07.28.05
Ezt benyoka irta a Néztük rovatba, 4:20 -kor
Nem véletlen, hogy mindig szerettük a Lokit!
Tegnap roppant kellemes meglepetést okoztak, mert nem egyszerűen megverték a nagypofájú horvátokat, hanem rámentek és legyalulták, bealázták, megcsinálták a nagy dirrel-durral beharangozott kroát bajnokot. Régen láttunk olyat, hogy egy magyar csapat (egy nemzetközileg is jegyzett gárda ellen) 60 percig mezőnyfölényben játsszon.
Ehhez még hozzájönnek a gyönyörű gólok, főleg a harmadik!
Kerekes „kancigány” Zsombi fejezte be, de az egész támadás EU-komform volt, nem is beszélve Dombi „rain-man” Tibcsi okosan (!!!) visszafejelt labdájáról. (Kár, hogy Titó lemaradt róla, mert éppen az ajtóban tárgyalt a futárral, aki meghozta többek között Gábimanó csekély 3 kilót nyomó pizzáját. Hogy mekkorát fosott tőle reggel, egy későbbi írás témája…)
Egy gondolat az ellenfélről:
Ezeknek mire volt ekkora a pofájuk? Olyan gyengék voltak, mint a szüreti fing. Alig nyertek párharcot, a Loki minden szinten szétfocizta őket. A szurkolóik meg… röhej… mi a frászt ünnepeltek ennyire???
Szóval ismét van minek örülni, bár Habi sérülése nagyon rosszkor jött!
Permalink
Ezt tito irta a Néztük rovatba, 4:13 -kor
Fociszínházzal kezdődött a szerda esti sportvarázs, a Duna TV élőben közvetítette a magyar közéleti személyiségek focistákkal erősített csapatának, a Forma-1-es pilóták ellen játszott jótékonysági mérkőzését. A cél nemes (a jegyvásárlással és emelt díjas SMS-sel árvákat támogatott a rengeteg néző), ezért a mutatott játék miatt senki sem vonhatja felelősségre a gyepre lépő közszereplőket. Izzadtságszagú bénázást vártam a meccstől, ehhez képest kellemesen csalódtam, még az hordóhasú Farkasházy Tivadar is lelkesen sprintelt 15 métereket, hogy aztán a híres Flóri-pózban pihenje ki azt. Üde színfolt volt Csank János a kapuban, hehehehe, általában rajta volt a labdákon, de a védői nem nagyon éltek együtt a játékkal, így többször is bravúrra volt szükség a mentéshez. Potyagólt pedig a legnagyobb portások is beszednek… 
A meccs krónikáját elolvashatjátok máshol, így inkább arról írok, hogy mekkora különbség van foci és foci között… Jó sok időbe telt, mire hozzászoktam, hogy a Népstadion szent gyepén keves embertől várhatok igazi focira emlékeztető megmozdulásokat, így inkább megpróbáltam a dolgok szórakoztató oldalára figyelni. Hajós András futásán, Nacsa Olivér esetlen cselein, Pindroch Csaba aprításán többször is elmosolyogtam… Az is tetszett, hogy sportszerű volt a meccs, nagy faragások ritkán voltak. Kisebb pályán talán látványosabb lett volna, persze, akkor nem lehetett volna a Népstadionban rendezni a meccset, márpedig a lényeg az volt, hogy minél többen járuljanak hozzá az adományokhoz. A kisebb pályát a kondival nem, vagy alig rendelkező játékosok is ünnepelték volna, így sajnos egy örökkévalóság volt, mire a magyar csapatnak sikerült visszazárnia. Összességében vidám foci folyt a pályán, egy-két villanással, amit főleg a rutinosabb focistáktól, Bélától, Kunticstól, Lisztestől láthattunk. Mindenképpen érdemes volt tető alá hozni a meccset, üde színfolt volt, remek előétel a Debrecen-Hajduk Split meccs előtt…
Találós kérdés: a jó öreg Puhl Sanyi tíz, vagy tizenkét fröccsöt ivott meg a VIP-büfében, mielőtt berohant, es Megyebírót földre teperve, majd ráülve (!) lefújta a meccset?
Permalink
