10.27.05
Ezt benyoka irta a Olvastuk rovatba, 4:58 -kor
Hát, sima lett a Major League Baseball döntője, a Chicago White Sox zsinórban 4 győzelmet szerezve söpörte le a Houston Astros csapatát. A korábbi postban leírtak beigazolódtak, hiszen elég kevés pont született a meccseken, ami nem csoda, hiszen mindkét csapat elsősorban fantasztikus dobóinak és pitching strategy-jének köszönhette, hogy eljutott a döntőig. Lássuk, tényleg olyan sima volt -e a World Series, mint amilyennek az eredmény mutatja.
Bajnok a Chicago White Sox
Az első mérkőzésnek a chicagoi Cellular Field adott otthont. Itt azonnal egymásnak feszültek a No. 1 dobók: a hazaiaknál Jose Contreras, míg a texasiaknál Roger Clemens lépett dombra kezdőként, de míg Contreras 7 inninget dobott végig (3.86 ERA), addig Clemens-t már a harmadik játékrészben le kellett cserélni, az ellene beütött 3 Sox-pont miatt 13.50 ERA-val kullogott le a pályáról. Innen még volt visszaút, elég gyorsan sikerült az egyenlítés, de a fehérzoknis Joe Crede a negyedikben kirakta a labdát a Jet-kútig, bebiztosítva ezzel a White Sox győzelmét (5-3).
The winner takes it all
A második csörte már jóval nagyobb csatát hozott. A végig nagyon szoros mérkőzésen a 7 inningre az Astros 4-2-es vezetésre tett szert és nagyon közel került az összesített állás kiegyenlítéséhez. Ekkor még Paul Konerko-nak fogalma sem volt róla, ez a hét még tartogat számára valamit (egy héttel korábban választották az AL legjobb játékosának, majd három nap múlva fia született): egy káprázatos grand slam-el visszahozta a White Sox-ot. De a texasiaknak erre is volt válaszuk, a 9. inningben két pontot szerezve egyenlítettek. Egy kontinens figyelte hot dogot majszolva a pályára írt történelmet, amikor Podsednik lépett az ütőboxba. Nem egy nagy vágó, talán még a chicagoi szurkolók is az extra inningre gondolva indultak el a büfé irányába (Scott 507 meccsel ezelőtt ütött utoljára home run-t), de akik így tettek nagyon megbánták, hiszen emberünk egy életerős rakétával (épphogy kifért a kerítés mellé…) megnyerte a meccset a csapatának (7-6). Őrület!
A mérkőzés hőse: Scott Podsednik
A harmadik meccsre átruccantak a srácok Texasba. A Minute Maid Park-ban még soha nem játszottak döntőt, így a csapatok úgy gondolták, mindenképpen emlékezetessé kellene tenni a jeles alkalmat. Nos, sikerült…
A valaha volt leghosszabb World Series mérkőzés (5 óra 41 perc!) ismét nem a szívbillentyű-zavarosok csemegéje volt, hiszen a 14 inningben dőlt csak el a mérkőzés, ami testvérek között is 5 extra inninget jelent. Hogy teljes legyen a dráma, a mattot egy volt Astros játékos húzta be: Geoff Blum home run-ja összesítésben már 3-0-ás előnyt jelentett a chicago-i egyletnek. A Houston mindent megpróbált, esélyük volt is a győzelemre, de hiába töltötték fel az alapokat, nem bírtak a fehérzoknis dobókkal a kellő pillanatokban. A vége gyász és siralom texasban: 5-7
See ya! Jason Lane homer-jét 42 ezren ünnepelték
A negyedik összecsapásra elérhetővé vált a söprés, azaz a négy egymást követő mérkőzésen aratott simázás. A nagy tét, vagy a blamától való félelem, vagy ki tudja, mi volt az oka a mérkőzést végigkísérő hatalmas taktikázásnak. Dobók váltották egymást a dombon, de ütésig is alig jutottak el a vágók. Aztán a 8. inningben Jermaine Dye ütéséből pontot szerzett a Chicago és ezzel meg is nyerte a furcsa mérkőzést. (1-0)
Azt hiszem, bátran mondhatjuk, hogy a White Sox megérdemelten nyert, hiszen a rájátszásban 11-1 győzelem/vereség mutatót produkáltak, ráadásul az összes párharcuk végére idegenben tettek pontot.
Látványosságban nem volt hiány
Most egy jó nagyot pihenünk a következő szezonig, hiszen egy darabig sem itthon, sem odakint nem lesz baseball, de ne felejtsük el, hogy egyszer rügyezni kezdenek a csajok, büdösödnek a tornacipők és mi újra ott leszünk mindenhol, ahol szeretett játékunkat (akármilyen szinten!) művelik!
Bajnoki cím ünneplése I.
Bajnoki cím ünneplés II.
Permalink
Ezt benyoka irta a Olvastuk rovatba, 1:26 -kor
A hír igaz, kikapott a Chelsea!
Na, azért nem kell egyből arra gondolni minden nyomorult Arsenal drukkernek, hogy most aztán megyünk a Highburrybe meccset nézni (beígértem, hogy ha bajnok lesz az Arsenal, akkor kiviszek két sporit egy londoni meccsre), de azért kétségtelenül jobb érzés így mindenkinek. Persze nem bajnoki volt, sőt, nem is kupa, hanem csak a 3. számú sorozatnak számító ligakupa, melynek véletlenül pont a Chelsea volt a címvédője. Ám a szezont remekül kezdő, jelenleg is második helyen álló Charlton a hazai bajnoki vereség után nemes bosszút állt ellenfelén, hiszen a Stamford Bridge-n győzte le a Lampard-ot pihentető kékeket.
Barátságos hangulatú derbi Londonban
Igaz, hogy ismét a Chelsea szerzett vezetés, de még az első félidőben egyenlíteni tudott a Charlton. A szezonban rendre jól játszó, sok gólt szerző Bent lőtt szép gólt. (Ha jól emlékszem, már kerettag az angol válogatottban is.) Több gól már nem esett, bár a hosszabításban Mourinho szerint meg kellett volna nyerniük a meccset, mégis jöhettek a büntetők, ahol a tudósítások szerint végig remekül védő vendégkapus hárította busafejű Robert Huth (feltételezem “nincs rossz lövés, csak gyenge” stílusban elvégzett) tizenegyesét. Ezzel 14 veretlenül megvívott meccs után kikapott a Csjelszi. Szpasszíva harosaja, Charlton!
Chelsea - Charlton Athletic 1-1 (tizenegyesekkel: 4-5)
Permalink
10.25.05
Ezt benyoka irta a Néztük rovatba, 3:52 -kor
Aki még esetleg nem látta Robert Pires egyedi módon elvégzett büntetőjét, az most jól megnézheti.
Szenyó kolléga megtalálta azt is, hogy mit akart ez a nyomoronc!
Permalink
Ezt benyoka irta a Gondoltuk rovatba, 10:38 -kor
Volt egyszer egy válogatott meccs Olaszország ellen, Parmában. Az volt a Bicskei-féle csapat utolsó meccse, ha jól emlékszem, egy olyan sorozat lezárása, amit nagyon jól kezdtünk, de a végére leeresztettünk és esélyünk sem maradt a továbbjutásra. Hogy jön ez ide?
Azon a meccsen pályára lépett csereként Ferenczi, akit azért is szerettünk, mert amikor kiderült, hogy a Győr csapatából 90 millió forintért igazolt át az MTK-ba, szerényen csak ennyit mondott: Ennyit érek. Szóval megy az olaszok elleni derbi, 1-0 nemide (Del Piero) és mivel látszik, hogy kutyák vagyunk, barátságos labdázgatás folyik a pályán, ami nagyjából annyit tesz, hogy senki nem csinál semmit. Ekkor játékra jelentkezik emberünk, Tanult Kollégámmal egyből siránkozni kezdünk, hogy ha netán gólt szerezne, manitu sem ment meg minket még legalább 10 meccstől, ahol kezd a válogatottban. Mondhatjuk úgy is, hogy az egyenlítés ellen szurkoltunk, ami egyrészt fura, másrészt nagyon is érthető!
Van hátra 1 perc, Zambrotta és Cannavaro már a meccs utáni ravioli feltétjéről vitatkoznak, amikor váratlanul Ferenczi elé pattan egy lecsorgó a tizenhatoson belül. Tanult Kollégám felsikolt, én elfehéredő ujjakal markolom a borsodis dobozt…
Ám ha a válogatottnak nincs is, nekünk mákunk van, István az égbe küldi a ziccert. A leballagó Nesta még eltűnődik, mekkora blama lett volna otthon egy X ezek ellen a töketlenek ellen, még az ajtóból visszaszól, hogy “Alessandro, a tonhalas öntettől fingani fogsz!”, majd a 9. számú magyar mellett beballag az öltözőbe.
Ja, és hogy ez most miért? Hát azért, mert a nagy debreceni zsibvásár miatt kiürült Loki öltözőt Istvánunkkal töltötték fel, aki egyébként egy meglehetősen sikertelen törökországi túra után tért haza. Na, ne legyünk igazságtalanok, az első meccsén a Pécs ellen gólt lőtt. Szeretjük a Lokit, de ettől Ferenczi még egy pondró marad a szemünkben.
Permalink
10.24.05
Ezt benyoka irta a Olvastuk rovatba, 3:15 -kor
Hipp-hopp, épphogy elkezdődött a rájátszás, már a döntőhöz is érkezett az amerikai baseball liga (MLB). Az elmúlt évek a bostoni vöröszoknisok és a new yorki jenkik csatáját hozták, most azonban mindketten már az első körben elvéreztek, a Boston pont a döntőt játszó Chicago White Sox ellen. Pár gondolat róluk: nem véletlen, hogy még Ilinoisban sem ők a legnépszerűbbek (a másik chicagoi csapat, a Cubs a Szeles Város csapata. Juve-Torino párhuzam, kell -e emlegetni?), hiszen nem kevesebb, mint 92 éve játszottak utoljára döntőt. Akkor sem valami nagy sikerrel, mert bár legyőzték a Cincinatti csapatát, a sorozat a Black Sox Series néven került a sportág fekete könyvébe, hisz később bebizonyosodott, hogy bizonyos sportfogadások manipulálásával foglalkozó uraknak köze volt a White Sox mennybemeneteléhez.
Kiböjtölték. Odaértek. Megcsinálják?
A másik ágról a Houston Astros csapata játssza a döntőt. Még a texasiak sem tagadják, milyen sokat jelentett nekik, hogy a magyar bajnokság másodosztályának idei bajnoka engedélyezte nekik, hogy használják az Astros nevet. Talán ez adta a lendületet, hogy soha nem látott magasságokba emelkedjenek. Hogy most sikerül -e nekik a bravúr, még nem tudhatjuk, de annak ellenére sem ők az esélyesek, hogy hatalmas formát mutattak az elmúlt hónapban. A szakemberek ammondók, a sorozat nem a plate-n dől el, hanem a dombon, hiszen mindkét csapat elsősorban kiváló dobóinak köszönhette az eddigi sikereket.
Berkman, a texasi bokorarcú
Mikor ezek a sorok íródnak, már két meccs lement a döntőből! Azért nem írok eredményt, mert tervezem, hogy az egész sorozatról készítek majd egy összefoglalót. Addig is jó szurkolást mindenkinek!
Permalink
10.21.05
Ezt tito irta a Néztük rovatba, 12:07 -kor
765 KB, 0:31 perc (jobb gomb a letöltéshez)
Permalink
10.20.05
Ezt tito irta a Néztük rovatba, 2:43 -kor
Öccse volt olyan kedves felhívni a figyelmemet egy video-ra:
Video: Jégre teszlek!(Ken Tasker (TBay)-Trevor Senn (WS))
1.8 MB, 0:38 perc (jobb gomb a letöltéshez)
Akinek nem elég ennyi verekedés, még többet marhat le innen.
Permalink
10.19.05
Ezt tito irta a Gondoltuk rovatba, 10:36 -kor
Permalink
10.18.05
Ezt benyoka irta a Gondoltuk, Néztük rovatba, 10:05 -kor
Tegnap néztem az európai bajnokságok összefoglalóit és egy csomó dolog eszembe jutott, amit most jól megosztok veletek. Zsenge korom ellenére az elmúlt 10-12 év labdarúgásának eseményeit már nagy gonddal követtem, így most egy kicsit nosztalgikus hangulatú postot olvasgatsz éppen (ahelyett, hogy dolgoznál).
Itt van pl. Andy Cole, a félelmetes manchesteri Cole-York csatársor még aktív tagja, aki lecserélte a United vörös mezét a City bugyikékére. Mégis azt hiszem, még ezzel az apagyilkossággal egyenértékű bűnnel sem tudtam magára haragítani a rusnya iparváros másik felét, hiszen vannak, akiknek nem felejtik el, mit tettek a csapatért. Cole-nak nagy része volt a több évig tartó MU regnálásban mind otthon, mind a kontinensen. Aztán Van Nistelrooy érkezésével sokan lettek elől és elegendték, ám ő még mindig aktív, vágja a gólokat, nem úgy néz ki, mint egy nyugdíj előtt álló csinovnyik. Hogy ez miről jutott eszembe? Hát persze, hogy oltári nagy gólt vágott a csóri Everton hálójába szombaton.
Na és Partick Berger? A cseh válogatottban ismertük és kedveltük meg, akkoriban nagyon felkapták, de hozzáértő pajtásommal tegnap megbeszéltük, hogy akkora játékos soha nem volt, egyszerűen kijött neki a lépés, mert elhitte, hogy meg tudja csinálni. Ő miről jutott eszembe? Hát, a világ dicsősége, meg a fák és az ég… immár 20-25 perceket kap a tökéletesen arctalan Birmingham City-ben.
A Liverpool nyert ugyan, de megint kutyák voltak. Velük kapcsolatban Fernando Morientes-ről kell megjegyeznem, hogy nincs mit megjegyezni vele kapcsolatban. Nem megy neki, nem találja a helyét, nem is nagyon játszik. Szombaton két ordító ziccert hibázott el, nagyon sajnálom szegényt. Helyette viszont játszik a fodrászok kedvence, Cissé, és a lapaj Crouch. Sír a labda, ha hozzáér…
Mivan? MIvan? MIVAN???
Következő állomásunk egy meccs erejéig a francia bajnokság. Ki más, mint a Juninho és a Lyon. Jók. Nagyon. Fél szemmel néztem csak az összefoglalót, mert a franciák… na… ugye… értitek. A lényeg, hogy valaki 20-ról a pók szájába ágyúzott és Tanult Kollégámmal egyszerre böktük ki: Juninho? Hát persze, hogy ő! A brazil válogatottban meg odaáll a szabadrúgáshoz és Adriano, Ronaldinho, vagy R. Carlos felváltva lökdösik odébb, hogy “mennyéé máá arrébb, vazze, én lövöm!”. Legutóbb viszont egyikük sem volt a pályán, ezért Juninho (miután kétszer is körbenézett, hogy tényleg ellőheti -e) odaállt és magától értetődően betekerte, mint… na… izé… szóval, ahogy Gazsi szokta. 
Juninho szemkinyomós gólöröme
Ha már franciák, a hétvégén játszották a csúcsrangadót: Olympique Marseille - Paris S-G 1-0. Megint halálra faragták egymást, de nagyon jó hangulat volt. Amikor az OM belőtte a győztes gólt, egyszerre vagy 15 rakétával vették célba a parizer szurkolók szektorát. Nagyon komoly látvány volt…
Örülünk, Vincent?
Micsoda meglepetés! Ilyen még nem volt! Szenzáció, az év sztorija!!! A Juventus 1-0-ra nyert.
Permalink
10.17.05
Ezt tito irta a Láttuk rovatba, 4:49 -kor
Remekül szórakozhatott, aki vasárnap kilátogatott Szentendrére a magyar baseball bajnokság döntőjének utolsó meccsére. 3-3-ra állt a négy nyert meccsig tartó párharc, de a lélektani előny a Szentendrénél volt, mivel kalandos körülmények között ők nyerték a legutóbbi meccset. Ragyogó napsütés fogadta a nagyszámú nézősereget (becslésbe nem bocsátoznék, mert már pár %-os eltérésért is kapnék az arcomra ), beleértve a Veszprém Fireballs infieldereinek Flinkivel kiegészített sorát.
Mi az összefüggés a baseball, az idő, és a tömeg között?
Magáról a meccsről nem írok semmit, mert remek írás olvasható Fighting tollából a baseball-blogon, inkább a körítésről pár gondolat. A két csapat döntőben játszott 6 meccse rengeteg embert vonzott a pályára, nagyon hatékony volt a hírverés is. A sok néző remek hangulatot teremtett, tényleg szurkoltak! Sípot, dobot ugyan nem, de rögtönzött trombitapárbajt hallhattak a nézők. Mi 11 éve járunk baseball meccsekre, de ilyen lelkesen szurkoló nézőket még sehol sem láttunk. Brecsi szokásos módon látta el a speaker/DJ feladatot, így azok is élvezhették a meccset, akik nem voltak teljesen tisztában a játék alapvető összefüggéseivel. Szerintem egy-két mérkőzés elég a szabályok megértésére, így nagyon remélem, hogy a kilátogató nézők közül sokaknak megtetszett a játék, és viszontláthatjuk őket jövőre is.
Pezsgőfürdőben a bajnokcsapat
Szó, mi szó, kicsit még érezni lehetett a magyar narancs-effektust, de az látszik, hogy milyen sokat jelentett a magyar baseballnak egy ilyen remekül lebonyolított bajnoki döntő. Végre elkezdtek olyan körülmények kialakulni, amilyeneket (hacsak ne jobbakat) a magyar baseball megérdemel. Gratulálunk az Óbudának a bajnoki címhez, a Szentendrének pedig a kiváló rendezéshez. Köszönjük!
Óbuda Brick Factory - Szentendre Sleepwalkers 8:7
Permalink
Ezt tito irta a Láttuk rovatba, 3:28 -kor
Szombaton reggel Flinkivel és Henyával ugrottunk neki az egész napos zempléni programnak, hát egy kicsit sem csalódtunk! Szikrázó napsütés, rengeteg néző, látványos kanyarok, panaszunk sem lehet!
Az első kört Aranyospusztán néztük, a cél előtti lassítót szemeltük ki. Tavaly már voltunk itt Henyával, szóval biztosra mentünk, de idén a biztonsági őrök beleköptek a levesünkbe… 
Sokkal szigorúbban volt kiszalagozva a lassító körüli rész, így igazán közeli helyet nem tudtunk fogni, ezért felmásztunk a domboldalra, ahonnan jóval többet lehetett ugyan látni, de messzebb voltunk az akciótól… Igazi rally-hangulat uralkodott, sorra érkeztek a békés szurkolók, az autók között rotyogott a paprikáskrumpli, gyönyörű völgyben mindez, hibátlan! Nyugodt szívvel áldoztuk fel az út szélét, mert tudtuk, hogy lesz még alkalmunk közvetlen közelről szagolni az égett gumi szagát!
Tájkép csata előtt
Innen az első 30 kocsi után felcsapattunk a negyedik gyorsaságira, Abaújvárra. Kis sétával remek helyet fogtunk a falu szélén. Egy erdős csiki-csuki után egy közepes balos kanyarban poroltak el előttünk a srácok, hogy utána beessenek a faluban található technikás részhez. Egy kertkapu előtt vertünk tanyát, ahonnan az öreg tulaj bemondta a tuttit: délután esni fog az eső! Az egyik szemünk sírt (nem akartuk Flinki kocsijának vajszínű kárpitozását összesarazni :), a másik nevetett (Turi Tominak esőben inkább lett volna esélye Janikát megverni). A ‘kanyar bolondja’ címet hamar kiosztottuk egy szakértő nézőnek, aki belügyes múltjával villogva előadta, hogy Zámbó Jimmy miért nem lőhette fejbe magát egy tárbiztosításos pisztollyal
Chicken game
Hamar elviharzott a mezőny érdekesebb része, ezért mi is útnak indultunk, becéloztuk a az ötödik gyorsasági szakasz rajtját, Fónyban… Határozott fellépéssel dumáltam át magunkat a biztonságiakon, így itt is nagyon közel tudtunk parkolni a pályához. Egy olyan kanyart választottunk, ami tavaly már bevált, a rajt utáni jobbos visszafordítót. Itt is marha sok néző volt, de a belső íven fasza helyet csíptünk, így testközelből figyelhettük, hogy csapatják el keresztbe a versenyzők. Spitzmülleren látszott, hogy a rajongók kedvéért megpróbála még látványosabban lerajzolni a kanyart, és amikor nem adta, egy laza szájrándítással nyugtázta, hogy a kocsi feneke az út szélén is túllógott.
“Rally-s vagyok, hajt a vérem,
Hodula üssön el külső íven!”
A szombati napra rendelt utolsó pályánkat Szemere felől kellett megközelíteni. A fent említett fellépés itt is meghozta gyümölcsét, a beíróhoz közel álltunk meg, innen kezdődött a séta felfelé. Egy kis gyaloglás után egy olyan helyen találtuk magunkat, ahonnan több, mint 2 km-t be lehett látni a pályából, és egy emelkedő utáni balos visszafordító után szaggattak tovább felfelé. Itt lattuk Tagai Tomit is, sajnos csak gyalog… Kicsit megorroltunk rá, hogy nem-indulásával megfosztott minket a mezőny legdurvábban üvöltő WRC-jének az élményétől… Azért túléltük! A visszafordító a belső íven lerakott traktorgumi ellenére is nagyon zsír volt, Turi Tomi olyan tanári módon vette, hogy még a polárfelső zippzárját is le kellett húznom, úgy kimelegedtem a látványtól!
A verseny egyébként sajnos nem úgy alakult, ahogy szerettük volna…. Janika lazán kezelte a csúcstechnikát, a tucatnyi szakaszból kilencet megnyert, mögötte pedig Benik Balázs loholt. Turinak sajnos nem jött be a sok esőtánc, a pályák szárazak maradtak, így nem volt lehetősége bátorsággal pótolni a technikai hátrányt. A futamot, (és ezzel a bajnokságot is) ifj. Tóth János nyerte, mögötte fél percre Benik, majd a tavalyi bajnok ért célba. Ez a kiosztás azt jelenti, hogy Benik Balázs lett az országos rallybajnokság második helyezettje, Spici a harmadik, Turinak pedig a negyedik hely jutott. Gratula!
Video: Zempléni mix
3.5 MB, 0:35 perc (jobb gomb a letöltéshez)
Mindent egybevetve, nagyon jó kis napot töltöttünk a Zempléni hegységben, rohanás és idegeskedés nélkül láttunk négy gyorsasági szakaszt, gyönyörűszép tájakon, parádés időben. Szerencsés módon a pályákhoz közel tudtunk parkolni, és még a szendvicsek is kitartottak! Jövőre folytatjuk!
Permalink
Ezt tito irta a Néztük rovatba, 12:27 -kor
Nnna, nem sikerült megmutatni a KTM management-nek, hogy ki az úr a pályán… Az osztrák csapat képtelen volt versenyképes motort adni a pilótái alá (nyilván ilyenkor kell mély vízbe dobni az új befecskendező rendszert:)), ennek az lett a csúnya vége, hogy a technikás részeken szerzett hangyalábszárnyi előnyöket rendre visszavették Talmától a célegyenes végén… Lüthi egyszerű taktikát választott, már a rajt után meglépett, és hagyta, hogy mögötte a bolyban agyongyilkolják egymást az üldözők. Izgalmas csata volt, sűrűn változott az állás, a befutó is elég izgalmasra sikerült. Kallio az utolsó körben több pozíciót is vesztett (most foghatja a fejét a csapatvezető, lehet, hogy itt ment el a VB…), így ötödikként ért célba, míg Talmácsi a boly végén a hetedik helyre lett jó. Marha szoros volt a befutó, a 2. és a 7. hely között alig 0.3 másodperc volt!
Ezzel a Kallio-bakival Lüthi ugrott a pontverseny élére, mögötte Kallio 12 ponttal, Talma pedig már biztosan nem végez az első kettőben, szerencsére a bronzérem még könnyen megtartható. A következő csatát a hétvégén rendezik Törökországban.
Hogy legyen min csámcsogni is: egyes források szerint Talmácsinak remek ajánlata van egy nem gyári Hondás csapattól. Természetesen negyedliteres!
Permalink
Ezt benyoka irta a Néztük rovatba, 11:51 -kor
Háromszoros muhahaha Dusebajevnek! Nagyon nem szeretjük az érdekes fejszerkezetű ex-irányítót, aki a tavalyi meccsen elkövette azt a hibát, hogy betört Csoki és Gyula között. Akkor vérző orral, a parkettát harapdálva panírozta magát a kilencesen, miközben Gyuszi üdvözült mosollyal konstatálta, hogy Csoki kapta a két percet. Idén viszont már a pálya széléről irányít Dusebajev és (talán ezért is) az ötödik összecsapáson megszületett az első veszprémi diadal (31-29).
Entrerrios nehéz percek előtt
Nem volt könnyű, az első félidőben Árpi (feledve minden korábbi szép veszprémben töltött napot ) fogott, mint a friss festék. Bár nagyon jól kezdtünk (6-2) a szünetre fordítottak a spanyolok, akiknél nagy szerencsénkre nem játszott jól Dzomba. Na, nem mintha mi villogtunk volna a jobb szélen, Tombor jelenleg egyszerűen nem MKB szintű játékos, de ami még nagyobb baj, hogy nincs mögötte senki.
Aztán a második félidőben kicsit elment a Ciudad, már hárommal is vezettek, amikor Sola bemutatott néhány bravúrt, Charlie elkezdte szórni a gólokat és hátul is eléggé összeálltunk (Öccse szerint: mint a gecis bugyi). Egyenlítettünk, majd átvettük a vezetést és erre már nem volt válasza a spanyoloknak. A közönség tombolva ünnepelt, ezzel ugyanis gyakorlatilag továbbjutottunk a csoportból.
Kiro egy saller után
Ha kicsit fanyalogni kell, akkor a következőkkel tudnék előhozakodni:
1. Lyukas a jobbszél, kell valaki oda Tombor mögé.
2. Irányítóban nem játszottunk valami nagyot. Buday keveset volt pályán, Eklemovics meg nem igazán élt a lehetőséggel. Valahogy a Szegedben jobb játékosnak tűnt…
3. A második félidő elején nagyon gyengék voltunk támadásban, szóval van még hova fejlődni.
Mindezek ellenére megvertük a világ legjobb csapatát, boldogan és bizakodva várjuk a Bukarest elleni idegenbeli meccset, majd a csoportelsőségről döntő rangadót Don Quijote városában!
Permalink
10.14.05
Ezt benyoka irta a Olvastuk rovatba, 1:46 -kor
Nem cukrozták sokat, két nappal az utolsó csoportmeccsek után kisorsolták a pótselejtezők párosításait. A Németországba szóló jegyekért tehát ezek szerint a következő csapatok küzdenek meg:
Csehország - Norvégia
Furcsa párosítás, mert míg a csehek játékát általában öröm nézni, addig északi sporttársaink inkább amolyan iparosok. Nem lefutott párharc, mert bár a csehek egy Nedveddel feltétlenül jobbak, ám az első meccsen Norvégia otthonában meg kell harcolni a várhatóan -142 C hideggel és a szügyig érő hóval. Svejkék amúgy rutinos pótselejtezőzők, hiszen legutóbb is pótvizsgáztak (és buktak el Belgium ellen), sőt, két évvel korábban szintén, de akkor továbbjutottak Románia ellen.
Törökország - Svájc
A törökök is pótselejteztek az EB előtt és hatalmas meglepetésre kikaptak Lettországtól. Akkor rajtuk röhögött fél Európa, aminek a veszélye most is fennál. Valamiért nem rossz a svájci csapat, bár számomra megfejthetetlen, hogy ott miért focizik bárki is. Gyártsanak csokit, órát, pénzt, aztán csiha. Erre ezek itt okoskodnak nekem egy pótselejtezőn… El tudod képzelni, hogy egy svájci csapatnak drukkolj?
Spanyolország - Szlovákia
A spanyolok szépen végigbukdácsolták ezt a sorozatot, még az is benne volt, hogy kiesnek. Aztán a végére összekapták magukat és bár a szerbeket már nem érték utol, legalább javíthatnak a tótok ellen. Szlovákia viszont remekül kihasználta, hogy viszonylag könnyű csoportba került és talán kicsit le is becsülték őket. Most itt a nagy lehetőség, bár a fák a tátrában sem nőnek az égig, mert vagy a vihar, vagy a tótok vágják ki őket.
Permalink
Ezt benyoka irta a Gondoltuk rovatba, 10:39 -kor
Ijesszük meg őket, Sivár!
Permalink
« Previous entries
