Most indul igazán a szezon az MKB Veszprém KC számára. Eddig csak himi-humi, de most a bajnokok ligájában már éles tétmeccs jön, nem szabad hibázni. Jók vagyunk, erősödtünk is, ez a szlovák banda nem lehet akadály egy nagy célokat dédelgető csapat első meccsén.
Szóval csak keményen, gyerekek, hajrá építők!
Az új címer
Permalink Eddig 7 szakértő szólt hozzá
2006 tavaszán ismét nem lesz magyar kupacsapat az európai porondon. Pedig utoljára pont a lokinak sikerült a bravúr, idén is megvolt a nem várt siker, csak kicsit korábban (Hajduk split agg.: 8-0). Itt viszont sansza nem volt a debrecenieknek, sokkal jobb csapattól kaptak ki. Marad ismét a sajnálkozás - pont úgy, mint a válogatott esetében.
Egy visszanézhető prognózis: a DVSC a 6-8 helyek valamelyikén végez a bajnokság végén.
Ez a vonat elment
Összezsúfolódtunk Agent T báltermében mi, akik szeretjük, ha szép a gyep, gurul rajta a labda és még sör is van. Titó, Henya és Flinky a londoni kékekért, Gábimanó és szerénységem a liverpooli vörösökért szorítottunk. (Gábi igazából csak azt akarta, hogy „szopjon ki a rohadt csjelszi”.)
Elindult a derbi, nézegettük, dumáltunk közben. Flinky megjött a nászútról, Henyát két órával a meccs előtt szedtem le a Párizs-Budapest fapadról, Gábi kanapét vásárolt az IKEA-ban, Titóhoz betörtek a napokban, szóval volt miről osztani az eszet. Aztán vége is lett az első félidőnek, mi meg már a tévének oldalt ülve, egymás felé fordulva nyomtuk a rizsát, mert ami a pályán történt, az nem érte el a Lovasberény-Pákozd színvonalát sem.
Szóval: Gábit is idegesíti, hogy a T-mobil zene szól a csöngés alatt, de nem tud ellene mit tenni, a multi nem enged, sőt, kötelez! (Viszont király az új ágy!) Titó kicsit feszült, mert idegen ember tette be a lábát a szuperbarlangba, aki nem elég, hogy bugázott, még egy konnektort is tönkrevágott. Flinkyék Kubából hazafelé átrepültek a Katrinán, elég parás volt, de Manitunak hála egy darabban hazaért a házaspár. (Kész a video az esküvőről. Engem a vágatlan verzió jobban érdekelne Áki és Gazsi főszereplésével.) Henya szerint Franciaország szép, az emberek is jó fejek voltak (?) és marhára utálják a németeket. Volt kis szívás az úttal (tolmácsolás egy takarmányokkal és tápszerekkel foglalkozó konferencián, öröm az ilyen meló!), de az összhatás nem volt rossz.
Ja, közben véget ért a meccs, a pool nem kapott meg egy tizenegyest, ami 90 percre vetítve elég sekély beszédtéma. Szót se többet róla!
Permalink Eddig 2 szakértő szólt hozzá
Ugyan idén már nélkülünk, de azért végignyomták a csapatok az idei baseball szezont. A végére a Szentendre és az Óbuda maradt, nem drukkolunk senkinek, de kint leszünk. És ti?
Sör, hot dog, két jó csapat, móka, kacagás…
Permalink 1 szakértő szólt hozzá
Egy klasszikus a Torghelle-iskolából: a csatár a kapu felé fordulva egy hirtelen (ám nem váratlan) mozdulattal kinyomja a hátvéd szemét, majd a kezén végigcsorgó csarnokvízzel mit sem törődve máris új áldozat után kutat.
Sányi nem kegyelmez!
Egy klasszikus a Torghelle-iskolából: a kapu felé forduló csatár előírásszerűen kinyomja az embere szemét, majd a kezén végigcsorgó csarnokvízzel mit sem törődve szemével már a következő áldozatot keresi!
Sányi nem kegyelmez!
Egy fogadóiroda sem gazdagodott meg a keddi BL. meccseken, az fix.
Nagyjából jöttek, amiket várni lehetett, bár nagyobb különbségű győzelmet vártunk a Bayerntől (- FC Bruges: 1-0) és kisebbet a Juvétól ( - Rapid Wien: 3-0. Capello biztos nem figyelt oda és a csapata a tiltás ellenére nem állt le a vezetés megszerzése után. Korsós Gyurka végigjátszotta a derbit a zöldeknél, tehát gondolom három méternél hosszabb passzokra is vállalkozott.)
A Manchesternél viszont baj van. Hiába nyertek Horkantó Van Nistelrooy hajrában bepofozott góljával (- Benfica 2-1), egy ilyen csapatnál a Fletcher-Scholes-Smith középpálya olyan láthatatlan, mint a Fradi befektetői. A csoport másik meccsén a Lille nem bírt a talán lassan magára találó Villareallal (0-0)
A Barca nagyon szépen, ugyanakkor elég takarékosan játszva verte az Udinesét (4-1), Ronaldinho megint megmutatta, hogy nemcsak kiharapni, de kirúgni is tudja a sarokból a pókot.
Ez a szebbik fele…
A Panathinaikosban egy órát kapott NemBonyolult Torghelle, aki egy kiharcolt büntetővel és egy kvázi-gólpasszal (az elé becsúszó védőről pattant a gólszerző elé a zsuga) verte a rapszodikus Werdert (2-1).
A lapos csoport még laposabb lett. Az egyetlen kérdés eldőlt, csoportelső lesz a Vieira nélkül egy néma orbánviktor esetlenségével ténykedő Arsenal, mely az Ajax otthonából távozott simának mondható győzelemmel (1-2). A másik meccsen valami svájciak megvertek valami cseheket. Itt öröm, ott szomorúság, kit érdekel?!
Hosszú szünet után újra hódolhattunk nagy szenvedélyünknek, a megyefocinak… Fociszezonban vasárnapi útjainkat a 811-es útra szoktuk tervezni, egymást követik az igazán alacsony színvonalat, ám annál fokozottabb hangulatot biztosító megyei meccsek. Lovasberény, Vértesacsa, Alcsútdoboz, Etyek, Biatorbágy, hát egyik sem szerepelt még a Bajnokok Ligájában, sőt, megkockáztatom, a szerencsésebbek NB1-es pályát is csak a Magyar Kupában láttak.
Két meccset szemeltünk ki a Fejér Megyei Hírlap segítségével, a Lovasberény-Pákozd összecsapás esett először útba… Berény az első négyben, Pákozd az utolsóban, eléggé lefutott meccset ígért a tabella. Letámaszkodtunk néhány vendégszurkoló közé, aztán szemügyre vettük a pákozdi felhozatalt. Volt ott minden, 130 cm-es jobbszélső, 205 cm-es középpályás, még Kristonnál is darabosabb mozgással, a megye leglassabb jobbhátvédje pedig térdgéppel vállalta a játékot. Az volt a benyomásom, mintha reggel a kocsmából szedték volna össze a kezdőcsapatot, de hát ez a megye II-ben nem ritka…
Lovas Berényi család
Kb. 20 percet láttunk az első félidő végéből, de túl sok csemegéznivalót nem találtunk. Daráltak a srácok, nyomott a Lovasberény, meg is lett az eredménye: egy lecsorgó lófasz a hálóban kötött ki. Mezőnyben ment a herézés, a megyeszinten elfogadható mennyiségű eladott labdát, technikai hiányosságot néhány szerencsésen szép mozdulat ellensúlyozott.
Ellenség a kapu előtt
Nagy várakozással pattantunk kocsiba, hogy a következő faluban elcsípjük a Vértesacsa-Alcsútdoboz szomszédvári rangadót. A tabella sokat ígért, két hely a különbség, és az Alcsút jóval több gólt kap a többieknél. Sajnos a sors keresztülhúzta a számításunk, az acsai pálya mellett kiderült, hogy a derbit már lenyomták szombaton! Nnnna, ez van, ha nem adja a TV a meccset… 
Másfelől, az FMH monnyon le! A hétvégi fordulóból minden meccs fent van már, csak éppen az nem, amit mi látogattunk, az ilyen diszkriminációt sárga lappal büntetjük!
Permalink Eddig 3 szakértő szólt hozzá
Ronda a Barca új meze is, a Juve idegenbeli szerelése hányadék, de mindent alulmúl a Deportivo (hagyományosan kék-fehér csíkos) mezét leváltó híglibafos/narkóstakony-egyveleg színű cucca.
Nem Munitis igazolt máshova
Jó nagy marhák a Bolton Wanderers játékosai, ha nem lottóztak a hétvégén! Az ilyen szériát meg kell lovagolni: szombaton 92 percen keresztül törte a hátukat a háló, már az első félidőben arra rúgták a labdát, amerre álltak. A Manchester (City) meg ment előre, mint aki érzi; gyenge az ellenfél, itt gólarányt lehet javítani.. Nem kevesebb, mint 5 kapufát rúgtak, emellett a legváltozatosabb távolságokból rúgták agyon (egyébként jó néhány bravúrt is bemutató) a Bolton kapusát, Niemit. A közönség már nem hitte el, amikor újra és újra kapufa, meg utolsó pillanatban közbelépő láb, meg centikkel mellé, meg minden, csak nem gól…
Aztán a 92. percben a Wanderers átnézett a másik térfélre, rövid látogatásuk jutalma büntető lett, melyet Gary ’jó-az-öreg-a-háznál’ Speed be is varrt. Nagyon a bögyömben vannak, múlt héten nem bírták megverni a Portsmouth-t, amit 5 rongyom bánt, most meg ezzel a szemét játékkal elhoznak nem egy, hanem három pontot.
Üssük fel a Labadrúgó Közhelyek Szótárát és jegyezzük meg: a kihagyott helyzetek mindig megbosszulják magukat.
Ángélusul a fentiek, avagy jogos a kékek felháborodása!
(hehe, így kezdődik: Robbed, mugged……..whichever way you slice it, there was a huge miscarriage of justice in east Manchester on Sunday! )
Az, hogy az olaszok nagyon tudják csalni a játékot, nem titok. De ami a hétvégén történt, olyat még nem láttam ebben a tyúkszaros életben:
Livorno-Roma, 85. perc. 0-0 a csörte, senki nem érdemel győzelmet, én még egy pontot sem adnék egyik csapatnak sem, de a labdarúgás szabályait nem a másnaposan vegetáló szurkolók alkotják (szerencsére). Szabadrúgáshoz jut a Roma jó 22 méterről, középről. Minden Livorno szurkoló gyomrában megindul a ravioli, mert a bordó-narancssárgák (pfujj, hogy ezt hogy találták ki???) kapitánya, Csulás Totti már kéri is a kilencet. Na, nem kapja meg…
Csulás Totti
Nekifut először, de nem lövi el. Igaza van, a sorfalból kirontó két védő cirka 3 méterre van tőle, mire a labdához érne. Pár perc lökdösődés, majd Totti nekifut másodszor: az eredmény ugyanaz, de most a bíró (gondolom, találomra) besárgít valakit a sorfalból. Totti újra nekifut, de megint nem lő. Egy emberként anyázik a stadion, a játékvezető ad egy sárgát Tottinak, ezért meg a Roma játékosok akarják megölni – most már mindenki szegény sípmestert lökdösi. Már a 90. percben járunk, amikor a kiváló játékos negyedszer is nekifut…
Livorno-Roma 0-0
Vasárnap délben életét vesztette Michael Park. Markko Martin, és brit navigátora az angol rally világbajnoki futamom, nagy tempóval lesodródott az útról, és az autó jobb oldalával fának csapódott. A navigátor olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy az életét már nem tudták megmenteni. Michael Park 39 éves volt, feleségét és két gyermekét hagyta hátra.
Michael Park
Csapattársa, Marcus Grönholm azonnal, a negyedik helyről adta fel a versenyt, így Sebastian Loeb lepett a helyére. A francia pilóta győzelmével bebiztosíthatta volna a világbajnoki címét, de ő ilyen körülmények között nem akart ünnepelni, ezért az első helyről lemondva, szándékosan késett az utolsó időellenőrző állomásról. A késésért kapott időbüntetés miatt Petter Solberg végzett az első helyen, így Loeb fanyar ünneplése a következő futamra marad.
Szombaton hajnalban Henyával nekiszaladtunk Pécsnek, és a minden kritikán aluli 6-os főúton 2 óra 15-ös időt futottunk. Remek időzítéssel érkeztünk az hetvehelyi gyorsasági rajtjába, rááadásul a pályától 100 méterre tudtunk parkolni. Besétáltunk a rajtsátorhoz, és beélesítettük a kamerát, majd vártuk az első autót. Az időellenőrzőben megjelent Turi Tamás, és egy perccel később előttünk dübörgött az Octavia WRC. Aki még nem látott-hallott WRC-t rajtolni, az sürgősen pótolja be, feledhetetlen élmény! A rajt előtti pillanatokban fülsüketítően üvölt az autó, majd amíg eltűnik az első kanyarban, minden felváltáskor órási durranás hallatszik, miközben a hanghullám az ember mellkasát nyomja.
Video: Bútor rajtol a C2-vel
1.7 MB, 0:16 perc (jobb gomb a letöltéshez)
Hallgattuk az autócsodákat, nézegettük a gumimelegítő versenyzőket, és egyszer csak megjelent Bútor Róbert vadonatúj Citroen C2-ese… Az állunk leesett, annyira brutálisan néz ki szemből az eszköz, durván a betonra van szegelve! És amikor megszólalt… Jobb, ha inkább megnézitek!
Citroen C2 Super 1600
Ezután át akartunk rongyolni a második gyorsaságira, de navigációs félreértés miatt (konkrétan nem volt kitáblázva Abaliget komoly kerülővel a pálya rajtjához kerültünk. Itt egy kis sétát kellett tenni a Pécsi-tó partján, amit tényleg csak az idő hiánya miatt bántunk… Nemcsak a távolban, de közel is tele volt a tó fehér vitorlákkal, szép látvány volt. Hamar felértünk a pálya rajtjához, ahol csalódottan vettük tudomásul, hogy a mezőny eleje már elhajtott, éppen Janika Peugeot-ját csíptük el, miközben Bútor a rajtra várva túráztatta a méregzsákot. Kerestünk egy fasza helyet a szemben lévő domboldalban, és vártuk a gyorskocsikat. Jó kis hely volt, egy hosszú menetben érkeztek a domboldalról, majd egy gumilassító után elrobogtak a tóparton a strandparkoló irányába. Körgyorsaságit rendeztek, így folyamatosan ráindították a versenyzőket egymásra, jó pörgős lett tőle az esemény, ráadásul minden kocsit kétszer láttunk… Fájlaltuk, hogy kaland nem volt, ezért bánatunkban lementünk Pécsre a szervizparkba. A túra eredménye: láttuk Tagaiék Octaviáját a tréleren, plusz Hekker vett egy új cipőt!
A szombati utolsó gyorsaságit szintén a tóparton néztük, Mecsekrákos és Orfű között, az elágban. Itt is kétszer láttuk a mezőnyt, nagyon zsír volt… Turi és Spici a két király, az arcunk leesett, olyat jöttek!
Turi nem a szerencsemalacnak köszönheti
A szombati nap végére Janika 22 másodpercre meglépett Turitól, ez sokak szemében behozhatatlan előnynek tűnt, szerencsére a bajnok nem így gondolta. Az esős pályákon bátrabban versenyzett, az utolsó előtti szakaszon 12 másodpercet adott ifj. Tóth-nak. Akik látták, azok szerint Turi elmebeteg módjára leküldte a Skodát… Ha meg akarja védeni a bajnoki címet, akkor tényleg kockáztatnia kellett, komoly látvány lehetett! A vasárnapi mateklecke szerint 48 km-en 27 másodpercet vert Janikára, és így 5-tel lett első! Szép volt, Tomi!
Video: Turi, Benik, Spici, Turi, Bútor, Spici
3.1 MB, 0:38 perc (jobb gomb a letöltéshez)
A bajnokságnak jót tett a nagy csata, az utolsó, zempléni futam előtt négyen esélyesek a bajnoki címre. Janika, Benik és Spici közül az lesz a bajnok, aki megnyeri a zárófutamot, míg Turinak csak akkor van esélye, ha nyer, és a helyezetteknek problémája lesz. A fenti kvartett nagyon nyomni fogja a tokaji hegy lábánal, hiszen csak győzelem esetén lehetnek elsők… Hab a tortára, hogy A-csoportban hatan (!) esélyesek a bajnoki címre, szóval ott is lesz öldöklés!
Nyomtatott médiában megjelenő írások ritkán váltanak ki komoly érzelmi reakciót, de valamelyik nap egy kivételre bukkantam. Külföldre mentem, ilyenkor általában az összes hozzáférhető sportújságot megveszem, az út hosszától függően pedig el is olvasom a cikkeket – még azokat is, amiket egyébként eszembe sem jutna.
Mint pl. a Képes Sport „10 éve a Bajnokok Ligájában” c. írása a fradiról képekkel, cikkekkel, eredményekkel. Nekem már sok kicsit belőle, el sem olvastam volna, ha nem kell egy csatlakozásra két órát várni.
Hajdu Attila emlékezett vissza arra, hogy mi volt a legemlékezetesebb dolog a BL-ben, felidézte, hogy egyszer valaki megállította az utcán és elmondta neki, hogy a kisfia paralízises, nem tudja mozgatni a kezét, de amikor Hajdu kivédte a Grasshoppers büntetőjét, és Knézy mániákusan üvöltötte, hogy “Kivédte, emberek… Kivédte!!!”, megmozdult a kissrác keze.
Franc tudja, lehet, hogy nem is igaz, de egy pár percre az ölembe kellett ejtenem az újságot. Mert ha így volt, ha nem, ez akkor is szép.
Permalink 1 szakértő szólt hozzá
Egyszer csak Tamás András barátom felkért, hogy navigáljak neki a Persped-Ezerjó amatőr rally sprintsorozat szombathelyi futamán. Nagy örömmel mondtam igent, és vágtam a hétvégének. Szombaton reggel a versenyautóval (széria kocka Suzuki GTi) indultunk Szombathely felé, enyhén zuhogó esőben. Mire odaértünk, elállt a zuhé, és hirtelen minden feltétel adott volt ahhoz, hogy remek hétvégét töltsünk a laktanya melletti pusztában. Murvás futamot szerveztek Tódori Tibiék, ugyanazt a 7 km-es pályát kellett teljesíteni, mint amit az első osztály két hónappal ezelőtt megtett, annyi különbséggel, hogy mi mindkét irányban versenyeztünk rajta.
Spici a levegőben
A tréning maga nem volt egy nagy kaland, az gyorsan kiderült, hogy nem egy technikás gyorsaságit fogunk taposni… Sok egyenes és hosszú, nyújtott ívű kanyarok jellemezték a pályát, de természetesen néhány szűkebb rész is nehezítette a versenyzők dolgát. A tréning alatt a fő beszédtémát a két negatív, és egy pozitív ugrató jelentette… Okoskodtak az emberek a kocsik között, hogyan lehet elvállalni, hol kell megfékezni, hova kell esni, stb. A konklúzió persze az lett, hogy az ugratókon nem lehet megnyerni a versenyt, sokkal inkább elveszíteni. Egy jó fotó kedvéért kevesen akarták kockáztatni a tepsi épségét, inkább a tempós szakaszokon, és a féktávokon tervezték behozni az időt.
Edzés közben jó volt újra látni az ismerős arcokat, ismerős kocsikat… Bandázással, gumizással, kameraszereléssel ütöttük el a rövid szüneteket, szóval hamar elszállt a szombati nap.
Vasárnap reggel már a pályán dübörgött a mezőny, mikor megérkeztünk Veszprémből. Gyorsan lekezeltünk kategóriatársainkkal, és egy kis herézés, öltözködés, és fedélzeti adatrögzítő bekapcsolása után már ott is álltunk a rajtsátor mellett. Azt kell, hogy mondjam, Andráson nem látszott a kihagyás, már az első kanyarokat is úgy rohanta meg, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Az ugratókat óvatosan, a gumilassítókat viszont aggresszívan támadtuk, és a nyújtott, hosszú bátorságkanyarokat is szépen eltolta. Az utolsó kanyarok egyikén kicsit túlcsúsztunk, néhány másodperc sajnos ottmaradt. A célban derült ki, hogy a kettővel előttünk rajtoló rivális páros szétszaggatta a szalagozást, András ezért aludta meg a kombinációt. A táblára tekintve kiderült, hogy csak 2 mp-et kaptunk a nagy esélyestől, a sorozat már megkoronázott kategóriagyőztesétől, Tibától.
Az ilyen előjel nagy csatát ígér!
Második gyors előtt András kicsit engedett a guminyomásból, hogy kezelhetőbb legyen a eszköz, hát ez a húzás remekül bejött, hiszen 10 másodpercet javítottunk az első körhöz képest, de a legszebb az volt benne, hogy így 2-t adtunk Tibáéknak, és egál lett az állás! Hoppá!
Harmadik gyorsasági szakaszon már András is elégedett volt egy-két féktávval, én meg pláne, csak boldogan mosolyogtam magamban, amikor nagyokat érkezünk. Jó kis menet volt, a beíróban pedig az derült ki, hogy másodpercre egyforma időt repesztettünk az ellenséggel!
Negyedik gyors, zabszem a seggben… Hatalmas tempóban 9 másodpercet gyorsultunk az előző szakaszhoz képest, és így egy másodperccel lettünk jobbak! Enyhén szoros!
Az utolsó szakasz előtt már mindent bevetettünk… még a pótkereket is kiraktuk, ahogy a nagyoktól láttuk, hátha számít valamit A rajtvárakozóban a lelki terror minden eszközével éltünk, hogy Tibáékat kizökkentsük, persze csak ugratásból. Vidám hangulatban készülődtünk a mindent eldöntő szakaszra. Ez volt a legkeményebb menet, András nagyon átküldte szegény kiskocsit, az egyik gödörből való kiugráskor pedig eléggé odavertük a jobb első futóművet. Hiába, a fizika nem vicc, amikor a kocsi egyik oldalán plusz 35 kg van (jelesül a navigátor miatt :), akkor az törvényszerű, hogy oda lesz ütve. Szerencsére az autó csak egy pillanatra hagyott ki, elment az áram, majd visszajött, így maxigázon roboghattunk a cél felé. Ing-gatya leszakadt, úgy mentünk
Suzuki a levegőben
A beíróban a kategóratársak a mi időnket várták… 2-vel megvertük Tibáékat, ezzel learattuk az N csoport első helyezettjének járó babérokat! A többiek sportszerűen gratuláltak, tényleg nagy vívás volt, ők is élvezték minden percét A hab pedig csak ezek után került fel a tortára: a nagy rohanásban nem is néztük az abszolút állást, pedig ahogy hullottak ki előlünk a vetélytársak, egyre feljebb kerültünk az értékelésben, és a végén a nagyon király harmadik helyen zártunk. Juhé!
Az istálló másik lova sajnos járt ilyen jól. Petráék estek-keltek és egy elgörbült irányítókar miatt először egy, aztán a kiesés után a maradék gyorsaságikat is kihagyták. Kevés volt a kilométer, emiatt jogosan voltak bosszúsak. Remélem, legközelebb jobban kijön a lépes nekik.
Összességében nagyon jó hangulatú, döcögösnek nem nevezhető verseny volt, amit e fényes eredmény nélkül is nagyon élveztem volna. Köszi András!
Permalink Eddig 2 szakértő szólt hozzá
