12.18.08
XII. Mikulás rally
Permalink Eddig 5 szakértő szólt hozzá
05.15.08
Ezerjó rally, Pusztavám
Hat hónapot rallysport nélkül megélni, hasonló tüneteket produkál, mint amikor valakinek gerincvelő-rákja van, és megakad a morfium-utánpótlás. Az én fájdalomcsillapítóm Petra e-mailje volt, aki újfent felkért, hogy pehelysúlyommal borítsam fel a Suzuki Gti egyensúlyát. Egyből fülig ért a szám, a versenyhétvégéig rohamos kedélyjavulást produkáltam. A versó a most már szokásosnak mondható Ezerjó Rallysprint bajnokság idei első futama volt, a darabjaiban már jól ismert Pusztavám-Oroszlány szakaszon. Háromszor ebbe az irányba, kétszer pedig fordítva (nyald a seggem ordítva) kellett teljesíteni a pályát, de ne rohanjunk ennyire a dolgok elébe.
A hosszú téli szünet alatt volt idő a kocsi felkészítésére, így a szokásos verseny előtti kapkodás most elmaradt. Mivel a csápos emelő körüli lábatlankodásom nem volt indokolt, szombaton reggel Fehérváron találkoztam az amatőr sorozat egyetlen női pilótájával. Felkészületlenségem ékes bizonyítékaként sem navigátorfüzet, sem írószerszámot nem vittem magammal, gondoltam, a tehetség és lelkesedés elég útravaló lesz, a többit a szervizparkban pótolom… Így is lett, egy Trabantos csapattól kaptam néhány papírlapot és tollat, és miután a versenyautót Pali System gondjaira bíztuk, hogy rugodossa át a gépátvételen, rongyoltunk is pályát bejárni…
Több versenyzőtársunkhoz hasonlóan nekünk is kisebb gondot okozott, hogy elszoktam az itinerolvasástól, és néha csak nehezen sikerült a gumilassítók pontos helyét megtalálni… Mentségemre legyen mondva, hogy mind oda, mind visszirányban ugyanazzal a színnel voltak felfestve a lassítók, ebből később még bonyodalmak is származtak. Igaz, használhattam volna az itinert is, ahol méterre pontosan meg voltak jelölve a helyek, vagy akár a fejemet is, hiszen józan paraszti ésszel belátható, hogy gumikat a kanyarok ELÉ szoktak tenni, nem pedig utánuk… Mivel egyik segítséget sem vettem igénybe, könnyen sikerült egy elég kesze-kusza itinert összehozni, amit a pályabejárás második-harmadik körében András instrukciói alapján tovább bonyolítottam. 
A másik irány már simábban ment, mindkettőnknek jobban tetszett ez a változat, tempósabb, és végre ritmusa is akadt.
A friss levegő és a lőporszag szinte minden energiát kiszívott belőlem, így este nem kellett bárányokat számolgatnom, ágyba ájultam, mint akit fejbevertek. A hajnali ébredést az színezte, hogy elmértem az ébresztőóra beállítását, ennek köszönhetően egy WRC gyorsulásával összemérhető tempóban kellett (f)elkészülnöm, smink, haj, sapka, sál, és persze az első három gyorsasági itinerének letisztázása. A gyomorgörcs menetrend szerint érkezett a hármas vágányra, mert a konyhaasztal felett nyilvánvalóvá vált, hogy az előző nap jegyzetelt szankszrit itiner megfejtéséhez pár percre Indiana Jones-szá kell válnom. Mivel Indy-ből csak egy van, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: az átírás után idegességem egy kutyakiállításon tébláboló postáséval vetekedett. Úton Pusztavám felé sem hagyott nyugodni az átláthatatlan jegyzetek miatt érzett aggodalom, de aztán az első szakaszt megelőző tennivalók elterelték a figyelmemet. A szervizparkból kigurulva az a disszonáns helyzet állt elő, hogy Petra nyugtatott engem, nem pedig én őt, így mire a rajtba beálltunk, többé-kevésbe megbékéltem a helyzettel. Élesítettem a rögtönzés-módot, és vártam a visszaszámlálást…
Baseball-ban évekig azt hajtogattuk: amilyen az első ütés, olyan lesz a szezon… Szerencsére a rally egyenlete ennél több ismeretlenből áll, ezért nem kellett nagy jelentőséget tulajdonítani a kacskán sikerült első szakasznak. Úgy kezdődött, hogy a rajt után első kitérő szalagozását valamelyik előttünk rajtoló páros szépen elintézte, ami Petrát megtévesztette, és így rossz irányből kerültük a gumikat. Reméltem, hogy a baki miatt nem száll le a lila köd sofőröm szeme elé, és így is történt, pár másodperces, kocsisokat megszégyenítő káromkodással túltette magát a dolgon, és robogtunk tovább. Néhány száz méterrel feljebb eljött az én pillanatom, egy tempósabb egyenes utáni balos kanyar előtt nem diktáltam a bukkanó jobbost, a sors egy megforgással jutalmazta a bénázásomat. Petra megmentette a helyzetet, a csikorgó gumik hangjával aláfestett piruett végén leszálló porfelhő után jóleső érzéssel láttuk, hogy jobbára menetirányban állunk, alig néhány másodpercbe került a funkcionális diszlexiám. Ezután már csak egyszer tévesztettem az itinerben, és egyszer bizonytalankodtam, de ez elég volt ahhoz, hogy kimondhassam: navigátori hobbim legszarabb gyorsasásági szakaszát diktáltam, teljesítményemet egy laza egyes alával értékelném.
A szervizparkba gurulva sok tennivalónk nem akadt, Petra kuplung-paráját a család gyorsan eloszlatta, én pedig kipattintottam a belső kamerát, és összefésültem az itinert a felvétellel. Miután minden, hibásan diktált kanyart és gumilassítót kijavítottam, angyali nyugalom szállt rám, és sokkal magabiztosabban szíjaztam magam a J1-be. A második gyorsaságit sajnos nem versenytempóban teljesítettük, mert egy versenyautóból olaj ömlött a pályára, és annak eltakarítása sok időbe tellett. Megragadtuk a alkalmat és sétatempóban ellenőriztük az újjászületett bibliát.
A harmadik kör elég kalandosra sikerült. Iszonyú jól kezdtünk, jól ment a rizsa, és Petra is nagyon magabiztosan terelgette a Suzukit. Eltalált féktávok, pontos levágások, ritmusos lassító-vételezés, minden rendben volt, amíg…
BE BH
Egy kétszáz méteres egyenes után kétsoros lassító állta utunkat. A féktáv a fehér aszfalt ellenére jól sikerült, még befelé is jók voltunk, de amikor az árokparton gyorsítottunk, egy 30 cm-es betontuskó ugrott elénk. Bal első kerékkel sikerült telibe kapni, aztán a bal hátsó is átrongyolt rajta. Megdobta a kocsit rendesen, de Petrának sikerült az úton tartani a gépet. Szétszakadt futómű, eltört stabilizátor és cafatokra szakadt gumi képe rémlett fel előttem, de csodák csodájára az autó irányítható maradt. A kormányközép ugyan elment és nehezebb lett az irányítás is, de le tudtunk evickélni a pályáról. A jobbos kanyarok előtt óvatosságra intettem a pilótát, így egészen a célkanyarig el tudtunk botorkálni, ahol viszont a bal hátsó gumi visszaadta a lelkét a teremtőnek, ezért csikorgó lemezfelnin, keresztben érkeztünk a célba. Az utolsó métereken az abroncs módszeresen elkezdte szétverni a kerékjárati dobot, tehát a beíró után azonnal félreálltunk felmérni a károkat. A bal első OZ felniből mindössze egy kis darab tört ki, a nyomás is megmaradt, viszont hátul a lemezfelni konkáv sokszöggé amortizálódott. Mivel három kör után a pályát át kellett rendezni, nekünk is volt időnk a gépészettel foglalkozni. Rekordidő alatt lecseréltük a hátsó kereket, aztán rohantunk a szervizparkba futóművet igazítani. A szünet alatt a mezőny nagy része fent maradt a szakasz Oroszlány felőli végén, nagy zsibongás nem volt a szervizben. Pali System gyorsan diagnosztizálta a problémát, és rém egyszerű megoldást talált ki a futómű helyrerángatására. Egy kölcsönzött sodronykötéllel fához kötötték az autó elejét, és a kocsi saját erejét kihasználva húzatták ki az elgörbült alkatrészeket. Jó érzés volt, hogy mennyien odajöttek segíteni, köszi szépen! A futóhangolás után csak a fekete mágia kérdését kellett tisztázni, de mivel a szervizkocsiban nem álltak hegyekben az abroncsok, ezen is gyorsan túlestünk, mehettünk vissza a balettba rajtba.
Visszirányban csak kétszer kellett teljesíteni a szakaszt. Mivel már kezdtünk bemelegedni, és jobban is tetszett ez a változat, leeresztettük rendesen a masinát. A beíróban én teljesen elégedett voltam a menettel, de Petra persze talált még pár másodpercet a lazán teljesített ívekben. Ennél nagyobb bajunk ne legyen, legalább az utolsó körben lesz min javítani!
Így is történt, az ötödik gyorsot úgy teljesítettük, hogy arra már ő is csettintett. A tempós részeket is bátrabban vállalta, egyre közelebb voltunk a csúszáshatárhoz. Egy hiba csúszott csak bele, egy kapun akadozva találtunk be, a többi érzésre nagyon rendben volt. A beíróban kíváncsian vártuk, hogy mennyit gyorsultunk magunkhoz képest, szerény becslések szerint is 5-6 másodpercre tippeltünk. Ehhez képest csalódás volt, hogy mindössze 1 szekundumot hoztunk magunkon…
A délelőtti malőrök miatt tisztában voltunk vele, hogy sokat nem érdemes várni az eredményhirdetésre. Tetemes hátrányt kulcsoltunk be, a kategóriánk elejébe beleszólni esélyünk sem volt. Becsületből azért jó darabig vártunk az ideiglenes eredményre, aztán elfogyott a nyáj türelme, és útra keltünk. Internetről értesültünk a végső helyezésünkről: a kategóriában hatan értünk célba, ebből az ötödik helyen végeztünk. Úgy látszik, másnak még a mienknél is több gondja volt…
Mindent egybevetve, frankó hétvége volt. Hiányzott már a rallyval kapcsolatos nyüzsgés, a versenyláz, a hangulat, a jó zene. Ami nem hiányzott, az a szervizparkban szakszerűen összeszedett megfázás, aminek utórezgései még a futam után két héttel a is tartottak.
Permalink Eddig 2 szakértő szólt hozzá
11.06.07
Welcome home, Talma!
Motorozni akkor kell, amikor jól esik, tartja a mondás. Reggel óta gyülekeztek az esőfelhők a város felett, így arra gondoltam, hogy ebédszünetben gurulok egyet, hátha sikerül eláznom. Éppen Ferihegy 2B-nél fordultam meg, amikor óriási tömegre lettem figyelmes… Vajon mit csinál itt ez a rengeteg motorbuzi??? Hát ezt:
10.17.07
Móri Bornapi Rally 2007
Tíz, kibírhatatlanul hosszú hónapra nyúló szünet után, múlt hétvégén végre sikerült csillapítani a rally-éhségemet. Több sikeres és kevésbé sikeres alkalom után ismét lehetőségem nyílt, hogy egy versenyautó anyósülésébe ülve újra átéljem azt a semmihez sem fogható érzést, amit az ólomlábakon vánszorgó rajtóra látványa, az ugráló fordulatszámmérővel szinkronban remegő karosszéria, és sportkipufogó hörgése okoz.
Tamás András barátom könnyen beadta a derekát, amikor Petra elejtett infói alapján önként jelentkeztem a navigátori feladatokra. A Móri Ezerjó Bornapok utáni hétvégén rendezett rallyverseny már hagyományszámba megy, mint az egész éves, Tódori Tibi által menedzselt versenysorozat zárófutama. Petrának még voltak bizonyos elszámolnivalói a kategóriatársakkal, de András tét nélkül, pusztán kedvtelésből nevezett. Ami számomra újdonság volt, hogy a paripa nem a jó öreg 1.3 Suzuki Swift GTi volt, hanem az év elején bevásárolt Renault Clio Williams. 2000 köbcenti, 150 nyihahaha, sportcélokra átalakítva, ennyi elég is volt ahhoz, hogy óvodás módra számoljam: hányat kell még aludni a versenyig?
Jevafotó
Nagy nehezen eljött a versenyhétvége is, ami a szokásos módon kezdődött. Szombat reggeli pakolászás, majd következett az első személyes találkozásom a versenyautóval. Bepréseltem magam a J1-be, aztán –sapka-sál legyen, átmegyünk a hegyen– Zircen keresztül Mór felé vettük az irányt. A Clio szériakivitel létére nagyon versenyautósan viselkedett, csörgött-zörgött, durrogott-csattogott, ahogy a gépkönyvben meg van írva. A társalgásnak ilyen formában nem volt sok értelme, így átadtam magam az élvezetnek, ahogy szemvillanás alatt, üvöltő motorral előztük a kocsikat, és fűztük a kanyarokat. Vigyorogva szálltam ki a sárkányból a gépátvétel helyszínén, ahol rég nem látott kispajtásokat üdvözölhettem. 71 páros készült megváltani a világot. Pillanatok alatt átestünk az adminisztráción, és Petra navigátorának kocsijával már mentünk is pályát felírni. A rendező kitett magáért, két olyan pályát tűzött ki, amin pár éve még a Rally1-es mezőny csapatott. Nézőként és versenyzőként is jártam már errefelé, így jónéhány kanyar és elágazás már ismerősként köszönt vissza. Mire végigértünk a két szakaszon, képbe kerültem, mint Mona Lisa, csak a mosolyom volt őszintébb. Nyilvánvaló biztonsági okokból a két gyorsasági szűk kitérőkkel és gumilassítóval voltak fűszerezve, így másnap a gumikérdésnek fokozott figyelmet szentelt András.
Vasárnap reggel napos idő, alacsony hőmérséklet, és zsibongó szervizpark várt minket. Mindenki a varázsgömböt kérdezgette: mit kezdjen a fekete mágiával? András intermédia gumikat választott, mondván: a hideg fehéraszfalton talán jobb választás, mint egy slick papucs. Valahogy nem állhattak jól a csillagok, mert ugyan az első lassítót még abszolváltuk, a másodikba viszont állóra fékezett kerekekkel csúsztunk be. Néhány másodpercet bespájzoltunk, aztán rongyoltunk tovább. Nem igazán fogtak a gumik, de András végig ura volt a helyzetnek. Mivel csak abszolút 10-ik időt mentünk, valamit kezdeni kellett a tapadási együtthatóval, ezért a második gyorsasági szakasz előtt a guminyomásmérő volt a legnépszerűbb eszköz a versenyzőtársak között. Miután a tenyeres mérőmódszerrel ellenőrizte az abroncsokat, András is engedett a nyomásból, hátha így hamarabb elérik az üzemi hőmérsékletet, és tudjuk teljesíteni a célkitűzést, a Suzuki GTi-k magunk mögött tartását. A második pálya már jobban sikerült, negyedik időt szakítottunk, kalandmentesen jöttünk le a szakaszról. A szervízparkban ment a szendvicsezés, a bandázás, és persze a fejvakarás: milyen gumit tegyünk fel a második körre? A választék szűkössége megkönnyítette a döntést, így a második körre mintás slick garnitúrával gördültünk ki. Ezek már jobban fogtak, a lassítókat sem túrtuk szét, csak a magát néha önállósító váltó okozott egy kis időveszteséget. A harmadik pályán 7 másodpercet javultunk magunkhoz képest, de András még mindig csóválta a fejét. A mesebeli hetes szám az abszolút helyezésre is klappolt, de egy Suzu így is befért elénk! A hosszabbik pályát megint kiadta a Renault Clio nagyobb sebessége, 5-ik időt mentünk, két másodpercet hozva az előző karikán.
Jevafotó
A szervizben újra az abroncskérdés volt terítéken. Mivel az autó hátulja még mindig nem úgy viselkedett, ahogy pilótám szerette volna, egy puhább keverék került fel. A harmadik, egyben utolsó kört már úgy teljesítettük, hogy a pályákban nem sok idő maradt. Az ötödik gyorsaságin öten (!) mentünk másodpercre azonos időt, ez az abszolút ötödik helyre volt elég. Andersen a sírjában, a mesebeli hetes szám trónja pedig veszélyben forgott… A legutolsó szakaszon is hiba nélkül robogtunk, újabb 5 másodpercet gyorsulva, 4-ik idővel csaptunk célba.
Miután leparkoltuk a remekül teljesítő versenyautót, visszasétáltunk az utolsó lassítóhoz, megnézni a mezőny hátralévő részét. Itt összeakadtunk a régi Suzukis ellenséggel, aki sajnos idejekorán feladni kényszerült a versenyt, és együtt örömködtünk a látványos féktávokon.
Mivel futam közben nem vezettük az időket, nagy talány volt, hogy hol is végeztünk pontosan. Az abszolút értékelés 5-6-ik helyére, és a kategória dobogójának harmadik foka környékére saccoltuk magunkat. Bizonyosságot sajnos csak órák múlva kaptunk, mert a kiértékelő rendszer megmakacsolta magát. A várakozás ideje alatt minden versenyautó, versenyző, és szurkoló ingyenes szabadtéri szélcsatornás kísérletben vett részt, így eléggé fáradtan érkeztünk a díjkiosztóra. A pusztavámi kultúrház büféjének árlapja rám üdítőleg hatott, a krónika kedvéért meg kell jegyeznem, hogy ritkán találni Traubisodá-t 100 forintért, Unimukkot és Finlandia vodkát 350-ért. A frissítés után még jobban magamhoz tértem, mert végül az abszolút értékelés 5., és a kategóriánk 3. helyét szereztük meg.
Köszönöm a Tamás családnak!
Permalink Eddig 7 szakértő szólt hozzá
09.19.07
Skót csaló!
Gabesz és az emberek látásának javítója illuminált barátai társaságában, a török-magyar focimeccs alatt, a következő kreatív ötlettel örvendeztette meg magát. Adózzunk Gera Zoli becsületén esett csorbának egy elektronikus mementóval! A legmegfelelőbb formának egy neten, vírus módjára terjedő videoklippet szántak, ami videómegosztó szervereken keresztül, email-ben hódítana teret. Miután néhány korty házipálinkát katalizátorként felhasználtak, megformálták a forgatókönyv vázát is. Már csak egy megfelelő szakembert kellett találni, aki elkészíti a műremeket! Hamar megtalálták a kézenfekvő megoldást. Miután építő jellegű javaslataim világszínvonalig tökéletesítették a script-et, nekiláttam a fabrikálásnak. Csak a nyers videóanyag beszerzésének pehelysúlyú logisztikai problémáját kellett megoldani, és megindult a szülés. E-mailben ötletek, javaslatok, észrevételek cseréltek gazdát, statusreportok és ukázok repkedtek, végül 7 verzió véres verejtékén átevickélve felsírt a gyermek. Jó szórakozást!
Gorillamarketingre fel! Fertőzzétek meg kedves ismerőseitek mailboxát a videoklipp címével, hadd csesszék fel az agyukat egy újabb kéretlen körlevéltől.
Permalink 1 szakértő szólt hozzá
08.04.07
Nyerő kétéves
Két éve történt, hogy Titóval ücsörögtünk a szuperbarlangban az asztalnál és kitaláltuk (egészen pontosan Titó kitalálta), hogy írjunk sportblogot. Mondtam is neki egyből, hogy ez kurva jó ötlet, de mi az a sportblog? Mindegy, a két kulcsszó a sport és az írás, úgyhogy mehet, nem is érdekel, a technikai rész a te asztalod, Malacka.
Aki figyel erősen, az láthatja, hogy már benne is vagyunk egy hete a harmadik évünkben, de mivel az első bejegyzés pont a Loki csodálatos horvátok ellen elért győzelméről szólt, így stílszerűen megvártuk, hogy mit csinálnak most, hogy szépen keretbe foglalhassuk azt a két évet, amit többé-kevésbé blogolással töltöttünk. A szép keret elmaradt, de ez most tényleg nem a mi hibánk, hanem azoké a töketleneké, akikben még mindig rendületlenül hiszünk…
A Népsportblog nem lett világsiker, nem nyert egyetlen díjat sem, nézettsége még egy átlagos szadó-pornó oldalét sem éri el, számunkra mégis nagyon sokat jelent, még ha úgy is tűnik néha, hogy ilyen-olyan okokból elhanyagoljuk kissé. Az alábbi 442 post egytől egyig azért készült, hogy emléket állítson bizonyos dolgoknak, amiket Láttunk, Hallottunk, Olvastunk, Néztünk, Gondoltuk, vagy éppen Csináltunk és természetesen véleményünk volt róluk.
Frankómegmondók
Szóval csak annyit, hogy történjen bármi, a Népsportblog a következő két évben is mindig megmondja majd a frankót, legyen szó akár sakkboxról, lóversenyről, vagy olyan kevésbé ismert sportokról, mint például a labdarúgás.
Long Live theee Mighty Fireballs of Veszprém!
Permalink Eddig 8 szakértő szólt hozzá
07.13.07
Bet (at home)
Egymillió ilyen történt már, ezért gondoltam, ezt most megörökítem.
Szóval fogadtunk háromszáz éve még abban, hogy Zizou visszamegy -e Marseillebe levezetni, vagy hogy nagy játékos lesz -e Fabio Rochenbachból, Senderosból, Saviolából és még sok más játékosból, meg rengeteg egyéb focival kapcsolatos dologról. A mostani fogadás elég konkrét, Tanult Kollégám Tévez Manchesterbe igazolását azzal a mondattal kommentálta, hogy kidobott pénz. Azonnal vitába szálltam, így a szokásos tét (doboz cigó) mellett a fogadás tárgya az, hogy a rablógyilkos kinézetű argentín csatár 15 gól felett termel -e a következő bajnoki szezonban.
Go, rondafejű, go!
A fogadás tárgyának szebbik fele
Permalink Eddig 5 szakértő szólt hozzá
07.04.07
Gyászjelentés
Minden mély fájdalmunkban osztozó, az elhunyt történelmét jól ismerő sporttárssal és az összes együttérző barátunkkal tudatjuk, hogy három év vegetálás után a Veszprém Fireballs Baseball Club visszaadta lelkét a Teremtőnek. Az elmúlt három évben már gépre kapcsolva tudtuk csak életben tartani az elhunytat, ennek szakadt most megfelelő körülmények között vége, elnökünk aláírásával szentesítette az eutanáziát és kihúztuk a lélegeztetőt. Majd később az önkontroll irányítását végző vezérlőt, a beszédközpontot, míg az este végére mindenkinél bekapcsolt a robotpilóta.
Könnyek nélküli temetés
Elképesztő mennyiségű élményt jelképezett az a kesztyű, amit eltemettünk. Volt köztük jó is, rossz is, mindenesetre nagyon jó érzés volt, hogy a külföldön tartózkodó dr. Flink kivételével megjelent az egész csapat, hogy méltóképpen búcsúztassuk a rengeteg megaláztatáson keresztülment Fireballs nevet. 13 évvel ezelőtt bubifrizurás középiskolások alapították meg a csapatot, most meg közékorú, az élet minden terhét nyögő férfiemberek rúgtak be pont ugyanúgy, mint annak idején. Tartunk tőle, hogy a pályán eltöltött 10 szezon alapján nem a játéktudásunk miatt fog ránk emlékezni a magyar baseball-társadalom, bár ennek némileg ellentmond, hogy többen nem szakadtak el a játéktól (lásd múlt heti derby kvázi 9 Fireball részvételével).
A lényeg, hogy új rovatot indítunk, melynek szerzői ti lesztek. Fajsúlyos Fireballs-sztorikat fogtok szépen írogatni egyesével, mindenki olyat, amilyet akar. Sem kronológiai sorrend nem lesz, nem választjuk külön a pályán, illetve azon kívül történt eseményeket sem, szólhat konkrét személyről, vagy a csapatról. Annyi a fontos, hogy a valóban bő merítési lehetőséget kínáló 13 évből válassz témát!
Long Live thee Mighty Fireballs of Veszprém!
Lesz emléktábla is (?)
Permalink Eddig 6 szakértő szólt hozzá
03.30.07
Törő hír!
Szendi “nem-nyerünk-ha-ott-vagyok” János átkának megtöréséhez kérném 1 (azaz egy) szurkesztárs jelentkezését a Szeged-Veszprém meccsehez kötött túra létszámának kitöltésében. A szegedi emberem félrerakott nekünk 3 (azaz három) jegyet, de egyelőre ketten vagyunk Öccsével.
A jegy ára 2000 (azaz kétezer) HUF, szombat kora délutáni indulás és kora esti érkezés prognosztizálható, valamint a tét nélküliség miatt nyögvenyelős győzelem, vagy vereség, esetleg döntetlen, de az biztos.
Permalink Eddig 3 szakértő szólt hozzá
03.22.07
DTM 2007
Aki a címnél népszerűbb témáról szóló post-ot várt, az álljon még egy kicsit fél lábon, most az egyik kedves időtöltésünkről zúdítok rátok néhány sort, és egy videót. Nincs apelláta!
Tettestársam Benyoka Tanult Kollégája, aki hozzám hasonlóan betegesen vonzódik a belsőégésű motorokban üzemanyagként használt szénhidrogén vegyületek szaga iránt. Hosszú, sötét, és hideg téli estén jött az ötlet, hogy ha már falak közé vagyunk zárva, teremtsük meg a saját autóversenyünket. A TOCA Race Driver 3 nevű XBOX játékban gokarttól kezdve a kamionversenyig bármilyen futamot van lehetőség játszani, de a német túraautó-bajnokság hangulata hamar rabul ejtette minket. Innentől kezdve nem volt megállás, órákon át köröztünk Hockenheimring aszfaltcsíkján. Az első időkben majdnem a szépségbe haltunk bele, a 3 körös meccsek után a visszajátszás nézése (és persze a viták) ugyanolyan élvezetet okozott, mint maga a futam. A vezetési bakik után rendszeresen megvártuk egymást, csakhogy mehessen a test-test elleni küzdelem, a lökhárítók összekarcolása, a tükrök összeakasztása (elvesztésük esetén természetesen a kilincsek összeakasztása). Az órát nem is nagyon néztük, éppen elég volt ellenfélnek a másik Mercedes, valamint Joe Bácsi, mint alkalmi navigátor gyakran téves asszisztenciája. Egyszer csak fordult a kocka, mert Benyoka (aki különben egyre nagyobb motorsport-szakértővé növi ki magát társaságunkban) megkérdezte: MELYIKŐTÖK A JOBB? Mivel a válaszunk teljesen egybevágott (HÁT ÉN!), el kellett dönteni a kérdést, így került új dimenzióba a mi kis versenyzésünk…
Az igazság lapja
Csinos kis táblázatot csináltunk, ahová minden futam után húzzuk a megfelelő strigulákat. Futamgyőzelem, leggyorsabb kör, personal best, track record, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A mai napig több, mint 70 meneten vagyunk túl, ekkora mintavételből már látszik, hogy mi újság… Futamgyőzelmek tekintetében 42-30-ra vezetek, míg a leggyorsabb köröket 37-szer Henrik, 30-szor én futottam. Hockenheim pályarekordját Henry tartja, 1:14.60-as űridővel, ami mögött 27 századdal lemaradva kullog az én egyéni legjobb időm. A közhelyszótárba illő következtés: a versenynek a célban van vége! Henrik kamikáze stílusa gyakran győz, de több hibát is okozhat, ilyenkor pedig az okos versenyzés fizet jobban. Természetesen a pillanatnyi forma nagyon sokat számít, de itt is igaz, hogy a kiegyensúlyozott teljesítmény hosszútávon eredményesebb. Mivel a német pályán már minden fűcsomót ismerünk, lassan áttérünk Brno-ra, vagy pedig a belga Spa-Francorchamps aszfaltcsíkra…
Így vezetünk mi, a fekete bódéban BTK, a narancssárga Merga volánjánál pedig a király maga.
Permalink Eddig 12 szakértő szólt hozzá
03.03.07
Blast from the past - Defense
Láb között elsüvítő rollingok, kiejtett fly-ok, katasztrófális passzok, a sport berkeiben sosem látott mozdulatsorok, piruettek, oscar díjas műesések és error, error, error… hölgyeim és uraim, pályán a Veszprém Fireballs!
A pitcher-ekkel külön postban foglalkozunk, mert a a legutóbb megtartott szerkesztőségi ülésen rájöttünk, hogy simán megtölt egy postot a Fireballs mezben a dombon csetlő-botló sporttársak porba alázása.
Melegítés: az megvolt tegnap, hogy…!?
A baseball nehéz játék. Akár 10 percen át nem történik semmi, egyik pillanatban még az elfogysztott cefre-félék felbüffögéséből próbálod rekonstruálni az előző este történéseit, a másikban meg már süvít is feléd a zsuga irgalmatlan sebességgel, amikor is el kell döntened, hogy nyomorult porhüvelyedet pajzsként tartod a csapatot fenyegető vereség réme felé, vagy gyáván teszel egy alibi mozdulatot, majd fejvesztve kettős fedezék mögé húzódsz. Akinek volt szerencséje pályára lépni a Fireballs ellen (a szerencse szót itt kéretik komolyan venni) az tudja, hogy a hedonista szemléletet bizony csapatunk a pályára is magával vitte – nem pitiáner mennyiségű ponthoz segítve bömbölve röhögő ellenfeleinket. Talán az elrettentő példa tette (Pödi az 1997-es szezonban a Vác ellen két egymást követő batter rollingját kezelte le a hármason ádámcsutkával), hogy Gábika 10 lejátszott szezonja alatt képtelen volt akár egyetlen blokkot bemutatni, bár tényleg nehéz csukott szemmel, felugrás közben oldalt fordulva elkapni a zsugát, azt adjuk meg a kis pamacsnak. Jelen sorok írójának lába között is szép számmal surrantak ki a lasztik Grizli, Tibi, Paya, vagy a Dr. irányába, arról nem is beszélve, hogy ha meg is volt a labda, az még messze nem jelentette azt, hogy a futó beszopta. A védelem két oszlopa ugyanis ha fényévente leblokkolt egy labdát, akkor az egyesen feszítő Titó módszeres szétszopatásába kezdett bele. Gábika kizárólag a folyosóba passzolt, (ami látszólag a támadóknak jó, de kérdezzük meg erről Murányi urat, aki megkísérelte a fizika törvényeit kijátszva fellökni az alsórákosi rallybajnokot, majd törött kézzel a porba panírozva magát gondolta át újra a dolgot) és azt is olyan íves dobásokkal, amik után már általánosban lemondóan legyint a tesitanár. Benyóka dobásaiban rendszerint volt annyi erő, hogy a backup fölött is legalább 3 méterrel menjen el, majd kesztyűjét a fölhöz baszva demoralizáló önmarcangolásba kezdjen.
Na, nem mintha Titó olyan marha nehéz lett volna zavarbi hozni… Anyuci pici Titijének szintén büdös volt testtel blokkolni, pedig ránézésre inkább a labdának lenne félnivalója (ref.: Mr. Murányi x 2). Ennek ellenére volt rá precedens párszor, hogy a sokszoros csodák után (1. a dobónk strike-t dob, 2. a fielder leszedi az ütést, 3. pontos a passz) már a remény lángocskái kezdtek pislákolni, („Out vagy, gecóóóó!”) amikor Titó mellényúlt/elejtette/lelépett a base-ről – nagy taslival visszasegítve a reménykedőket a talajzatra.
Hüjebíró!!!
Kettesen Gazsi és Air bonyolította a kérdést ebben az amúgy sem egyszerű játékban. Hatékonyságukról annyit, hogy ha a 10 szezon alatt volt tavaszonként 1 double play-ünk, akkor lehet, hogy barokkosan túlzok. A kettes egyébként is egy herélt poszt, nincs is sokat játékban, kis távolságot kell átdobnia, meg esetleg a kidobásokat elkapnia (ezekről később, muhaha), de lelkes kis csapatunknak a legegyszerűbb játékelemek is komoly fejtörést okoztak. A hova passzoljak??? kérdéskör mélyelemzése közben számos pontot szereztek képzettebb ellenfeleink, hogy a túl közelről adott se-nem-lőtt—se-nem-ejtett passzokkal zavarba hozott 4-3 komináció eredménye egy E4-E3 legyen (attól függően, hogy ki írta a jegyzőkönyvet, Öccsének pl volt néhány szezonja, amikor nem volt egyetlen errorja sem, lol!)
Ilyen is fordult azért elő
Beszarol, de az outfieldünk soha nem volt rossz. Persze, oda a grundon is a fakezű szerencsétleneket állították, hogy mennyé labdát szednyi, kiccsávó!, meg a szurkolóból lett játékost, meg a 20 kilós tájfutót, meg a focikapust, meg az ejtőernyőst. Szép kis társaság, mert bár az outfield-blokk misztériuma feltöretlen maradt a 10 bajnokság során, azért ritkán emlékszünk olyanokra, hogy egyértelmű E7-8-9 miatt indult meg apu fortyogó epéje felfelé. Persze, Áki egyszer úgy futott alá egy linedrive-nak, hogy még a jegyzőkönyvvezető is pontot szerzett, mire előkeresték a rekettyésből a lasztit, Bálint meg nyomott vissza néhány olyan passzt infield-re, hogy a célszemély és a labda tényleges földetérési helye közé simán befér egy csapatnyi kétségbeesett fielder. Aztán az unalomig látott jelenet: Flinky fut, (mert fürge) és elkapja. Sirály, bazzeg, dobjad már befele! Naaaaaa!!! Dobjad már…!!! Bazzeg, elfogyott a cigim. DOBJAD MÁÁÁR, BALÁZS, BAZZEEEG!!! Paya is komolyan érkezett a rigtifield felé igyekvő wanabe flyoutokra, csak az infield felől még viccesebb volt nézni, ahogy a simán megvan kategóriájú labda alá sem sikerül odaérni a mézes-árok miatt. Tibi már izgalmasabb egy fokkal: megy az ütés kifele, fix, hogy beesik, te már látod is, ahogy. Tibi meg azt látja, ahogy egy őrületes vágta után a levegőben úszva egy centire a földtől elcsípi a rosszcsontot és ezzel a mozdulatával újraírja az egyetemes baseball történelmét. A jellemző következményről egy nagyon bölcs mondás jut eszembe: nem kell mindig kaviár.
Az már megy kifele, Gábi már a belsőkkel pöröl
A catcher fontos, tehát hiányposzt nálunk. A seggében karóval beguggoló Titó mellett a blokkolni képtelen benyó és a kidobni képtelen Air jelentette az alternatívát, ami nem sok jóval kecsegtette az amúgy is szerény győzelmi eséllyel pályára támolygó csapatot. Air baseball mozgása volt a csapat tagjai közül a legletisztultabb (beszarol, van ilyen szó!), ám a hasznosságáról már megoszlanak a vélemények. Titó meg megvan, ahogy a dobás után az evolúció sebességével felemelkedik és kisomja a lasztit az időközben a futóval már 3 perce ország-várost játszó ketteshez. Benyóka kidobásai is inkább veszélyeztették a futót fizikai valójában, ha ehhez még hozzávesszük, hogy pre-menstruációs időszakban még a zóna közepébe érkező fastballok elkapása is meghaladta képességeit, elmondhatjuk, hogy tökéletesen illettek a csapat kulcspozíciójába.
És mindezek ellenére MI VAGYUNK A LEGNAGYOBBAK! Long live thee (ejtsd: zíí) great balls of fire, mert mi tudjuk a nagy igazságot: nem a győzelem a részévetel, hanem a FONTOS, hogy még mindig vagyunk, akik hülye kis suhancként a Dózsában a traktorgumik között voltunk, csak közben megittunk egy nyugdíjasotthon kiírtásához elegendő mennyiségű szeszt, sok más emberek lányaival műveltünk néha bizony közerkölcs- és törvénysértő dolgokat és megtanultunk adót csalni, vasalni és vajas kenyeret kenni.
2003, Nagykanizsa, bemelegítés. Az megvan, hogy nyertünk?!
Permalink Eddig 17 szakértő szólt hozzá
02.19.07
A Király, a Tanult és a Grizli - meg négy bubi
Grizligéza és Tanult Kollégám egész hétvégén nálam zsibbadt, így a kertészkedésen kívül jó sok sporteseményt is volt időnk megnézni. Bár a csináltuk rovat üresen maradt, hiszen csak egy kis szülinapi pókerre volt időnk, azért van mit blogra-vetni.
Végigélveztük, ahogy a Kohászok 10 fekete brikettet tömnek le a Szalámisok torkán úgy, hogy az általunk is bőszen ünnepelt Törő-Kisiváncsik-Császár-Nagy kvartett nagyon nagyot játszott a Skaliczky által remek érzékkel játszatott Vadkerti-Ilyés páros ellen. Nagy baj van Szegeden, még azt is el tudom képzelni, hogy Öccsét is magunkkal vihetjük egy hónap múlva, mert annyival jobbak vagyunk, hogy nincs az az átok, amivel kikaphatnánk. Főleg így…
A szülinapi póker legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor benyóka egy A, 4-el a kezében betolta az asztal közepére a zsetonjait (flop: A, 4, J) Titó J, 9 ellen. Szinte már láttam a Zuglói Óriást, ahogy a zálogos előtt áll sorban a Turbó rágó gyűjteményével, amikor Grizli minden vendégjogra fittyet hányva feldobott egy Jumbót. Aztán még egyet. És ezek után még enni adtam neki, értitek???
Kiszopott a Barca a Valenciától, rohadjon meg. Ráadásul olyan szar meccsen, hogy büntetés volt nézni, el is kapcsoltuk a második feles elején 5 percre, hogy belenézzünk a Discevery-n a keresztes vipera fondorlatos vadásztechnikájának részletezésébe, mire visszakapcsoltunk, már két fával úszott a Valencia, mi meg elkámpicsorodva tértünk vissza a Most Shocking Criminal Videos c műsorhoz. (Nagyon komoly, egyébként)
Belefért még egy kis hoki, némi kosárlabda, valamint ha egy percre nem néztünk oda és Tanult Kollégám kaparintotta meg a hatalom szimbólumát, akkor snookert is. A síugrást szerencsére megúsztuk…
Permalink Eddig 4 szakértő szólt hozzá
02.01.07
Blast from the past II.
Az jutott az eszembe, hogy most aztán megkapja mindenki nagyon súlyosan. Az előző post kommentjei között szóba kerültek bizonyos swingelési szokások, úgyhogy most jön az, hogy leírom, kívülről ki hogy nézett ki a boxban. Fikázás lesz, de nem fog fájni, akinek meg nem tetszik, annak el lehet menni, mert ezt bizony elkúrtuk. Nem kicsit. Nagyon.
Kikezeka balfassszooook?!
Gábimanó hisztérikus hiperaktivitása a boxban rengeteg derültség forrása volt. A derültségből meg akkor lett harsány kacaj, amikor elkezdett vizet facsarni az ütő markolatából, hogy aztán tipikusan gábimanós lengetései után megindítsa az egy méteren belül 23-at lépünk attakot az egyes bázis felé. Ha odaért, lekicsinylő tekintettel végigmérte az ünneplő társaságot a padon, majd szőrmók kis tappancsaival máris a lead-elni kezdett, hogy még Flinky strikeoutja előtt belophassa magát a Magyar Baseball Pantheonjába.
Merthogy Flinkynek nem lehetett olyan magasat dobni, amire ne swingelt volna rá példás önbizalommal. Egy ideig még rikoltoztunk a padról, hogy magaaaaaas, bazeeeeg!, de egy idő után már megszoktuk. És a dobók is. Az ellenfél megzavarására ugyanakkor mindent bevetett, legalábbis ennek tudható be a hónaljkutyáig felrántott gatya és az alkalomszerűen szájból kilógó fél párizsis szendvics, amit már nem volt ideje lenyelni, miután elhangzott, hogy te jössz, Flinky, bazzeg!
Khm… nemtom, most nemrég láttam magam először, úgyhogy csak azt tudom, hogy biztos kurva idegesítő volt, hogy porolok az egyik lábammal, a másikkal meg még idegesítőbb szanszkrit ábrákat rajzolok a homokba a plate felé, ezen kívül letérdelek (de nem úgy ám!), ha alacsony a labda és a kezem sincs kinyújtva, ahogy kellene és undorító szavakkal illetem a bírót, ha nézetkülönbség alakul ki egy labda (de még inkább egy strike, hehe) körül. De hogy én is csavargatom az ütő nyelét, meg lóbálom a fejem fölött, az meg egyenesen röhejes, de hát ilyenkor egész más idegállapotban van az ember. Józanon sose’ tennék ilyet!
János, a nagy vágó, aki Darth Vader arccal és rezzenéstelen tekintettel száll szembe a legkomolyabb dobókkal is. Elhivatottságát bizonyítja, hogy kivétel nélkül homert csapni áll be a boxba, ami abból is látszik, hogy amennyiben a swing végkimenetele egy méretes vérhólyag a levegőbe, Öccse legalább egyszer megpördül a tengelye körül. Ha viszont eltalálta, akkor süvített a zsuga és a pályán örömködő sporttársak bőszen szerezték a vereség arányának kozmetikázásához szükséges pontokat. Respect, na.
Jung Tibi viszont egy rossz alvó, párzási időszakban hoppon maradt kafferbivaly határozottságával érkezett a boxba, lövellt egy megbaszlakanyádhátán pillantást a dobóra, majd felvette a spárga-szerű terpeszre alapozott ütő pózt. Ott nem volt kis lengetés, öcsém, ha egyszer elindult az ütő, akkor a bírót úgy varrta mellbe a légnyomás, mintha Cölöp lehellt volna rá. Egy strike-out után sem volt olyan, hogy mindegyik az lett volna, de a kispadon már ez soha nem volt téma, mindig megszeretgettük a sikerélmény nélkül lebattyogó sporttársakat.
Állítólag van, aki látta Titót idegesnek. Mi soha, pedig lett volna rá oka, amikor rekordot állított fel SO kategóriában. A csapat történetének egyetlen grand-slam-je a zuglói óriás ütőjétől indult el a Jet kút felé, de a jellemző rá sem ez volt, sokkal inkább a szenvtelen arccal végigézett fastball-ok, amik audio-élményben valahogy így hangzottak:
Sssssshhhhhhhh (jön a labda) – pratttyyyyyy (csattan a kesztyűben) – shhhhuuuuiiiiinnnngggg (titó lenget).
Gazsi volt második ütő is, no, nem azért, mert a dobók reszkető térddel figyelték, ahogy beáll a boxba a vicces kinézetű junior-ütőjével. Sőt, nem is azért, mert hasonló tüneteket produkáltak a cathcer-ek, ha lead-elni indult az egyesről. Hanem azért, mert akkor még úgy volt, hogy engem ne tegyél be a hatodik elé, vazze! Szóval az ütősorrend akkor kezdett el értelmet kapni, amikor Ernesto megmondta, hogy azon sok múlik, mi meg elhittük neki. Gazsi egyébként szemüvege ellenére elég jól terelgette a pálcáját a labdák útjába, de még ennél is aktívabb volt, ha meccs után be kellett baszni.
Grizli meg fogta magát és ráállt a lábujjára. Az onnan megindított swing nem mindig érte el a kívánt eredményt, pedig mi végig bíztunk a szurkolóból lett játékos zsigeri labdaérzékében. Hogy nem lett belőle sem világsztár, azt tudjuk be annak, hogy lehúzták a béna, ügyetlen, alulképzett csapattársak. Hogy, hogy nem, be kell vallanom, amikor beállt a boxba, én mindig ütést vártam tőle, pedig volt olyan csapattárs, aki jobb százalékkal csapkodta ki a labdákat, én mégsem hittem el soha, hogy ebből ütés lehet.
Air volt az egyetlen, aki valahonnan tudta, hogy kell beállni ütni. Szemétláda, nekünk meg nem mondta el… a sors azonban bosszút forralt és megtanította dobni a magyar dobókat. Amíg ez nem így volt, Apu annyit sétált, mint anyukám kamaszkori kutyája, aki a három lánytestvér összes randevúját végigsétálta a Marczibányi téren. Aztán jöttek a szemét pitcher-ek, akik már tudtak strike-t is dobni, így Air csillaga leáldozni látszott, de a korrekt mozdulat néha azért hit-ben is kamatozott a mindenkori 9. ütőnél.
Payával nem a boxban volt baj, hanem akkor, amikor elindult onnan kifelé. Azzal még nem volt gond, hogy beleferdítsen a dobásba, bár az sem mindig sikerült, de ha egyszer meghallottad, hogy tiiiiinnngggg, akkor kezdődött a mulatság. Ha a csorda olyan gyors, mint a leglassabb tagja, akkor a Fireballs-konda bizony cakumpakk egy tisztességben megvénült, girhes hiéna áldozatául esett volna. Nagyon komoly látvány volt, hogy elsüvít a labda, gyúlnak a padon az örömtüzek, Paya nekifeszül és elindul… lerázza magáról a mázsás súlyokat, de hopp, már bele is lépett a friss málnalekvárral töltött árokba és onnantól kezdve már csak az error húzza ki a csapatot a szarból.
Pajtások, remélem, senki nem sértődött meg, mert ha már magunkon sem tudunk röhögni, akkor mi értelme volt 10 évet elbaszni egy ilyen hülyeségre? Na, viccet félretéve, de most komolyan… lécci, NE HARAGUDJATOK!
Permalink Eddig 20 szakértő szólt hozzá
01.25.07
Kiszivárgott info, szép győzelem és két öngyújtó
A meghirdetett hírzárlat annyit ért, mint bikán a tőgy. Persze, nekem sem kellett volna felvennem a telefont, de nem gondoltam volna, hogy kedvesem, aki életében nem nézet még végig egy sporteseményt sem, felhív és elújságolja, hogy nézte az utolsó 5 percet és nyertünk, örülök, ugye?
A meccsen megint Puki-parádé, amit meglovagolva elúsztunk egy medencével és mire szegény csehek eszméltek, hogy a cseresor áll velük szemben, már nem maradt eldöntendő kérdés. Végre fogott valamit Fazekas is, bár még mindig fényévekre van Puljezevicstől, nagyon reméljük, hogy nem azon fog múlni az olimpiai kvótánk, hogy sikerül –e kipaszírozni a tumort a szerb portás derekából.
A meccs jelenete: Császár kettőbe törik!
Sokkal izgalmasabban alakult a Dánia-Horvátország meccs, ott végig szoros küzdelemben nyertek a horvátok, ami egyből éles vitát generált, hogy ez most jó –e nekünk, én azt mondom, ez majd ma dől el, amikor mi indulunk csatába a menzás asztalterítő-mezesek ellen. Szerintem ezzel a győzelemmel ott vagyunk a legjobb 8 között, már csak az a kérdés, hogy sikerül e megelőznünk az oroszokat, ami várhatóan a csoport 3. helyéhez lenne elég – és a negyeddöntőben a másik ág 2. helyezettjéhez, aki sajnos nem Grönland, vagy Angola lesz.
A meccs után az úri közönség pókerezésbe fogott és számtalan alkalom után ismét bebizonyosodott, hogy a mi szintünkön ez a remek játék pusztán a szerencsén múlik, a gép most Dávidnak és Szenyónak adta ki, mert valami megmagyarázhatatlan okból Gábikának nem segített a river. Elfogyott jó sok sör, jó hangulatban együtt néztünk egy győztes válogatott meccset és elloptam két öngyújtót, ezzel köszönve meg a házigazdának a 25 Év Aranyban c. könyvet (amire ígérem, úgy vigyázok, mintha az enyém lenne. Tényleg, nem lehet az enyém?)
Thank you, muchas gracias, danke schön (és gyekujem peknye)!
Permalink Eddig 52 szakértő szólt hozzá
01.16.07
Susi Update
Valamilyen oknál fogva eddig meglepően kis terjedelmet szenteltünk az egészségvédelemnek, ezen belül is a helyes táplálkozásotokat elősegítő rovatnak. Susi bemondta a napokban, hogy fogyózni akar, majd a nagy bejelentése után elfogyasztottuk a szigorúan 24-es Norbi kódú, az anyja által remek ütemérzékkel pöstre kűdött abált szalonnából és jóféle parasztkóbászbú, meg a hozzá dukáló gigantikus halom hagymából, valamint némi sajtból álló estebédünket, melynek negyed kiló fehérkenyérrel ágyaztunk meg.
Ezen sorokat nyomorult kis féregként írom a kanapén punnyadva, büffögöm fel a pokol bugyrainak feneketlen bűzét a beleimből és egy doboz sörrel szemezek. Atombüfik!
És akkor Susi tippje Önöknek, kedves olvasók!
Az említettekhez fogyasszatok paradicsomot, mert finom és egészséges!!!
Permalink Eddig 4 szakértő szólt hozzá
