect Benik-nek, hogy vállalta a birkózást a kocsival, mások ennél sokkal kisebb hiba miatt is ki szoktak állni.
Benik Balázs szárítja a gumikat
A vasárnapi napot Janika kezdhette nyugodtabban, hiszen Benik nem volt partiképes. Spitzmüller nem volt rest, és megpróbálta megfogni a márkatársat, az első gyorson hozott is rajta majdnem fél percet. A másodikon Benik talált le jobban, így az utolsó szakasz előtt 13 másodperc előnnyel álltak a második helyen. A mindent eldöntő utolsó pályán Spici-ről ing és gatya leszakadt, abszolút első időt ment, és mivel 11-et adott Popeye-jé erősödött BB-nek, a dobogó második fokára is felállhatott… Nagy csata volt, de nálam az erkölcsi győztes a 2003-as bajnok lett, aki az utolsó erejét is beleadva hozta be a Focus-t a harmadik helyre. Folytatás egy hónap múlva Szombathelyen!
Paya képei
Permalink
Ezt tito irta a Láttuk rovatba, 8:44 -kor
A bajnoki cím megszerzése után jogosan várhattuk el a Fotex-től, hogy ha nem is legázolva az örök riválist, de azért hazahozza a Magyar Kupát is. Az utazó keretből Benyoka és Szenyo már két idegenbeli meccsen is sikertelenül próbálta meg kiszurkolni a győzelmet a Szeged ellen, most eljött a szezon utolsó lehetősége a bizonyításra. Sajnos a csapat nem élt a lehetőséggel 
Végtelennek tűnő kocsikázás után értünk a MiZo-Pécs csarnoka elé. Átvettük a lefoglalt jegyeket, majd míg a többiek a szükségleteiket elégítették ki, addig én a VÁÉV-Bramac egyik legendás alakjával, Sótonyi Lacival bandáztam. Csapata, a 100halombatta csak egy góllal bukta be KEK indulást jelentő Magyar Kupa bronzérmet, amit végül a Komló szerzett meg. Só köszöni, jól érzi magát a magyar Dallas-ban, esténként már fejtik le a benzint a finomítóból, hogy a jövő évi NB1-es indulás anyagi feltételeit biztosítani tudják.
Sose lesztek bajnokok [Szenyo photo]
Bent az arénában lelkesen hangolt a két szurkolótábor, meggyőző veszprémi erőfölényt nyugtázhattunk. Helyet fogtunk a kapu mögött, és multiplex-hangulatot idéző popcorn-illat közepette vártuk a meccset. Kb. eddig tartott a hangulat okozta öröm, mert innentől kezdve csupa-csupa fájdalmas dolgot láttunk a pályán. A gyenge kapusteljesítmény nem lett volna olyan nagy gáz, ha tudunk bármit is kezdeni a Szeged határozott védekezésével, de sem szélről, sem átlövésből nem tudtuk megszórni magunkat, és akkor a nemlétező beállósjátékunkat még nem is említettem. Lazarovnak csak momentumai voltak, Csárlit észre sem vettük a pályán, a harmadik gólfelelős Buday Dani pedig az 50. perc környékén dobta az első (és egyben utolsó) akciógólját. Hogyan akarjuk így megverni a Szegedet?
Nem hittünk a szemünknek, hiszen lent a pályán csak nyökögött a csapatunk, kapkodva próbáltuk megfogni a bajnoki ezüstérmest. A második félidő elején egy pillanatra sikerült egalizálni a háromgólos hátrányt (ezt a hosszúra nyúlt cigiszünet miatt csúnyán megaludtuk), aztán a Szeged újra a kezébe vette a gyeplőt, és magabiztosan vezetett a meccs végéig. Annyira ugyan nem voltunk gyengék, mint a bajnoki döntő negyedik, szegedi meccsén (mondjuk ki: azt nagyon nehéz lenne alulmúlni), de valami nagyon hiányzott ebből a játékból. A semleges pálya nem hozott szerencsét, és a Kékesi sisters nyilvánvaló támogatásával sem voltunk beljebb. Egyedül Eklemovics játékát tudom pozitívumként értékelni, csak ez a Szeged ellen egy kupadöntőben édeskevés. Ritkán van olyan, hogy a sztárjaink egyszerre vesznek be egy bogyót gólszerzés ellen, de amikor ez előfordul, akkor sajnos biztos a betli. Most ráadásul kontrázva fizettük, hiszen a szegedi szurkolótábor üvöltve dörgölte a veszprémi orra alá a klasszikus rigmust: „Indul a busz!”
Az eredményhirdetést már csak illendőségből vártuk meg, Szenyo fényképezett, Benyoka pedig a korláton lógva válogatott szidalmakat vágott az igencsak sportszerűtlenül viselkedő Puljezevics fejéhez. A Superman visszatér premierjét reklámozó szerb portás tetteiről majd az nso, és a Szeged fórumain olvashatjátok Benyoka sarkos véleményét.
Gratulálok a Szeged csapatának a kupához, ezen a napon sajnos nem érdemeltük meg a győzelmet. Az okokról még nyilván sok szó fog esni, de legyen az a hosszú BL-menetelés, vagy a fizetések körüli pletykák, ilyen színtelen-szagtalan Fotex játéknak nagyon nehéz lesz őszinte szívvel szurkolni. Viszlát jövőre!
Pick Szeged-MKB Veszprém 32:30
Permalink
05.24.06
Ezt benyoka irta a Gondoltuk rovatba, 3:11 -kor
Lenne délutánra egy csomó programom, lakógyűlés Csepelen, T-man élménybeszámolója a kalandos vidéki túráról, céges foci első bajnoki fordulója és persze az újdonsült magyar válogatott bemutatkozása. Még tegnap eldöntöttem, hogy inkább játszom a Kyocera Team színeiben (amik egyébként a Reading színei…), aztán majd megnézem a meccs ismétlését Titónál, majd mikor megláttam a kezdőnket, még erősebb lett az elhatározás.
Király a kapuban olyan, mint a big mac, ha baromi éhes vagy. Tudod, hogy milyen ízű, milyen állagú, még két óra múlva is felböffögöd, de hát ezzel legalább elvagy, nem nyúlhatsz mellé nagyon. Én már mondom egy ideje, hogy Fülöpöt a kapuba, („kápálóóz, kápálóóz, bazzeg… áá, báázzeg.”), de itt igazából nincs fogás a csapaton, Király azért nem rossz kapus, na.
Viszont a védelemmel nagyon elégedetlen vagyok! Fehér Cs. alig játszott idén, pedig már nem is a PSV padját koptatja, bár talán ő az egyetlen, akit én is betennék a csapatba innen. Nem lassú és ha nincs nagy meccshiánya, be tudja játszani a posztot, csak az a kérdés, hogy ki a francnak fog passzolni, de erről kicsit később. Középen Porsche Vili (érdemes beleolvasgatni az nso.hu fórumjának hozzászólásaiba, a nép is kikelt ellene), mert ugyan volt olyan időszak, amikor a Korsós-Sebők-Hrutka-Mátyus védelem volt a válogatott legerősebb csapatrésze, mostanra ez semmivé vált. Igaz, hogy sérült Juhász és Gyepes, de mi van Mátéval és Égerrel? Az is baj, hogy Vili mellett a balhátvéd Pető lesz a másik középső védő, akiről semmit sem tudok, hiszen nagyon rég láttam játszani, de akkor sem volt valami rettentő meggyőző. Harcos kis játékos, de max. balhátvéd csere lehetne nálam. Bár tény, kezdő balbunkónknál, Lőwnél valószínűleg jobban tenné a dolgát a szárnyon… Zsoltunk sem parádézott idén, ha jól emlékszem, nem is nagyon játszott a csapatában, a Fehér Miki búcsúmeccsén elkövetett bakijáról pedig jobb nem megemlékezni, mert olyan érzés, mint a Király Linda-féle himnusz.
Az igazi tragédia viszont nem is a védelem, hanem a középpálya. Tóthról már írtam, hogy semmilyen, ő aztán hozzá nem tesz egy csapat játékához egy mozdulatnyit sem, de még ebből a remek kvartettből sem fog tudni kilógni – igaz lefele sem. Ezt meghagyja Molnárnak, aki három kapitánynak (és persze a szurkolóknak) bizonyította be, hogy alkalmatlan, de ez sem volt elég. Az elmúlt 10 év leglassabb válogatott játékosa egyszerűen kőgyenge, nincs is mit mondani róla. Dárdai anno jó kis játékos volt, most fogalmunk nincs, hogy milyen, mert nem látjuk játszani. Egyrészt, mert a Hertha nem futott valami nagy szezont, másrészt meg hiába futott volna azt, Palikánk nem játszott szinte semennyit. Ő megbízható szűrő, elég jól helyezkedik, végig is bírja futni a meccseket, de ha jól számolom, a 7. védőnk a csapatban. Ki a tököm fog támadni, spori??? Majd talán Huszti, bár mind a klubjában, mind a válogatottban jelentős védekező feladatokat kellett ellátnia (a napokban olvastam egy riportban, hogy 30%-ban kell a támadásokat is segítenie) és ugyan tényleg elég jó bal lába van, középpályás játékunkat egyedül rá bízni elég nagy bátorság. Szóval ki is fog itt felfele játszani??? Hol van a baloldalról Halmosi, a jobbról Böőr, középről Lipcsei (tudom, de a kezdőinknél sokkal jobb, ráadásul néztem pár fradi meccset mostanában és szinte nincs rossz passza), vagy akár Vincze Ottó és persze a kis Kanta? Vagy a francia élvonalban játszó Rudolf Gergely? Tudják egyáltalán, hogy kicsoda?
Majd Gera, aki nem játszott csatárt elég régóta, de sebaj. Jó partnere lesz szerencsétlen Szabics Imi, aki aztán tényleg elég rég nem szagolt puskaport, lévén végigpadozta a szezont. Nem tudom, hány gólt lőtt, de nagyon meg lennék lepve, ha 5 fölött járna. Szóval tudnék még órákig fikázni, de inkább abbahagyom, amúgy is elég feszült vagyok. Új Zélandnál valószínűleg nem találhattunk volna könnyebb ellenfelet, most mégis azt mondom, ennek a csapatnak még talán ez is nagy falat lesz…
UPDATE: A szurkoló nem kegyelmez, érdemes elolvasni a vélemények egy részét…
Permalink
Ezt benyoka irta a Néztük rovatba, 10:41 -kor
Megmondom a frankót, potyogott a tarhonya a bajnoki döntő negyedik meccse előtt rendesen és nem csak azért, mert a Szenyó kollégával és Gábikával megjárt szegedi túra során nagyon randán elnadrágoltak minket, hanem azért is, mert szemben az elmúlt évek aránylag sima veszprémi győzelmei után a Szeged idén tényleg kifejezetten jónak tűnik. Ehhez vegyük még hozzá, hogy a két otthoni meccsükön nagyon megszorítani sem tudtuk őket, sőt, a másodikon (három napja) csúnyán lenullázták a veszprémieket. Érthető tehát, miért szorítottam erőteljesebben a borsodis dobozt, amikor útjára indult a labda.
Mi is!
Aztán a csapat elég gyorsan megnyugtatott, hiszen a meglehetősen indiszponált Szeged hibáit kihasználva elég gyorsan elmentünk pár góllal és magabiztosan tartottuk az előnyt, elsősorban Sola védéseinek és Gyuszkó remek játékának köszönhetően. Iváncsik végre belőtte a heteseket, hátul Luzsnyikov és Lapaj nagyon jól zárt, így elég simán kibírtuk, hogy Charlie (a negyedik meccs egyetlen valamirevaló küzdőszellemmel pályára lépő veszprémi játékosa) és Lazarov megint nem játszottak túl gólerősen. Bár Kiro a végére magára talált és egész sok góllal zárt, ez már nem számított annyira, mert bár a Pick egy kicsit pontosabb játékkal és nagyobb elszántsággal simán meccsben maradhatott volna, az első félidő végére igazából eldőlt a derbi – és vele a bajnoki cím sorsa is.
A harmadik meccsen látott szünet utáni szegedi feltámadás most elmaradt, Ilyés pontatlan volt, Krivokapicsot jól levédekeztük, a többiek pedig a húzóemberek csődje láttán vették le a tűzről a lefőtt kávét. Az elején kifejezetten jól kezdő (és ezzel benyókára frászt hozva) Puljezevics helyét Szente vette át, de ő sem tehetett semmit: vasárnap fehérben mindenki hozta magát, megvolt a Gyuszi-féle hátmögötti gól, Gergő ejtései, Kiro passzai és Sola védései is, így a vége előtt 10 perccel meglett a közte-tíz. Említést érdemel még a hisztériás rohamot kapó Perunicsics piros lapos kizárása (tök jogos volt, nem is értem, min rántotta így fel magát), valamint a veszprémi örömbe szokás szerint beleszaró Gulyás ko(mme)ntárkodása. Neki csak annyit üzennénk, hogy SOSE’ LESZTEK BAJNOKOK!!!
Egy pár gondolat a szezon lezárásaként, ha nem vagyok ünneprontó…
Megvan a bajnoki cím, meglehet a kupagyőzelem is, megint négyben voltunk a BL-ben (közben itthon végre legyőztük a sorozatot játszi könnyedséggel nyerő Ciudad Realt) és világsztárt csináltunk Kiróból és Iváncsikból. Ha csak a tényeket nézem, remek szezon volt, de van azért, ami árnyalja a képet. Siránkoztam már arról, hogy mióta MKB-nak hívják a csapatot, nem igazoltunk igazi klasszist, pedig a vak is látja, hogy lyukas a csapat itt-ott. A következő szezonra eddig leigazoltuk Vujint (kit?) és Stochlt (he?), akik nem a mi kategóriánk és arról csiripelnek a zuhanyzóban a jólértesült vérebek, hogy megy Gyula (jön helyette a román beállós gyerek… hát, nem tudom), Kiro, akit majd minden nagycsapat szeretne elvinni, de a Magdeburg a legtartósabb pletyka, Sola visszavonul, illetve hazamegy és nem lehet tudni, ki ül a kispadon. Némi jó hír, hogy mostanában arról szólnak a pletykák, hogy jön Perics a kapuba. Ámen.
A nagyon durva pletykák közt találunk olyat is, hogy Iváncsik a Ciudad Real játékosa lesz, Charliet meg valami francia csapat vinné. Aztán itt van még a tartozom-nem tartozom játék, amit ugyan kifele még senki nem kommunikált hivatalosan, de állítólag a játékosok morognak az elmaradt bérek miatt. Nem tudjuk, mi igaz ezek közül, hamarosan reméljük megtudunk mindent, de az biztos, hogy erősödnünk kell, mert ha már itthon sem vagyunk egyértelműen elsők, akkor Európában nem lesz sok keresnivalónk.
És építsetek már egy rohadt csarnokot, vazzáátok meg!
Permalink
05.22.06
Ezt tito irta a Néztük rovatba, 11:20 -kor
Szégyenszemre ebben a tavaszi szezonban csúnyán elhanyagoltuk a magyar bajnoki meccsekre járást, ezért lelkiismeretünket egy szombat délutáni futball-sziesztával kívántunk megnyugtatni. Két meccset pécéztünk ki, délután 3-kor a bajnokavatásra esélyes UTE az MTK Siheders-t fogadta, vagy pedig három órával később a REAC a Pápa ellen biztosíthatta volna a bennmaradást. Mivel a csepeli Brumi bácsi hamizójában elfogyasztott babgulyás, illetve fokhagymás-tejfölös-sajtos rántott csirkemell emésztése alaposan átrendezte a napunkat, a 18.00-ás rákospalotai focira voksoltunk. Végre volt valami tétje is a meccsnek, hiszen ha REAC nyer, akkor tuttira bennmarad, a pápai három pont pedig tovább őrizné a jobboldali fellegvár reményeinek lángját. Természetesen csatlakozott hozzánk Benyoka Tanult Kollégája is, így hármasban huppantunk le a Forgács barátomék által foglalt székekre.
A helyi viszonylatban szép számú néző ereiben (a sportszennylap ezerig számolt) először egy pápai gól hűtötte le a vért, ami félidő vége előtt újra elérte forráspontját: a REAC-os Földvári egyenlített. Maga a találkozó az itt megszokottnál magasabb színvonalon csorgott, de még így is csak nagy jóindulattal érte el az MP3 keleti csoportét. A szünetben saját szememmel győződhettem meg arról, hogy az RTL Klub szakkommentátora nem csak a NépSportBlog hozzászólásaiban, hanem Rákospalota Iron Fists soraiban is feltűnik, mint magányos zászlóbáló…
A meccs második felében sem maradt tátva a szánk a színvonaltól… Képzeljetek el egy 12%-os emelkedőn felfelé vánszorgó Wartburg-ot és egy lassan lemaradó Trabantot, máris megtudjátok, mekkora volt az “iram”. A tábornok úr csapata kicsit összekapta magát, és egyre több támadást indított, kiharcolt egy tizit, amit a 11-es mezben játszó David Hasselhoff magabiztosan értékesített. A kb. 25 fős létszámmal érkező bakonyi tigrisek nem hagyták cserben kiesésre álló csapatukat, akik a félidő derekán szabadrúgáshoz jutottak a 16-os vonalán. De’ja vu, csak éppen szerdán ezt Ronaldinho kihagyta…:) A szarul felállított sorfal mellett a kávézabáló Fabinho csűrte be lasztit, így lett 2-2 a meccs állása. Ezzel még nem volt vége az izgalmaknak, hiszen a vége előtt pár perccel a szélt meghúzó Torma Gabi többszöri felszólításra sem lőtt gólt, a kapu felé gurított labdába egy mélyről érkező árnyék vetődött bele…
Bár körmünket nem rágtuk tövig, én azt mondom, kellemes két órát töltöttünk a Budai II stadionban. Bandáztunk rég nem látott kispajtasainkkal, láttunk lassítva egy-két épkézláb akciót, 4 gólt és két pirit. 1000 forintért a hülyének is megéri…
A bennmaradást ugyan nem harcolta ki a REAC, de még így is négy pont az előnye a Vasas előtt. A hátralévő két fordulóban Flóri a ZTE ellen nosztalgiázhat idegenben, majd a Kaposvárt fogadja, míg a Vasas idegenben ehet Rákóczi-túróst, mielőtt az MTK az Illovszky stadion füvébe tapossa őket. A Pápa kávéja már lefőtt, csak akkor lehetnek NB1-esek jövőre, ha a Fradit kizárják, muhahahaha
Permalink
05.19.06
Ezt benyoka irta a Láttuk rovatba, 10:00 -kor
Huhh, de bosszús vagyok!
MKB ultrák: Forest és barátja
Ilyet azért nem csinálhat egy MKB szintű csapat! Mert le lehet adni egy meccset, a szurkoló sem hülye, megérti, hogy egy ötödik meccs tv jogdíjai és jegybevétele fontosabb, a szurkolóknál, de azért nem lett volna baj, ha a gerincünk a helyén marad. Merthogy kérem szépen a Szeged simán nullázott minket, annyira megverték a csapatunkat, hogy köpni-nyelni nem tudtunk. Fel is adtuk jó gyorsan, nehogy félreértés essék, a pick pedig megérezte a vérszagot és – teljesen jogosan – úgy határoztak, ha már így alakult, meg is aláznak egy kicsit. Aztán amikor már kicsit megaláztak, akkor kezdődött a nagy alázás. Két kínai egymás után (az egyik emberhátrányból, 12 gólos különbség, a végén Bakos és Lendvay elől, stb…)
Ha dicsérni kell valakit, az Öccse, aki simán lefuvarozott minket (jól vizsgázott a GPS is) és persze meg is emlékezett a meccsről, Gábi, aki néha akár egész percekre csöndben maradt és Benyóka, aki már érkezéskor elfogyasztotta a kötelező pipiburgert és nem vágott fancsali képet visszafelé a bezárt fatehán láttán.
Pozitívumként megemlíthetjük Charlie játékát, aki a többiek tötymörgésével mit sem törődve nagyot küzdött az őt egyáltalán nem kímélő szegedi fallal, valamint Béla, aki a szokásos szimpatikus hozzáállást tette hozzá a csapat nulla játékához. Nekik kettőjüknek nincs okuk pironkodva a szurkolók elé járulni, a többiek viszont másznak és húszat gugúnak mellé, de rögvest!
Őket csapták be nagyon csúnyán!
Kicsit parás lesz ez az 5. meccs, sporikáim! Az egészen biztos, hogy most a szeged ránkjött, mint jobbos aktivista a választási csalásra és baromira érzik: az elmúlt évek aránylag sima döntői után idén valós esélyük van a trónfosztásra. Kicsit a jövőbe tekintve, az még parásabb, hogy hamarosan vége a szezonnak és mindegy, hogy bajnokok leszünk –e a végén, eddig csak azokról hallani, akik távoznak, egyetlen sztár neve sem merült fel, akit idehoznának. Hajnal Jabba (a Hut), ébresztő!
Permalink
05.18.06
Ezt benyoka irta a Néztük rovatba, 8:21 -kor
Sajnos így van, Hajdú B. az MVP, még a szemét inkompetens csigazabáló tévés banda hihetetlen bakiját (egy BL döntőn három percre elmegy a kép, halál fia az összes felelős!) is megpróbálta semmissé tenni. Ennek persze több oka is van, mindenesetre furcsa volt látni Ronaldinho vergődését (vagy 15 támadás akadt el rajta), Henry kapu előtte dekoncentráltságát (talán már a jövőre gondolt?) és a döntőhöz tökéletesen méltatlan bíráskodást. Nem véletlen, hogy Tanult Kollégám ezt a nevet kapta, hiszen pont megérkezett, mikor a kiállítás történt és egyből mondta, hogy ez így marhára nem lesz jó.
Jens mindjárt elhúzza Samu lábát…
Nem is lett, az Arsenal talált egy gólt (gyönyörű fejes volt, pernahajder Campbell nagyon megverte az emberét), majd az emberhátrány tudatában visszaálltak és nagy ritkán a Puyol és Marquez szorításában vergődő Henry felé lődözték a labdákat, de egészen a meccs végéig nem lett komoly helyzet ezekből a kósza kísérletekből. De ugorjunk egy kicsit vissza a kiállításhoz, mert szerintem rosszul döntött a bíró: a piros jogos, de csak az előnyszabály után, ami egy góltól fosztotta meg a katalánokat, hiszen a szabadrúgást Ronaldinho mellébénázta (16-ról, csont középről…).
Campbell, a pokoli torony
Nem tudott sok mindent kezdeni az előnnyel a Barca, mert Eto’o sem fogott ki valami nagy napot, Giulyt megették a marcona londoni védők, Ronaldinhot pedig soha nem láttuk ilyen gyengén játszani. Ennek ellenére azért mentek előre a katalánok és erőfeszítéseiket végül siker koronázta (20 másodperccel azután, hogy közöltem: nincs gól a Barcában, muhahahaa!). Az pedig, hogy innen nyer a Barca, nem volt kérdés, kicsit talán el is fáradtak az angolok, így már nem volt meglepetés a második gól – szerzője annál inkább, hiszen Belletti jobbhátvéd és bár erős lövést zúdított a kapura, azért ebben sajnos benne volt a Lehmann helyére beálló és tényleg elég jól védő Almunia is. Innentől fieszta, katalán labdatartás (az ilyet nagyon utálom, Cantonának baromira igaza van: Joga Bonito!) és végül a 93. percben sípszó, mely azt jelenti: BL győztes a Barcelona.
Belleti lába győztes gólra lendül
Ez a katalánok éve volt, nem vitás. Otthon nagyon simán nyertek és a BL-ben sem találtak legyőzőre, ami hatalmas dolog. Pillanatnyilag az övék a világ legjobb csapata, de Londonban sincs ok kesergésre, hiszen valóban szép reményű gárda a fiatal Arsenal. Sajnos Henry nélkül egészen más lesz a helyzet ott is, de mi azért drukkolunk nekik, hiszen ez a sorozat róluk is szólt, sok futballszerető szimpátiáját vívták ki a játékukkal. Ezt a döntőt Lehmann hibája döntötte el, reálisan értékelni nem lehet, hiszen csaknem 70 percig emberhátrányban játszani a Barcelona ellen igazán embert próbáló feladat, de a londoniak állták a sarat.
Kíváncsian várjuk, hogy alakul a két csapat kerete jövőre, mostanra viszont intsünk búcsút a bajnokok ligájának egy kis időre és lapozzunk egyet a naptárban, hogy lássuk: már csak három hét és kezdődik a VB. Jó kis éve ez és hol van még a vége?!
Európa trónja 2006-ban a Barcelonaé
Permalink
05.17.06
Ezt benyoka irta a Gondoltuk rovatba, 12:28 -kor
Marha rég kezdődött ez a BL szezon, emberek! Még gipsz volt a lábamon, amikor a Loki a selejtezőben (csodálatos meccseken) simázta a nagypofájú horvátokat. Aztán rengeteg dolog történt, amire ki szívesebben, ki morcosabban emlékszik vissza, de abban talán mindenki egyetért, hogy a két legjobb csapat játssza az idei döntőt Párizsban. A Barca részvételéhez kétség sem fér, aki meg az Arsenal párizsi vizitjének jogosságát vitatja, annak csak annyit, hogy aki a Real és a Juve testén átverekszi magát, annak ott a helye. Amúgy is – és ez már nagyon szubjektív véleményem – ha van csapat, mely győzelmi eséllyel lép pályára a katalánok ellen, az az Arsenal.
Magadra vess, ha nem látod!
Felesleges lenne összehasonlítgatni a két gárdát a posztok alapján, mert egyszerűen nincs értelme (Chewbacca védelem). Egy meccs, ami mindenről dönt, igazából csak remek futball-közhelyek jutnak eszembe, melyek puffogtatásától ezennel megkímélem a szakavatott szurkolókat. Beszéljünk inkább arról, hogy Henry talán utolsó meccsét játssza az Arsenalban, ráadásul pont jövendő csapata ellen. Nem hiszem, hogy teljesítményén látszani fog, meg hát még az sem biztos, hogy eligazol, hiszen ha (neadjisten…) nyernének, talán a francia csatárfenomén is megfontolná londoni szerződésének meghosszabbítását. Kétségtelen, a legtöbbet ő teheti csapat győzelméért, mert hiába ügyes Reyes, hiába gyors Hleb és hiába hasznos Ljunberg, ha Henryt megfogják, lőttek az Arsenal esélyeinek.
Bezzeg a Barca. Persze, mindenki Ronaldinhotól várja, hogy eldönti majd a meccset, de Katalóniában annyival azért feltétlenül könnyebb a helyzet, hogy ha neki nem megy, attól még produkálhat kiválóan a csapat. Ha őszinték akarunk lenni, minden a Barca mellett szól, de itt lép be a képbe a döntők légköre, a nagy tét és a tudat, hogy itt nincs javítási lehetőség. Eto’o talán szintén az utolsó meccsét játssza gránátvörös-kékben (tényleg, fingom nincs, ki a pályaválasztó, úgyhogy azt sem tudom, ki-milyen mezben lép pályára), hiszen ha jön Henry, Eto’o-t várhatóan elengedik (a Chelseahez?), de ez majd a döntő utáni postok egyikében kap szerepet.
Sajnos nem látjuk Messit, viszont Xavit könnyen lehet, hogy egy majdnem teljes szezon kihagyása után berakja a kezdőbe Rijkaard.
Személy szerint kiegyenlített meccset várok, természetesen katalán győzelemmel a végén, de megmondom őszintén, nem törnék össze, ha az Arsenal nyerne. Egyrészt ugye az ember olyan, hogy az esélytelenebbnek szurkol (kivéve: veszprém-szeged), másrészt roppant szimpatikus kis gárda a londoni. Stílusosan, szépen játszanak, több játékosuk képes látványos megoldásokra – bár ezeket mindenki inkább a Barca játékosaitól várja – nem beszélve arról, hogy a két csapat játékrendszere is látványos döntőt ígér!
Legyen így, mindenkinek jó szurkolást kívánunk!
Permalink
05.16.06
Ezt benyoka irta a Néztük rovatba, 9:59 -kor
T-man már megemlékezett egy post erejéig a pólósok döntőbeli tusakodásáról, úgy érzem, egy pár mondattal nekem is muszáj belekontárkodnom a témába, hiszen egyrészt (az elmaradt postok ellenére…) nagyon szeretjük a pólót, másrészt amit a két csapat művelt, az valóban a legmagasabb szint, amin ezt a játékot űzni lehet. Kár volna tagadni, mindketten a Vasas győzelméért szorítottunk, hiszen 12 döntőt elbukni zsinórban egy sereg pszichiáternek is munkát adhatna, de a piros-kékeken ez nem érződött, úgy tűnt, tényleg elhitték, hogy megverhetik a válogatottakkal teletűzdelt, ám idén valóban kissé erőtlenebbnek tűnő Honvédot.
Félve mondom: majd jövőre!
Behúzták az első két derbit, majd hiába bukták el nagyon a harmadikat, a negyediken saját medencéjükben őrületes meccset produkáltak, melyen a szakadék felett egy szalmaszálba kapaszkodó Honvéd bebizonyította: azok a játékosok, akik serdülő koruk óta megszokták, hogy mindenkit vízbe gyaláznak, a legkiélezettebb pillanatokban is józanok tudnak maradni. Benedek „nemnagyonszeretem” Tibor egy másodperccel a vége előtt szerzett gólja pedig már előrevetítette, hogy a Dominó otthon nem hibázza el a ziccert az 5. meccsen.
Csak a Kispest
Nem is tette, ismét bajnok a Honnvéd, de nagy gratula jár a kétségtelenül hatalmasat küzdő Vasasnak, kívánjuk nekik, hogy jövőre is elhiggyék, meg tudják csinálni. A kommentek között dúló harchoz meg annyit: a Dominó jobb csapat, de idén valóban a Vasas érdemelte volna meg jobban a győzelmet.
Permalink
Ezt tito irta a Csináltuk rovatba, 8:50 -kor
A hét elején nem tudtam ellenállni az invitálásnak, és elfogadtam Petra meghívását a Suzuki GTi anyósülésére. A Tamás család istállója három autóval (Simon Gábor a fehér paripával, András a feketével, mi pedig egy tarkával) nevezett a nagyvelegi amatőr futamra, ebből a legkevesebb eséllyel mi vághattunk neki. Petra a sok Trabant-ban töltött versenykilóméter és borulás után első alkalommal indult a japán csodával, így nem tápláltunk vérmes reményeket a helyezést illetően. Nagymenő pilótáktól kölcsönzött közhellyel élve “versenykörülmények között teszteltünk”, ehhez képest meglepően jól sikerült a hétvége, de kezdjük az elején…
A szombati napot az adminisztratív és technikai gépátvétel után a pálya megismerésével töltöttük. Tódori Tibi bácsi frankó pályát alakított ki a Nagyveleg környéki dombok között… A 7.4 km hosszú, négyszer teljesítendő szakaszt földes részen kezdtük, majd egy rövid aszfaltos rész után földes részen is fejeztük be. A gyorsasági szakaszról nem visszafelé kellett kacsázni a szervizbe, nem kellett a pályát forgatni, ezért pörgős versenyre volt kilátás. A tréning remek hangulatban zajlott, Petra típusazonos utcai kocsijával háromszor kocogtunk végig rajta. A nyári forróságban az egész mezőny együtt edzette le a pályát, ezért a libasorban haladó autók hangját hamar elnyomta a fogaink között csikorgó porszemek zaja. Laza csorgásban már elsőre sikerült egy elég épkézláb itinert összehozni, bár a versenyen kiderült, hogy egy-két kanyart Trabantos, nem pedig Suzuki-s tempóhoz írtunk fel…
Porban az igazság
A vasárnap reggel a szokásos verseny előtti lázas készülődéssel kezdődött… A kék-sárga-fehér Suzuki nem kapott gazdag dekorációt, viszont a lélektani hadviselésben fontos szerepet annál inkább. Mivel már többen infarktus-közeli állapotba kerültek az infótól, hogy Petra a Trabi helyett Suzukival fogja a bokrokat irtani és a nézőket riogatni, a TRAGUÁR név felragasztásávál rátettünk még egy lapáttal. Kormányátszerelés, átbeszélőszett, övek beállítva, és már indulhattunk is!
Az első gyorsasági rajtja előtt úgy éreztem, mintha egy sztetoszkóp lenne a fülemen átbeszélő helyett, de balra pillantva láttam, hogy Petra egész jól viseli az idei első versenyével járó erős szívdobogást. Megbeszéltük, hogy egy munkaórát sem kellene a kocsi javítására fordítani, ezért az első körben kihagyhatnánk a borulást. Érjünk végig a pályán, érezzen rá a féktávokra, a kanyarsebességekre, aztán majd meglátjuk, hol lehet még faragni rajta. Alig kétszáz méter kellett az első hibához, a balos visszafordítóba elég nehezen fordultunk be. Könnyen visszataláltunk a pályát jelző karók közé, helyreállt a világbéke, és robogtunk tovább. Jó tempóban faltuk a kanyarokat, éreztük, hol fér el még szűkebben vagy nagyobb sebességgel, és valamennyire feltérképeztük a gumik tapadását is. Karcmentesen hoztuk le a vasat, úgyhogy akár sikeresnek is mondhatjuk az első kört… Az időnk 6:38 lett, ezen kell majd javítani! A nagy lelkendezés közben simán eltévesztettük a a kijelölt útvonalat a szervizbe… Kavarogtunk egyet a faluban, kérdezgettük a lakókat, majd biztos, ami biztos alapon visszamentünk majdnem a célig, ahol egy helyi illetőségű versenyzőtől megtudtuk a helyes irányt… Mivel a kocsin nem volt javítanivaló, élménybeszámolók hallgatásával és bandázással töltöttük a következő körig tartó szabadidőt.
A második szakasz előtt megbeszéltük, hogyan lehet az időből faragni, és ennek megfelelően nagy lendülettel rontottunk a pályának. Az első javítási lehetőséget az ominózus balos visszafordító lerohanásában láttam, ezért Petrát arra inspiráltam, hogy bátrabban támadja a kanyart. A nagy igyekezetnek nyögés lett a vége, a vészfékezés eredményeképpen jobbra keresztbeállt az autó, nekem megfordult a fejemben, hogy esetleg elakad valamiben, és borulunk, de szerencsére a kővé dermedt nézőkkel szemben sikerült megállítani a gépet. Tolatás, majd padlógáz… Néhányszáz méterrel később óriási porfelhőt láttunk magunk előtt, és pillanatok múlva utolértünk egy VW Polo-t és az előttünk rajtoló Ladát… Nnnna, ez volt az a három perc, amit nem kívánok senkinek. A két autó által felvert sűrű porban vonatozni, keresve az előzési lehetőséget, ilyen még a Három kívánságban sem volt… Volt olyan rész, ahol állva kellett várnunk a por leülepedését, hiszen a látótávolság a nullához tartott. Folyamatosan szentségeltük az előttünk haladók felmenő ági rokonait, és már azon tanácskoztunk, hogy az aszfalton hogyan előzzük meg őket. Petra szeme előtt leereszkedett a lila köd, és a nézők nagy örömére csikorgó gumikkal olyan komolyat érkezett a lassító előtt fékező Ladára, hogy szinte már a lakatosnál láttam a tarka Suzuki-t. Megúsztuk a koccanást, és miután átfűzte a lassítón, megpróbálta a bal oldalon, a padkán megelőzni a Poló-ból és Ladából álló szerelvényt, de egy kiesett versenyautó pontosan ott parkolt, ezért letett a szándékról. Szerencsére egy kanyarral később a VW-s észrevette magát, és elengedett minket, innen kezdve már csak a Ladát kellett volna legyűrni, hiszen nála szemre is gyorsabbak voltunk. Sajnos a pálya adottságai nem tették lehetővé az előzést, ezért egészen a célig követtük őket, és nyeltük a port… A feltartás miatt hét és fél percet töltöttünk a pályán, de a szabályok szerint átlagidőt kaptunk. A beíróból kifelé csorogva hangos kopogás hallatszott a kocsi alól. Találgattunk, hogy a kipufogó hagyta-e el magát, vagy a kartervédő lebeg, de aztán a mögöttünk rajtoló Varáék pillanatok alatt kiderítették, hogy a bal első stabilizátorkar félig leszakadt. Átgurultunk a szervizbe, ahol Pali System egyszerre foglalkozott a két autóval. András kocsijában gátló csere, Petráéban pedig vissza kellett erőszakolni az elszabadult stabilizátort.
Három paripa, két navigátor
A harmadik szakaszhoz már nagyon okosan álltunk oda. Petra egyre jobban beleszokott a kocsiba, úgyhogy mehettek finomságok, a merészebb részeket bátran elvállalta, és már a féktávok is kezdtek fogyni, szóval nagyon jót jöttünk. Kalandról nem is tudok beszámolni, egyszerűen csak átrobogtunk a pályán, és futottunk egy 6:26-ot, ami 12 másodperces javulást jelent. Érezni lehetett, ahogy a pilóta és a kocsi között nőtt az összhang, persze vastagon benne van, hogy Petra utcán is ezzel a típussal mászkál. Alá kell írni, hogy a Trabant remek iskola, ha valaki rallyzni kezd, hiszen a keletnémet papírtraguárral vívott harcok egy erősebb autóban komoly tapasztalatot jelentenek.
Az utolsó körre már úgy mentünk ki, hogy jó lenne tovább gyorsulni, bár a pálya egy-két részen annyira elmélyült, hogy erősen küzdeni kellett a kocsi úton tartásáért. Jóval a startidőnk előtt felsorakoztunk a rajthoz, és ott vártuk, hogy újra mehessünk. Egy arc észrevette, hogy a jobb oldali világítás vezetékei a földön lógnak, célszerű lenne őket visszatűrni a motortérbe. Nagy ötlet volt, mert így Petra kiszúrhatta, hogy csupa olaj a kartervédő, az ideiglenes diagnózis szimmering-tömítés hibát jelentett. Az órára néztünk, és gyorsan a javítás mellett döntöttünk. Kocsiba be, rohanás vissza a szervizbe, ahol Pali esett neki a gépnek. Hárman adogattuk a keze alá a szerszámokat, csavarokat, alátéteket, így nagyon gyorsan sikerült visszaütögetni a tömítést. Rátöltöttünk egy kis olajat, és amíg Pali az utolsó csavarokat húzkodta, mi már a kocsiban ültünk beöltözve, beszíjazva. Géptető le, és már újra surrantunk is a rajthoz. Két, kedélyesen csevegő civil autós elállta az utunkat, de Petra agresszíven bőgetve a motort rábírta őket a félrehúzódásra, és két perccel a rajtidőnk előtt már ott is voltunk. Izgalmas volt, pedig még el sem rajtoltunk! Az már csak hab volt a tortán, hogy a bal oldali ülés valahogy hátracsúszott, és Petra csak nyújtott lábbal érte el a pedálokat. Sebaj, annyira elég volt, hogy a gázt tövig nyomja…
Jön a vonat
Ez a kör sikerült a leggyorsabbra, pedig néhol már nagyon durván ki volt járva a pálya. Régi ismerősként üdvözöltük a kanyarokat, Petra keményen átküldte a levágós részeken, és akkor sem esett pánikba, ha a kocsi hátulja egy kicsit elszabadult. 9-et javítottunk a legjobb időnkön, szóval volt minek örülni a szervizparkban. Épségben teljesítettük a versenyt, sem autó, sem ember nem szenvedett maradandó károsodást, de azt egy darabig nem tudtuk, hogy értékelhető helyen végeztünk-e. Összerámolás után mentünk be Nagyvelegre az eredményhirdetésre, ahol a következő meglepő hír várt minket: kategóriában 5.-ek lettünk, abszolút értékelésben pedig a 20. helyet sikerült megcsípni. Az eredménylistát böngészve kiderült, hogy három kategóriatársunkat is sikerült megelőzni, ami nagyon szép eredmény, ha azt nézzük, hogy a Petrának ez volt az első versenye a Suzuki GTi-vel. A csapat még ennél is jobban szerepelt, hiszen Gábor A/5-ös kategóriát nyert, András pedig az N/1-es kategória második helyén ért célba, ezúton is gratulálok nekik! Az hivatalos eredményhirdetésen újabb meglepetés várt minket, hiszen Nagyveleg polgármester-asszonyától Petra, mint egyedüli női sofőr (és vele én is), különdíjat kapott egy David Coulthard dekorral ellátott, A-osztályú Merga modell képében.
Mindent egybevetve igazán jó kis versenyhétvége volt, ajándék időjárással, családias hangulatban, remek társasággal. Külön öröm, hogy a futam befejezése mellett értékes helyezést is sikerült elérnünk, ami nagyon bíztató a jövőre nézve. Csak a Traguár meg ne tudja…
Permalink
05.12.06
Ezt benyoka irta a Gondoltuk rovatba, 1:18 -kor
Akartuk, hát itt vannak a srácok, akikkel újdonsült kapitánypárosunk a soros selejtezőket meg kívánja vívni. Valahol csalódás a lista, mert megint van benne néhány olyan arc, akiket körberöhögnek majd az ellenfelek, de a szegény ember ugyebár vízzel főz (és még az ág is húzza mellé…)
Kapusok:
Csernyánszki Norbert Debreceni VSC
Végh Zoltán MTK Budapest
Rabóczki Balázs FC Sopron
Védők:
Éger László Debreceni VSC
Sebők Vilmos Zalaegerszegi TE
Komlósi Ádám Debreceni VSC
Vanczák Vilmos Újpest FC
Juhász Roland Anderlecht
Pető Zoltán FC Brussels
Fehér Csaba Willem II
Középpályások:
Kiss Zoltán Debreceni VSC
Halmosi Péter Debreceni VSC
Lőw Zsolt Rostock
Dárdai Pál Hertha BSC
Molnár Balázs Zalaegerszegi TE
Vadócz Krisztián Auxerre
Tóth Balázs Malatyaspor
Polonkai Attila REAC
Thomas Sowunmi FC Slovacko
Gera Zoltán West Bromwich Albion
Huszti Szabolcs FC Metz
Czvitkovics Péter MTK Budapest
Sándor György Újpest FC
Virág Béla Debreceni VSC
Csatárok:
Szabics Imre FC Köln
Torghelle Sándor Panathinaikosz
Rajczi Péter Újpest FC
Kerekes Zsombor Willem II
Simek Péter Poli Temesvár
Szóval nem lesz gond kapusposzton, mert ott azért mindig elég jók vagyunk. A fenti három úriember azért érdemel külön szót, mert nem elég, hogy közülük ketten is veszprémiek (Kukával együtt ugráltunk az almádi mólóról, Csernya pedig az általános iskolánk – 2217 sz. Kiss Lajos úttörőcsapat vigyázz! - csapatának kapuja után immár a válogatottét is védheti!), de a harmadik is a megyében látta meg a napvilágot. Amúgy meg mindegy, mert úgyis Király fog védeni, bár mi már nagyon szeretnénk az ifjú Fülöpöt is látni!
A hátvédek között sincs nagy meglepi, ez van, ebből kell a legtöbbet kihozni. Juhász ügyében meg kell követnem Tanult Kollégámat, immár ő az elsőszámú magyar középhátvéd, Éger nem rossz, de én nem engedném 11-es lőni, Porsche Vili anno egész jó volt, de már nagyon rég láttuk játszani, így nem tudjuk, mire képes, míg Fehér Cs. padozik, pedig ő is látott szebb napokat. (Svédek ellen idegenben három éve ő adta a gólpasszt a füstösnek. Fireballsok! Ki emlékszik, hol láttuk a meccset?). De a többi, az nem egyszerűen néma csend, hanem tragédia három felvonásban. Vanczák egyszerűen szar (bár valamit mintha fejlődött volna), Komlósival egyszerűen viccelni sem etikus, Petőről meg semmit nem tudunk, mióta elment itthonról. Csak azt, hogy valószínűleg még mindig baromi ronda szegény. Ebből talán így lehet a legjobban kijönni: Fehér-Sebők-Juhász-Pető
A pálya közepén, ahol a meccsek eldőlnek, sajnos nem tudok semmi jót felvázolni. Mivel nem sikerült Kaká honosítása, továbbra sem várható ellenállhatatlan attak és sziklaszilárd védekezés, valamint az egyikből a másikba történő villámgyors átmenet. Magukról az arcokról, már akiről érdemes: Kiss Z mikor hazajött, egész jól ment neki, de én utálom, mert nem passzol, amikor kellene. Az önzés meg ronda dolog, irány a pad! A bal oldal egyébként elég erősnek mondható, hiszen ott van Halmosi, akit szeretünk, mert ügyes, Huszti, akit még nem írtunk le végleg és Lőw, akit én már leírtam, mint balhátvédet, viszont tényleg elég gyors, talán egy sorral feljebb hasznosabb (és nem ad 40 méteres gólpasszt az ellenfél csatárának, mint szegény Fehér M. emlékmeccsén Earnshawnak – minden szilveszteri bakiparádé kötelező darabja azóta!). Kéretik nem tréfálkozni a maroknyi magyar futballért lelkesedővel mindenféle Molnárral (Gellei után azt reméltük, elégszer bizonyította, hogy alkalmatlan, de ismét bebizonyosodott, milyen sokat számít, hogy a kapitány játékosa volt anno.), még kevésbé Vadóczal, akit nagy ígéretként harangoztak be, de én soha nem láttam jól játszani. Elvitte az Auxerre, de ők sem látták játszani, biztos jó formában van. Czvitkovics erőtetlen, Sowumniról semmit nem tudunk már vagy 4 éve, Dárdai sem vált mostanában világot, Polonkai tipikus magyar örök ígéret (nem bizonyíték, sajnos…), Tóth Balázs pedig annyira arctalan, hogy az idegenbeli meccsekre el sem tud utazni, mert nem lehet róla fényképet készíteni az útlevélhez. (Bocsi). És akkor itt van a két ifjonc: Virág, aki Rejtős neve miatt egyből szimpi (láttuk játszani, nem rossz a srác) és Sándor, aki inkább jó magyar NB1-es játékos, mint válogatott, de sebaj. Meg Gera Zoli, akit szeretünk, tisztelünk, becsülünk. Van egy fecskénk, akitől a nyarat várjuk egy immár 20 éve húzódó, irgalmatlanul hideg és csapadékos tél után.
Csatárunk nincs is, akik ott játszanak, azokról csak Forgács barátunk jut eszembe (akinek megvan a Kovács Zolis poén, annak jó, akinek nincs, az meg hívjon fel, mert nem tudom leírni). Szóval itt van Sányi, akit úgy rühellünk, mint a szart. Nincs is sok szeretnivaló rajta, de legalább gólokat ha lőne… Simektől sokkal-sokkal többet vártam, de semmi nem lett belőle és már nem is lesz. Meg nem is csatár, hozzá egy 4-3-3 felállás illene, de az öngyilkosság nekünk. Szabics reményt keltett a reménytelenség földjén anno, de cirka 3 éve formán kívül játszik, füstös Zsombi, az irdatlan kancigány meg hiába szimpatikus, ha egyszer olyan lassú, hogy nincs az a labda, amit befut. Rajczi a legjobb magyar csatár jelenleg, bár néha indolens és hajlamos eltünedezni a mezőnyben, de legalább a kapu előtt feltalálja magát.
Szóval nem is vártuk, hogy égszakad és földindul, de ez a válogatott azért remélem nem az, amit a mostani kapitányoknak rendelt uszkve 20-25 meccsen át néznünk kell. Merthogy azért persze nézni fogjuk, sőt látni is, hiszen amikor csak lehet, ott leszünk a lelátón. Reméljük, tisztelt sporttársaink közül többekkel együtt. (Gabesz, hátha most nem hagyjuk el egymást a meccs 3. percében!)
Permalink
Ezt tito irta a Néztük rovatba, 11:31 -kor
Tegnap este egyáltalán nem bántam meg, hogy az újkeletű Suzuki kupát a pólódöntő negyedik meccsére cseréltem. Amit a Komiban a Vasas és a Domino csinált, az nagyon komi volt… Sajnos csak az első pár perc elteltével kapcsolódtam a közvetítésbe, de utána már rajta ragadtam, mint galambpiszok a szélvédőn. A vízilabda eddig nem kapott túl nagy terjedelmet a NépsportBlog hasábjain, most viszont sokat tett érte. Az utóbbi idők legnagyobb mérkőzését vívták a srácok! A meccs alatt csendesen a playoff rendszert ünnepeltem magamban, hiszen a három nyert meccsig tartó összecsapások a női kosárban, és eddig a férfi kézilabdában is izgalmas játékot hoztak. Amint eszembe jutott a kézilabda, egyből leesett, hogy mivel a pólóbajnokság is kétpólusú, a erőviszonyok tekintetében nem látok mást, mint egy vizes Fotex-Szeged párharcot, azzal a különbséggel, hogy most a papírforma alapján esélytelenebb csapatnak szurkolok…
Szegény Vasasra már nagyon ráférne a bajnoki cím, hiszen az elmúlt kb. tucatnyi döntőből egyet sem tudtak megnyerni. Már 2-0-ra is vezettek a döntőben, aztán felvették a Honvéd által kiszabott tízgólos zakót, de még mindig ott volt a lehetőség, hogy hazai közönség előtt emelhetik levegőbe a bajnoki trófeát. Ehhez a Domino-nak is volt egy-két szava, és így lett király a meccs. Forró hangulat, váltott vezetés, helyzet-hegyek, ordas nagy lövések, hihetetlen védések, okosan kiharcolt fórok (főleg Steimetz Á. érdemei, ha már egyszer gólt nem vállalt), és döntőhöz méltó színvonalú bíráskodás jellemezte a meccset. A sportág minden apró szépségét bemutatta nekünk a két csapat, az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, hogy bajnokavatás vagy csalódott Vasas-tekintet lesz a vége. Az utolsó percekben a hazai társaság kétszer is megnyerhette volna meccset, de Gergely úgy védett, ahogy a válogatottban kellene neki, így döntetlen állásnál a bajnokcsapat támadhatott utoljára. Én a hosszabbításért szurkoltam, szívesen néztem volna tovább a csatát, de Benedek nem hallotta meg az imámat, és pillanatokkal a vége előtt a kapuba pattintott, ezzel kiharcolva a vasárnapi döntő meccset.
A kupa még száraz maradt
A Vasas több olyan helyzetet is elkapkodott, ami a végelszámolásnál nagyon hiányzott, mégsem lehet megróni őket, hiszen trónkövetelőhöz méltóan játszottak. Hazai pályán a Honvédnak áll a zászló, és már a pszichikai előnyt is magukénak tudhatják. Nehéz lesz a Vasasnak vasárnap, de hogy óriási derbi lesz, arra már most mérget veszek. Kedves olvasóink addig gondolkodjanak el, hogy a királyi TV melyik ujját fogja megharapni, hiszen a sportsávban a Fotex-Szeged is közvetítésre jelentkezik…
UPDATE:
A póló nyert, az MTV a Kőér utcából közvetít vasárnap 13.15-kor. Mi lesz így a Fotex-szel?
Permalink
05.09.06
Ezt tito irta a Gondoltuk, Láttuk rovatba, 9:00 -kor
Nem elég, hogy a magyar csapatok a pályán (kevés kivételtől eltekintve) rendszeresen megverik saját magukat, a sors már odáig merészkedett, hogy a sikerre ítélt nagyszabású sportrendezvényeket is aláássa, ezzel megfosztva a Népsportblog olvasókat az olyan katartikus élménytől, mint pl. Cseh Laci esetleges világcsúcsa 100 háton. Egy dunaTV-n elcsípett sportműsor több gondolat megosztására is inspirál…
A tájfutó berkekben terjedő kisvárosi legenda szerint egy házat három nap alatt fel lehet építeni, csak sok ember és állandó éjszakai világítás kell hozzá. Az én olvasatomban Montecuccoli szólásának analógiája arra céloz, hogy egy cél eléréséhez teljes összefogásra van szükség… Éppen ezért százfelé húzó hazánkban csodaszámba ment, hogy néhány zöld erőlködésétől eltekintve végre az egész ország a nyári úszó és műugró EB megrendezése mellé állt, de a balsors megint minket tép, a téli fagyok, és a Duna-cunami miatt a Széchy Tamás uszoda építése nagyon komoly csúszásban van. Aki már most szeretne fejest ugrani az ötvenesbe, vagy egy tripla szaltót dobni a tíz méteres toronyból, biztosan a baleseti ügyeleten végezné, hiszen a medencékben még nincs víz… Ehelyett van rengeteg állvány, zsalu, betonkeverő, és az építéssel járó törmelék. Már régen azzal kellene foglalkozni, hogy hol legyenek a kivetítők, milyen színű virág legyen a zsüri asztalán, hangosítás, reklámtáblák, csupa olyan dolog, amit a szervezőknek kell megoldani. Sajnos a labda egyelőre a kivitelezőnél van, és amíg nincs kész az uszi, addig hiába agyalnak a rendező bizottság tagjai.
Under contstruction
Mit lehet ilyenkor tenni? A szövetség főtikára és az elnöke különbözőképpen reagált az Európa-bajnokságért aggódó kérdésre. Ruza József kincstári optimizmussal… Úgy érzi, hogy az uszoda készen lesz, úgy érzi, hogy az építők utolérték magukat, úgy érzi, hogy már csak díszletezni kell, úgy érzi, hogy minden rendben lesz augusztusra. Ezzel szemben az örök ellengyógyszerész Gyárfás felrobbanni látszott a tehetetlenségtől, hiszen a kivitelezővel a szerződést nem a szövetség kötötte, ezért számonkérni sincsen jogköre. Márpedig lenne miért a falhoz állítani őket… Szerencsére olyan rendes az építő cég, hogy további (nagy távolságról, szabad szemmel is jól látható) pénzösszegekért cserébe hajlandó felgyorsítani a munkákat. A szervezők szorult helyzetben, a Berényi Kft. diktál, tankönybe illő zsarolás!
Az a pálya, hogy egyszerűen nem fordulhat elő, hogy nem tudjuk lebonyolítani a versenyt. Az elmaradó magyar eredmények mellett, az amúgy is harmatgyenge magyar sportdiplomáciát körülbelül a jégkorszakig vetné vissza az esetleg malőr, és az elkövetkező néhány emberöltőre lemondhatnánk mindenféle világverseny megrendezésének még a pajzán gondolatáról is. Szívből remélem, hogy találnak megoldást a fennálló problémákra, és a Nyulak szigetén zökkenőmentes EB-t rendezünk a nyáron, mert ez viccnek egy kicsit durva…
Most induljunk ki abból, hogy sikerül befejezni az építkezést (azt már nem is írom, hogy időben, muhahaha), és sikerül valahogy megcsinálni az EB-t. Közel ötven év után rendezhetünk kontinensbajnokságot, most van egy remek úszógenerációnk, akik a hazai pályával megtámogatva akár még világcsúcsokat is hozhatnak. Az a baj, hogy ha azt szeretnénk, hogy a medence felénk lejtsen, az úszóknak elég időt kellene biztosítani a komplexum belakásához, taposni a vizet, és csobbanni a tornyokból. Ha nem mozognak, tájékozódnak otthonosan a hazai medencékben, akkor a hazai pálya fizikai előnyét megette a fene… Azt pedig csak zárszóként említem, hogy remélhetőleg Kovács Ági és Cseh Laci van annyira profi, hogy ki tudják verni a fejükből: a hazai pálya még csak most épül. It is time…
Permalink
05.03.06
Ezt benyoka irta a Gondoltuk rovatba, 11:07 -kor
Véget érnek az európai bajnokságok, lassan elkezdjük nézegetni a postaládánkba dobott reklámokat, hogy a VB-t milyen tévén nézzük, bekészítjük a százas piszke-zsepit, hogy elsirassuk Zidanet, Bergkampot és Shearert (korszakos egyéniségek mindhárman, nem vitás) és persze kiosztjuk a szezon legjobbjainak járó díjakat. Tegyünk tehát így mi is, az alábbiakban roppant szubjektív módon a Népsportblog által a 2006-os szezonban legjobbnak tartott játékosokból összeállított gárdát ismerhetitek meg. Az egyszerűség kedvéért 4-4-2 felállásbant kellene írnom, de akkor hogy a tökömbe’ rakom be Ronaldinho-t, szóval inkább amolyan 4-3-3 szerű dolog lesz, minden poszton egy tartalékkal, így is kedvére kötekedhet mindenki…
A kapuban Petr Cech, aki a napokban szerényen azt mondta, hogy Pilsenben három dolog híres: a Skoda, a sör és ő maga, de a sorrend nem feltétlenül ez. Pont olyan szimpatikus, mint a csapata, de hogy világklasszis kapus (az ő korában nagy szó!), az vitán felül áll. Mindent tud, gyors, szinte nem hibázik és elképesztően magabiztos. Azt mondják, a legrosszabb végigácsorogni egy meccset, aztán a 87. percben élesen várni egy kósza helyzetet. Nos, Cech ezt is tudja, mert ugye a Chelsea kapuja nem arról híres, hogy záporoznának rá a lövések. Cseréje sokkal szimpatikusabb: Buffon ugyan megint sérült, de szerintem így is övé a pad – ha érdekli.
Csapatom jobbunkója talán sokaknak meglepetést okoz, de szerintem a nyáron mindenki meglátja, hogy bizony a brazil válogatottban is eljött a posztot vagy 15 éve remekül bejátszó Cafu búcsújának ideje. Az ok: Cicinho. Már a neve is szimpatikus, aki meg látta játszani, az tudja: villámgyors, nagyon jól passzol és a kapu elé is oda-odaér. A Real Madrid egyetlen hátvéd igazolása az elmúlt 5 évben, amivel nem nyúltak durván mellé, sőt, talán a tavaszi Real legjobbja volt. (Más kérdés, hogy nem illik oda, mert a jobb szél meg van oldva Becksivel, akit viszont ez a nyomorult behúzott középre, hogy Cicinhonak legyen helye futni.) Szóval szerintem Ő az, cseréje pedig szívem szerint Cafu lenne, de legyünk reálisabbak: valószínűleg a szezon alapján Gallas lenne a megfelelő megoldás.
A két középső védőbe ne merészeljen senki belekötni. Azt gondolom, Nesta és Terry helye megkérdőjelezhetetlen (harmadszorra sikerült leírnom…). Az olasz tanári módon helyezkedik és irányítja a többieket, lehetetlen kicselezni és olyan megbízható, hogy simán köré lehet építeni a teljes védekezését bármilyen csapatnak. Angol párjára ugyanez igaz, csak ő még mellett olyan elegáns is, amilyennek egy angol centerhalfnak lennie kell! Ráadásul Terry gólokat is lő (inkább fejel), tehát ebből a szempontból hasznosabb is, mint Nesta, mégsem tudnék választani közülük, hogy melyiket honosítsuk. Addig is, míg Nyesta Sándor és Teri János megjelenik köztünk, gyönyörködjünk a játékukban és sajnálkozzunk, hogy cseréik, Puyol és Cannavaro csak a padot koptatják.
A balbunkó posztja komoly kérdéseket vet fel… Zambrotta már nem is mindig ott játszik, Roberto Carlos soha nem volt igazán balhátvéd, tavaly favoritom, Ashley Cole pedig pályán kívül töltötte a szezont (néha mutatták a lelátón, állat jó nője van). A meglepetésem pedig a tavaly még szinte ismeretlen Del Horno, aki ugyan szintén megsérült a szezon végére, de amíg játszott, a Chelsea védelmének (és támadásainak!) kulcsfigurája volt. Sokan talán felfortyannak, hiszen a Barca elleni derbit gyakorlatilag az ő kiállítása döntötte el, én ennek ellenére rá szavazok, mert nagyon jó játékosnak tartom, remélem, a spanyol válogatottban is villant valamit nyáron. Cseréje szintén meglepetés: Kaladze sokáig gyenge pont volt Milanban, mára viszont hihetetlen jó védő vált belőle. Gratu-gratu.
A felállásnak köszönhetően klasszikus jobbszellő nem kell, így ezt bukta Becks (vagy Joe Cole). Kell viszont ide egy olyan játékos, aki veszélyes a kapura, de védekezni is tud, ha kell. Ő pedig nem más, mint a Schweinsteiger, a Bayern ifjú tehetsége. Nagyon sokat fut, jól játssza meg a labdáit és néha még a kapu előtt is feltűnik, szerintem már most százszor jobb, mint az agyonsztárolt Basti Fantastic. Furcsa, hogy bekerült egy német is, amikor a német foci nem éppen legszebb napjait éli, de szerintem így van és puntkum. Cseréje lehetne Nedved, ha nem futna ilyen szar szezont, Xavi ugye sérült így a helyettes szerepét Essienre osztom.
A középső középpályás, a karmesteri pálca birtokosa egyértelműen Kaká. A Milan ifjú zsenije ellen mindössze annyi szól, hogy ha szoros őrizetet kap, hajlamos eltűnni a mezőnyben, de ha hozzá kerül a zsuga, már nagyon nehéz elvenni tőle. Gólerős, lát a pályán és gyors is. Némi izom kellene még rá és meg is van a Zidane utód, bár talán annyira jó sosem lesz, mint a zseniális kopter. Ezért a posztért persze óriási a verseny, hiszen rengeteg játékost sorolhatnánk, akik bőven ideférnének. A sértődöttek: Deco, Lampard, Ballack, Zidane, és végül a csereember: Juninho. Tudod, tudom… de akkor is.
A balszárnyra is kell egy olyan ember, mint a másik oldalra, csak neki inkább a védekezés lenne a feladat, így ide azt hiszem a gyermekek rémisztgetésére is kiválóan alkalmas Vieirát kell jelölnöm. Ő a világ legjobb védekező középpályása, 1.80 hosszú lábait elég gyorsan kapkodja, 130 éve minden rutinjával tökéletesen helyezkedik, így csírájában fojtja el az ellenfél középpályáján kialakuló kezdeményezést. Az ő posztján egy pillanatig sem kellet gondolkodnom és mivel soha nem sérül meg, így helyettesről sem kell gondoskodnom. Erősen kell gondolkodnom, hogy mégis ki legyen a cseréje, mert Gattusoról szó sem lehet, Gilberto Silva is kicsit öregecske már, így szinte adja magát a szokásos megoldás: Makalele
A baloldali támadóm Ronaldo Gaucho, a világ legjobb játékosa. Kérdés van?
Cseréje nincs, úgysem cserélném le soha.
Középcsatárnak sem kell sokat gondolkodnom, hogy kit jelöljek, hiszen Eto’oval szintén nem hiszem, hogy nagyon mellé lehet nyúlni. Idén összejön neki az Európai Aranycipő is, úgy néz ki, bár tavaly is csak a legutolsó pillanatban bukta el, úgyhogy ne kiabáljuk el szegénynek. Amúgy szerintem a műbalhéi ellenére szimpatikus játékos, azt meg talán nem is kell bevédenem, hogy rettenetesen érzi a kaput és ha egyszer elindul, szinte csak szabálytalanul lehet megállítani. Mondjunk valami rosszat is róla: passzolni nem nagyon szeret. Persze lehet, hogy szeret, de csak edzésen.
Cseréje Shevchenko, nem vitás. Nagyon szeretjük és köszönjük Stadlernek, hogy végül Nicsenkót vette meg helyette.
A jobboldali támadást a Fideszre bíznám. Vagy Henryra. Igen, azt hiszem, inkább rá, hiszen ő az, aki még megfoszthatja Eto’ot az Aranycipőtől. A szezon első felében szinte egyedül tartotta versenyben az Arsenalt, rengeteg gólt szerzett és ahogy öregszik, egyre többször passzol zseniálisan, mindenképpen helye van a szezon csapatában. Számunkra nem a Nike reklámból derült ki, hogy mit tud a labdával, mégis mindenkinek javaslom, hogy nézegesse végig a honlapon a Joga Bonito-s kisfilmeket, mert nagyon disznók. Na, ennyit a reklámról.
Cseréje Messi, mert megérdemli. Aztán majd nyáron megnézzük, mire megy egy nem-mindenkit-agyonverő/megalázó/bedaráló csapat játékosaként.
Permalink
