Van valami diszkrét bája annak, amikor az ember fodrásza is sportbuzi… A negyedórás LEGOhaj-faragás közben quadróban szól a műköröm- dagadtvagyok-mocskos pasik-mitfőzzekeste szopránszólam, a basszus és a tenor viszont az elmúlt hónap sporteseményeit taglalja. Hajszobrászom -tévékészülékkel nem rendelkezvén- elvakult youtube-rajongó, és rendszeresen ajánl nekem mindenféle kulcsszavakat, amiket a keresőbe gépelve csodát láthatok. Mivel olvasóink többsége akkoriban még a csattogó szárnyú falepkét tologatta, biztosan meg fogjátok ünnepelni az ehavi termést, a Videoton 84-85-ös UEFA Kupabeli menetelésének végét, amikor az El Galacticó-t idegenben győzték le egy góllal. A sorozat teljes krónikája itt olvasható.
24 órás non-stop Mountainbike váltóverseny? Köszi, lehetne akkor inkább a gyökértömést érzéstelenítés nélkül? Na, nem mindenki ilyen puhány az alom közelében, mint mi, akik büszkén blogolunk a sportról a sezlonyról, mert például Gabesz fogta magát és összetrombitált egy csapatnyi őrültet, akikkel belevágtak a fenti esemény teljesítésébe. A Folyékony Kenyér Csapat pedig bebizonyította, hogy egyrészt ezt a sportot valóban nem lehet ásványvízzel csinálni, másrészt kiváló eredményt elérve 25 indulóból a 16. helyet szerezték meg a hobbi-kategóriában.
A Folyékony Kenyér csapat
A 4 kilométeres erdei pályán átlag köridejük 15 perc körül volt, ami nem is rossz, ha hozzátesszük, hogy az ultra-megabrutál profiknak is 9 és fél percre volt szükségük a körrekord felállításához. Az I Love Beer köré szerveződött csapatnak sikerült folyamatosan pályán tartania a csapat egyik tagját, ami két körös váltásokkal nagyjából 30 percet jelentett egy elhivatott sörbarátnak az erdőben – vaksötétben, hajnali fagyban is! Mi a magunk részéről csak hatalmas gratulációval tudjuk hozzátenni a magunkét az eseményhez, mert a gondolatára is összerezzenünk, hogy az éjszaka közepén egy erdőben bringázzunk úgy, hogy amúgy is félünk a sötétben és utáljuk, ha nem hagynak aludni minket.
They love beer
Erre Gabeszék végignyomták úgy a programot, hogy éjszaka is csak másfél órát aludtak (ami köztudomásúlag a legszarabb), aztán kelés, melegítés, bringára kapás és fél óra tekerés, majd újra másfél óra csumcsi. Na, ez az, amiért jár a hatalmas respect!
Két éve történt, hogy Titóval ücsörögtünk a szuperbarlangban az asztalnál és kitaláltuk (egészen pontosan Titó kitalálta), hogy írjunk sportblogot. Mondtam is neki egyből, hogy ez kurva jó ötlet, de mi az a sportblog? Mindegy, a két kulcsszó a sport és az írás, úgyhogy mehet, nem is érdekel, a technikai rész a te asztalod, Malacka.
Aki figyel erősen, az láthatja, hogy már benne is vagyunk egy hete a harmadik évünkben, de mivel az első bejegyzés pont a Loki csodálatos horvátok ellen elért győzelméről szólt, így stílszerűen megvártuk, hogy mit csinálnak most, hogy szépen keretbe foglalhassuk azt a két évet, amit többé-kevésbé blogolással töltöttünk. A szép keret elmaradt, de ez most tényleg nem a mi hibánk, hanem azoké a töketleneké, akikben még mindig rendületlenül hiszünk…
A Népsportblog nem lett világsiker, nem nyert egyetlen díjat sem, nézettsége még egy átlagos szadó-pornó oldalét sem éri el, számunkra mégis nagyon sokat jelent, még ha úgy is tűnik néha, hogy ilyen-olyan okokból elhanyagoljuk kissé. Az alábbi 442 post egytől egyig azért készült, hogy emléket állítson bizonyos dolgoknak, amiket Láttunk, Hallottunk, Olvastunk, Néztünk, Gondoltuk, vagy éppen Csináltunk és természetesen véleményünk volt róluk.
Frankómegmondók
Szóval csak annyit, hogy történjen bármi, a Népsportblog a következő két évben is mindig megmondja majd a frankót, legyen szó akár sakkboxról, lóversenyről, vagy olyan kevésbé ismert sportokról, mint például a labdarúgás.
Tegnap este azzal a feltett szándékkal dőltem a kanapéra, hogy az osztrava-i atlétikai nagydíjat nézzem, és fél vödörnyi nyálat csorgassak a magasugrás királynője, Jelena Iszinbajeva látványára. Helyette sokkot kaptam, amikor Szabó Gábor és Kovács Dusán negyedórás kifakadását hallottam…
Az előzményekről pár szót. Gyulai István két fia, Miklós és Marci fejébe vette, hogy saját zsebből, saját erőből emlékversenyt rendez a papa tiszteletére idén nyáron, Debrecenben. Ehhez kérték a Magyar Atlétikai Szövetség segítségét, majd amikor elutasítást kaptak, már csak a hozzájárulását. A MASZ-nak nem igazán tetszett, hogy nélkülük rendeznének versenyt (megint a kibaszott pénz), ezért a hozzájárulást is megtagadták, a Gyulai-fivérek pedig nem haboztak, bíróság elé vitték az ügyet. Egészen a Legfelsőbb Ügyészségig jutott a procedúra, de annak döntését a MASZ nem fogadja el. B plusz.
A szövetség elnöksége akkor semmisítette meg magát erkölcsileg, amikor azon az ülésen, aminek egyetlen napirendi pontja a Gyulai István Emlékverseny lett volna, egyszerűen nem jelentek meg. Kérdezem én: ki a fasznak képzelik ezek magukat, hogy az IAAF volt főtitkárának emlékét így meggyalázzák? Ennyire fáj, hogy nem csurog a zsebükbe egy rohadt fillér sem? Tényleg nem hajlandóak tudomást venni arról, hogy a magyar atlétika mennyivel többet köszönhet Gyulainak, mint a regnáló szövetségnek? Belegondoltak egyáltalán, hogy a család mit érezhet? Ezek után még tükörbe tudnak nézni? És vajon mit szóltak, amikor a cseh nagydíj szervezői saját ötletük nyomán megkeresték a fiúkat, hogy legnagyobb magyar sportdiplomata emléke előtt tisztelegve a férfi 100 méteres síkfutás döntőjét Gyulai Istvánról szeretnék elnevezni? Így is lehet csinálni, csak éppen 2007-ben, Magyarországon nem?
A meg nem nyert 2012-es foci EB pályázat okán már kifejtettem a gondolataimat az okokról és indokokról. Vélt igazam egy Cardiff-ban jelen lévő MLSZ-közeli tagnak köszönhetően újabb igazolást nyert. Amíg más forrásból nem nyer megerősítést, kezeljétek nyugodtan összeesküvés-elméletként, én mindenesetre komoly rációt látok benne.
Ha megnézzük a következő időszakban az UEFA által rendezett kontinensesemények támogatóit, a következőt láthatjuk: JVC, vagy Sony, Carlsberg, vagy Heineken, KIA Ford, vagy Hyundai, plusz egy-két rendezvény erejéig a maradék: Vodafone, Adidas, Coca-Cola, McDonald’s. Van azonban egy cég, amely 2012-ig minden egyes UEFA rendezvényen képviselteti magát:
Ez kell a népnek?
A lényegre térve, az UEFA főszponzorai közül a MasterCard volt annyira előrelátó, hogy belenyúljon a lapokba. Egy kis kutatást merészeltem folytatni a cég stratégiáját illetően, és a hivatalos oldalukon szabad fordításban a következőket találtam:
“A MasterCard célpiacain a futball az egyik legnépszerűbb sportág. Ezt szem előtt tartva, együttműködésünk az UEFA-val remek kiindulási pont a MasterCard márka megerősítésére, különös tekintettel a 350 millió európai kártyatulajdonos mennyiségének növelésére, a lehető legtöbb potenciális ügyfél bevonásával.” Kiemelés tőlem.
Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy nekik Olaszország nem pálya, hiszen ott már most boldog-boldogtalannak kártya lapul a zsebében, a horvát-magyar piac pedig méretében nem veheti fel a versenyt a lengyel-ukrán 85 milliós lakossággal. Így áll a dolog, a MasterCard ezért a pályázata, jelenlegi infrastruktúrája, belpolitikai helyzete, stb. ellenére a legnagyobb piacra voksolt, és a növekedés érdekében gyakorolt nyomást az UEFA-ra. Hogy a szavazás a gyakorlatban hogyan valósult meg, arról nincs konkrét információ, de hogy Michel Platini rábeszélőkészségének rengeteg köze van hozzá, abban biztosak lehetünk. Senki se lepődjön meg, ha a MasterCard platinakártyát hétfőtől Platinikártyának fogják hívni, ha értitek, mire gondolok.
Ez van, tudomásul kell vennünk, hogy elkurvult a sportág. Kíváncsian várom, hogy a szponzorok meddig merészkednek el a sportág irányításában, például nem szívesen néznék olyan EB döntőt, ahol a két csapatot az a cég jelöli ki, akinek a legkomolyabb üzleti érdeke fűződik hozzá. A legtöbb, amiben bízhatunk, hogy az UEFA tisztségviselők zsebe mellett olyanra is jut az óriástámogatásból, ami már tényleg a foci hasznára válik.
Tegnap levertük a svéd hokiválogatottat 2:1-re! Sajnos nem láttam, mert a betevő Big Mac SuperSize Menümet (kólával, helyben fogyasztva, nincs Smart kártyám, adjaaad mááááá!) hajkurásztam, de Paya beérdeklődése („Nézed, bazzeg?!”) után nagyon kíváncsi lettem, hogy mi történt. Nem tudok róla mit írni, de van itt egy kollégám, aki mocskos nagy hokibuzi, ő persze kint volt és mondta, hogy milyen szimpatikusan odatettük magunkat és tökre megérdemeltük. Azok után, hogy pár éve Szlovákiát is legyűrtük, újabb nagyhal akadt a hálónkba, amire csak annyit tudok mondani, hogy GigaRespect!
Lassan már el is várjuk az ilyen hihetetlen bravúroka!
De nem is ezt akartam mondani, hanem a fent említett hokibuzi srác mesélt valamit, amik megosztanék Veletek. Nem sokkal a vasfüggöny elhúzása után játszott itt nálunk a finn válogatott. Levertek minket, mint Livingstone-t a sárgaláz, de a meccs után a szövetségi kapitányuk a következőt nyilatkozta:
„Csak jégpályát ne adjanak ezeknek, mert 10 év alatt ronggyá verik a világot”
Nem láttam, (akkor ez most melyik rovatba???) nem tudok nyilatkozni, de T-man mondta, hogy a legnagyobb szarság Sándor György volt. Ha ez igaz, akkor viszont helyből nagyon dühös vagyok Várhidire, mert irányítóból pont elég jól állunk. Kanta is jobb nála, de a Plymouth-ban jól hasító Buzsáky és az Interben nevelkedő Filkor is megér egy próbát, ehelyett viszont az Újpestben semmit nem mutató Sándor a kezdő irányítónk. Aki nem tudta eddig, az most dühös lesz: Várhidi egy aranymackós tündérbogár kamasz kislányka apucikája, akit történetesen Sándor György kefélget. Kérdés? Nekem sincs…
Nem segített a Vanczák kungfu sem
Na, kiszoptunk, gyönyörű, mondhatom… azért hiába mondta Kisteleki, hogy mostantól le van szarva az eredmény, ennyire azért ne szarjuk már le. Nem mintha lenne még bármi is a numbuszunkból, de legalább az a kevés szurkoló, akinek nem mindegy, hogy kikapunk –e Ciprustól…
Viszont azt kellett észrevennem magamon, hogy el is felejtettem, hogy meccs van. Mentem szépen dolgozni, aztán hívtam Tanult Kollégámat, hogy mizu és akkor mondta, hogy kiszoptunk. Ez baljós jel, ha már engem sem érdekel annyira, hogy lemondjam az órámat miatta, nem? Gabesz, hova jutunk így???
Titó nagy ember Horti Gábor, az RTL Sportklub kommentátora engem általában halálra idegesít, de ma reggel kávézás közben olyan jót röhögtem egy beszólásán, hogy egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy legközelebb ne kapcsoljam el zsigerből, amint meghallom a trillázását.
Santander-Barcelona meccs, elég gyenge a Racing, egyedül a kis Munitis rohangászik fanatikusan a szélen. Szép cselek, néhány jó beadás, sok futkározás után felvágják az embert, szabadot rúgnak a zöldek ígéretes pozícióból. A kamera a szabadot kiharcoló, ám még a földön fetrengő Munitisre fókuszál:
„A kis Munitis a legkártékonyabb bogár a Barcelona gyümölcsfáján!”
Gabesz nem kevésbé megrendítő története alább olvasható
Jó ideje rá vagyok pörögve a pókerre. Az egészről Korda mester tehet, míg - a bizonyára zseniális - énekhangjára soha nem dobbant még meg a szívem, a pókerközvetítéseivel sikerült elragadnia. Kerítettem is hamar egy könyvet, amiből kiokosítottam magam a Texas hold’em szabályaiból, innen meg aztán nem volt megállás.
Szerencsére hamar sikerült belelkesíteni az akkor még barátokként tartott későbbi szponzoraimat, akiknek hathatós közreműködésével nem csak a tapasztalatom, hanem a pénztárcám is elkezdett dagadni. Beszereztünk egy adag zsetont is, és rendszeressé tettük a pókeresteket, ahova ezres volt a beugró, és a közösen elfogadott szabályok szerint a győztes viszi az aznap este elfogyasztott láda sör értékével csökkentett nyereményt.
Na, de a lényeg, hogy miután hasonló módon a munkatársaimat is megcsapoltam párszor, elérkezettnek láttam az időt, hogy a nyereményemmel beüljek egy olyan igazi pókerversenyre.
Mivel az imént említett pénztárca valójában csak egy kis hátsózseb, a profitom akármilyen jól is hangzott, mindössze tizenezer volt ekkor, a Budapest póker Open 170 ropis beugrójára még nem volt elég. Egy kisebb versenyre vártam. És hamarosan el is érkezett a pillanat, sikerült beneveznem egy 10 ropis happeningre. A fődíj mesés volt, egy Chrysler.
Persze hiába minden korábbi, a barátok ellen elkövetett merénylet - na meg a közben beizzított netes pókertermek hangulata- , egy ilyen versenyhez be kell látni kicsit még zöldfülűnek éreztem magam.
Enenk megfelelően kis pöcs módjára kezdtem, aztán szép lassan belelendültem, és amikor már elhittem hogy van keresnivalóm, na akkor kaptam egy hatalmas seggberúgást. Röviden ennyi…
Kicsit bővebben, hogy aztán megszakérthessétek hol is hibáztam:
A körülmények: A verseny az Excalibur kaszinóban volt, igényes körülmények között, italt felszolgáló hostess csajokkal, svédasztallal, profi dealerekkel. Nem mellékes dolog, hogy a beugróban - ami 10 ropi volt - benne volt az én és a kísérőm fogyasztása is, aminek tudatában aznap nem sokat ebédeltem. Feltett szándékom volt a lehetetlen, lefogyasztani az egészet.
A szabályok: 10ezer zsetonnal indultunk, kezdő kisvak/nagyvak 100/200, minden asztalnál 10 ember, 25 percenként emelkednek a vakok, ketten továbbjutnak, ahova viszik a zsetonokat. A második körben már a döntőbe jutás a tét. Az első húsz versenyző van díjazva, a fődíj pedig a bejárat előtt csillogó gusztustalan Chrysler-malac. De mindegy is, mert a történetem az első körben eléri a katarzist, azaz a drámai hazakullogást.
Az én versenyem:
Nos, szóval leültem a kis asztalomhoz, és féltve simogattam a zsetonjaimat. A szívem az agyamban lüktetett, remegő kezeimet nehezen rejtettem el, de próbálkoztam. A taktikám egyszerű volt, pár leosztásig figyelni, aztán lecsapni, mindenkit szép sorjában megkopasztani, vigyorogva minden leosztást megnyerni, továbbjutni, a döntőben szimpatikus játékkal ismét mindenkit lealázni, és bepattanni az autóba. No, ebből az első részt kiválóan elvégeztem, figyeltem egy darabig. Meglepő módon óvatosan kezdett mindenki az asztalnál, és míg más asztaloktól már hangos all in kiabálásokat, és mérges székcsapkodásokat hallottam, nálunk mindeki csak óvatoskodott, maximum 3-4 emberke várta meg a flopot egyáltalán. Így aztán hamar kapcsolva elkezdtem játszani. Egy öreg rókára kellett odafigyelni, aki ritkán játszott de akkor valahogy mindig nagyot kaszált, és egy állandóan blöffölő szépfiúra. Az asztalnál egyébként volt mindenféle félszerzet, a már említett bácsikától kezdve zsíroshajú indiánig, és a játéka alapján valahogy véletlenül idekeveredett házvezetőnéniig mindenki. Volt pár nagyon jelentéktelen arc is, akik aztán egészen szépen kipotyogtak. És volt egy szolárium tulajdonos pöcs is, aki a nagy pofáján kívül nem sokat mutatott. Már az elejétől kezdve baromi ideges volt minden egyes blöffnél, nem bírta elviselni (ez később fontos lesz :)) Na szóval, apránként gyűjtögettem a zsetonokat, igazán nagyot nem kaszáltam sajnos, amikor megtehettem volna (mert nut flush volt nálam például), akkor meg mindenki bedobálta már az apró emelésre is.
Aztán ahogy szépen fogyatkoztunk, a kezdeti zsibbadás után kezdtem hozzászokni a fülemen kicsorduló adrenalintöbblethez, és sikerült kipöckölnöm viszonylag kis kockáztatással a blöffmester marketinges pofát. Öten voltunk már csak, amikor gondoltam egyet, és a not suited 42-re blöfföltem egy hatalmasat. Kellett a gyűjtögetés, mert a vén róka és Marcsi-néni eléggé megugrottak a mezőnytől (ez egyébként nagyon érdekes, a néni soha nem találta el mikor és mennyit kell betennie, mikor mit kell mondani, ennek ellenére egy all in-nál kettem megadták neki, és a riverrel elvitte az egészet) Szóval nagy blöff, bejött, mindenki bedobta, én meg röhögve megmutattam mire is volt olyan nagylelkű a kasszám. Ezzel az aranyláncost kissé újfent feldühítettem, ökölbe szorul kézzel várta, hogy megleckéztessen.
Rögtön ezután következett a shakespear-i befejezés. Kézben not suited Q4. Egy, csak egy ember adta meg, a gőzölgő fejű pávián. Jön a flop: Q 4 5, nincs flush veszély.
Két párom van! Emel a faszi háromezerig. Zsír!!! Most aztán elkapom a pöcsét és megpörgetem a fejem fölött - gondoltam! Kortyoltam egyet a sörből, és visszaemeltem 5 ezerig. Erre eldurrant az agya (ezt akartam elérni, azt hitte megint blöffölök), all in. Nálam minimálisan több zseton, megadom. A dealer és a bennt maradt játékosok (kivéve a nénit, aki már rég elvesztette a fonalat, és talán még mindig azon gondolkododtt hogy miért is van előtte annyi zseton) cinkos mosollyal konstatálják a show down után, hogy az én két párom ellen ő egy szaros KK párral vigéckedik.
Jön a turn: 2.
Már éreztem a zsebemben a kocsikulcsot, és azon gondokodtam melyik biztosítónál kössem a kötelezőt, amikor megjött a várva várt river: 5.
Hatásszünet! A kezdeti sóhaj után hatalmas felocsúdás, ezzel neki is kétpár, nekem is kétpár, és a magsabb pár számít, tehát a KK a QQ ellen, nyerte a fasztarisznya!
Maradt minimális pénzem, amiből már csak egy halál utáni rángásra futotta, következő körben all in, persze bebuktam. Ekkorra már minden cimbim is kiesett, és hosszú sorban próbálták lefogyasztani a 10 ropi nevezést a svédasztalnál, így nekiestünk a szendvicseknek, hozattunk még egy kör unikumot, és orrunkat lógatva elbattyogtunk.
Persze azóta feldolgoztam a kudarcot, ami egyébként szerintem csak pech volt, mert nem hibáztam nagyot. A dealer is odajött a végén, és együttérzéséről biztosított, valamint megnyugtatott, hogy jobb játékos vagyok mint az asztaltól végül győztesként felálló hóhérom.
Maga az élmény, az egésznek a körítése, a két és fél órás pókerezés feledhetetlen volt, szóval nem bántam meg, jövőre ugyanitt!
És végül a póker est egyik felfedezése: Na ki a magyar Teddy Sharingham?
Aki eddig azt hitte, hogy a krumplis halnál nincs nagyobb összemixelt baromság a világon, az most lepődjön meg, mert Telefonos Segítség olvtársunk a következő sportról olvasott a HVG-ben:
„A sakkboksz szabályai viszonylag egyszerűek. A mérkőzés 11 menetből áll, hatban a bábukat tologatják, ötben a pofonokat osztogatják. Egy meccs mindig sakkal kezdődik, annak a villám változatával, és egy ilyen menet négy percig tart, amit egy perc szünet után kétperces ökölvívás követ, majd újra jön a sakk. Győzni kiütéssel, illetve mattot adva lehet, valamint akkor, ha az ellenfél föladja a küzdelmet, vagy lejár az összesen 12 perces gondolkodási ideje, de a bokszrészben a bíró technikai KO-val is véget vethet a találkozónak. Ezek híján marad az ökölvívásban kimondott pontozásos győzelem, ha pedig minden döntetlen, a sötéttel játszóé a diadal.”
Normáááálisak ezek? Már nemzetközi szövetségük is van, sőt, már dalba is foglalták ezt a hülyeséget. Kíváncsi vagyok, mikor lesz belőle olimpiai bemutatkozó sportág…
Kiskapus tornatermi foci kedves pajtásokkal, minden labdabuzi álma. A sötétben nyomuló csapatban Gábika, Flinky és Benyó, világos gyalogokat vezetve Szenyó, Boki, Fefe és Attila. A jók egyel többen, így befejező csatárunkra minden eddiginél nagyobb szerep hárul, aki nem is rest minden eszközt bevetni.
A bordásfal mellett indul az attak, azaz Gábi tol egyet a labdán és rohanni kezd utána (a terem hossza 25 méter), majd amikor látja, hogy nem lesz meg, vágtázás közben egy recsegős finggal bünteti a rátámadó Szenyót. A csel bejön, nem csak Szenyó áll le, hanem mindenki más is és míg hősünk vihogva suhintja rá a zsugát, egyszerre szakad fel a felháborodott bazeeeeg, Gábi négy torokból, majd elhangzik az est beszólása:
Szenyó: Ez igazi test-csel, bazeg!
Furcsa az én tollamból ilyenről olvasni, de bármilyen hihetetlen, bennfentes infókkal tudok szolgálni Janika 307 TDI-jével kapcsolatban. Mint ismert, a Mecsek Rallye előtt valaki gázolajat csempészett a bajnokságot vezető Ifj. Tóth verdájába, ami annak rendje és módja szerint el is füstölt és így Benik szerezte meg a bajnoki címet. Az egész szezon alatt megbízhatóan poroló 307-est a verseny után elkezdték vizsgálni a Peugeot mérnökei és pénteken arra a megdöbbentő következtetésre jutottak, hogy valaki gázolajat töltött a kocsiba – méghozzá abban a mindenki elől elzárt parkolóban, ahova a versenyzők a paripákat terelik. Ide már csak egy versenybíró társaságában mehet be akármelyik bárki is, szóval elég nagy talány ez az egész…
Szétszaladt a ménes
Látom magam előtt Spicit, ahogy az által ásott alagútból előbukkanva szabotálja Janika vasát, vagy ahogy Benik egy saját készítésű katapultból beágyúzza magát a parkolóba, hogy meghekkelje a 307-est. Szóval megyek Pécsre holnap céges ügyben a Vörös Autóházhoz, akik a mecseki futam főszponzorai és miután leegyeztettük az időpontot, megkérdeztem az embert, hogy mi a kotta a sztorival. Azt mondja, hogy mozgásérzékelős kamerák vannak felszerelve a parkolójukban, de a felvételek a winchesteren automatikusan felülírják magukat kb. két hét után, így már hiába minden, azokat a felvételeket nem lehet megnézni.
De akkor ezt most hogyan? Tudjuk jól, kinek állt érdekében leginkább a csalás, de a szakértők szerint ez nem Benik stílusa, Spicinek meg tök mindegy volt már, nem hihető, hogy ilyet kockáztat tét nélkül. Szóval maga a sztori nagyon ronda, valaki csalt és elvette Janikától a bajnoki címet, amit kétségkívül megérdemelt volna. Erős a gyanúm, hogy soha nem fogjuk megtudni, ki volt a tettes, de az biztos, hogy jövőre olyan védelmet kapnak majd az autók a szervizparkban, hogy még Tom Cruise sem tud majd csak úgy belógni.
Úgy látszik, nem csak mi, hanem Hajnal Csaba is sűrűn forgatja a Közhelyszótár sportfrázisokkal töltött kiadását. Ez alkalommal végrehajtott akcióját egyből az első oldalon található mondat ihlette: végy egy jó kapust! Hát vettünk egy kurva jó kapust, többhetes egyezkedés után sikerült megszereznünk a szerb Dejan Perics-et! Amióta kiderült, hogy Vlado Sola családi okok miatt hazaköltözik, azon paráztunk Benyokával, hogy akkor ki lesz a mi világszintű portásunk? Abban biztosak voltunk, hogy Tatai egyelőre messze áll ettől a jelzőtől, és Stochl Ricsi sem az a játékos, akit Szatyi, Fazekas vagy Sterbik Árpi után nyugodt szívvel látnánk az MKB kapujában. Jabba ezzel az igazolással beadta nekünk a ketamint, most már nem aggódunk tovább az elsőszámú kapuőr személyét illetően. Perics polgári végzettsége egyébként agrártechnikus, hehehe, azt hiszem, ez még rengeteg anekdota forrása lesz… A második számú kapus miatt is inkább csak a kíváncsiság bújkál bennünk, Zovko vajon kit fog majd megtartani? A kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó Tatai Petit, vagy pedig azt a Stochl-t, aki ha jó napot fog ki, akkor nagyon komoly százalékkal véd, de ha bal lábbal kell fel, akkor részeg Fotex-szurkoló jobb nála? A zuhanyhíradó szerint először Tatait adták volna kölcsön Győrbe, de a legfrissebb hírek szerint Stochl lesz az, akinek nem parkolóbérletet vásárolnia Veszprémben… A tuttira már nem kell sokat várnunk, addig is Hajnal Csaba figyelmébe ajánljuk a sportközhelyszótár második oldaláról: végy (még) egy jó irányítót! A Népsportblog tippje: Ivano Balics.
