Motorozni akkor kell, amikor jól esik, tartja a mondás. Reggel óta gyülekeztek az esőfelhők a város felett, így arra gondoltam, hogy ebédszünetben gurulok egyet, hátha sikerül eláznom. Éppen Ferihegy 2B-nél fordultam meg, amikor óriási tömegre lettem figyelmes… Vajon mit csinál itt ez a rengeteg motorbuzi??? Hát ezt:
Miközben szívügyem a Roma Évtized, rádöbbentem, hogy népsportblog a nemzetiségi kérdést eddig csupán említésszinten kezelte (ez is csupán Kerekes Zsombornak és Nenad Puljezevicsnek köszönhető). A méltánytalanul kevés nyilvánosságot kapó magyar labdarúgó cigányválogatott szereplése viszont remek apropót ad arra, hogy a magam szerény eszközeivel (pár faragatlan szóviccel) kisebb hírverést csapjak az erősen pigmentált kisebbség felzárkóztatásának.
Kevesen tudják, hogy a magyar cigányválogatott olyan mérleggel bír, amit ha az A-válogatott mondhatna magáénak, a 10 millió szövetségi kapitány örökre befogná a száját. 98 meccsből kb. 5-öt vesztettek, és olyan futballnemzetek skalpját gyűjtötték már be, mint pl. a brazil. (brazil cigányokat magunk elé képzelve kéretik nem nevetni…)
A nemzetközi cigány futballnak igen illusztris személyiségei vannak, elég megemlíteni Eric Cantoná-t, akinek a szülei a mai napig vándorló életmódot folytatnak (immáron nem szekérrel, hanem lakóbusszal), és Zlatan Ibrahimovic-ot, akinek bosnyák cigány szülei a malmö-i kisebbségi közösség vezéralakjai. Sőt, egyes szóbeszédek alapján Davor Suker eredeti neve Davor Sukár volt… 
Itthon is nagy nevek állnak ám a sorban! Koszta Jani és Pisont István kisebbségi hovatartozása számos szurkolói rigmus alapja volt, a közelmúltban pedig Kiskenő és Kerekes Zsombi öregbítettek a romák jóhírét … Mellettük emlékeztek még a váci Nagy Tibire, vagy a Bakony Maradonájára, Rugovics Vendelre is, ugye?
Napjaink válogatottját főleg alsóbb osztályokban focizó srácok alkotják, de nem ritka a bőcsi, diósgyőri játékos, vagy akár a Vasas focistája. Kiemelkedési lehetőség ez nekik, kár, hogy kevesen élnek vele. Nem árt tudni, hogy a romaválogatott ezeket a kiemelkedő eredményeket MLSZ támogatás nélkül, csekély szponzori segítséggel, szinte teljesen egészében saját zsebből finanszírozva érte el. Tény, hogy napjainkban nehéz a magyar focinak támogatót találni, ha pedig az ember hozzáteszi, hogy éppen a magyar cigányválogatott számára kalapozik, háááát, érthetően nem nyílnak meg a pénztárcák… Pedigmárhogy…
Mostoha körülmények: csapatbusz
Abszolút esélyesként kaptak meghívást a nyolc-csapatos cigány Világkupára, Splitbe. 50.000 euró volt a tét, ebből jónéhány további tornaszereplést ki lehetett volna fizetni, de ne szaladjunk ennyire a dolgok elébe…
Sajnos a híradások szűkszavúan szóltak a tornáról, talán azért, mert a szurkoló családtagok felszedték a kommunikációra szolgáló sárgaréz vezetékeket? Mindenesetre bámulatosan kezdték a találkozókat. A csoportmeccsek során gurítottak egy hármast a szlovéneknek, egy hetest az osztrák cigányoknak (nem röhögni, tényleg van ilyen, a Balkánról menekültek), gólt pedig nem kaptak. A brazilok ettől megijedve inkább ki sem álltak… Vágjátok, hogy mikor fog ez megtörténni az A-válogatottal is? A fiúk a házigazdák bőrén keresztül jutottak a döntőbe.
Roma válogatott
Hiába, a magyar cigányok a kontrázás mesterei, de egy kis szólótól sem riadnak vissza. A mutatott játékkal elégedett lehetett a főszponzor, és a két szurkolói csoport is (Ultras bengalo-Ördögi ultrák, Ultras devla-Isteni ultrák). Sajnos a korrupció és az irigység elérte a romafocit is… Nem fogjátok elhinni, de a döntőben nem a másik elődöntő győztesével kellett játszani, hanem egy világkupa-válogatottal! A szervezők vették a bátorságot, és egy bosnyák-szlovén-horvát cigánycsapatot állítottak pályára! Máskor egy fej fokhagymáért eladják egymást, persze ilyenkor a pénzdíj inkább összefogást szül… Pedig ez még csak az intro volt, ezután jött a magyar csapat ellehetetlenítése, kapuskiállítással, új kapus be nem engedésével, üres kapura rúgatott büntetővel… Így kaptak ki a magyar cigányok Horvátországban. Ej.
Részemről teljes mellszélességgel támogatom a magyar cigányválogatottat, és osztom Telefonos segítség véleményét, hogy az MLSZ-nek is ezt kellene tennie. Van itt egy magyar focicsapat, ami sorra szállítja az eredményeket, a semminél mindenképpen többet érdemelnek.
O Zor te avel tumenca!
Permalink Eddig 6 szakértő szólt hozzá
Utolsó állva maradt kupacsapatunk, a Kispest annyit már mindenképpen elért, hogy kicsábított minket a hazai meccsére. Futballunk európai reprezentánsánál ráadásul olyan pozitív változások mentek végbe, ami mellet mi sem mehetünk el szó nélkül, hiszen az MTK-t kivéve valóban egyedi esetről beszélhetünk.
A Kispestnek szponzora van. Nem egy helyi vállalkozó, nem is egy pénzmosó és főleg nem egy papíron kőgazdag, igazából ruppótlan csaló, aki ráhajt a nálunk egyébként is bőkezűen osztogatott 15 minutes of fame-re. Úgy hívják az embert, hogy Hemingway, ámerikás magyar, aki megvette a világ leggusztustalanabb stadionjával, koncepció nélküli vezetéssel és kutyaütő játékosokkal felszerelkezett klubot. Majd fogta magát és kezdetnek felújította a stadiont, hozott néhány épkézláb játékost meg egy magyar szinten jónak mondható edzőt és bemondta a legfontosabbat: játékot akar látni, a töketlen faszvakarásért egyetlen fillért sem hajlandó fizetni. Mindezek mellet tervezi egy labdarúgó-akadémia beindítását is, amihez a kispesti sportcentrumot teljesen felújítja, valamint új , műfüves pályákat csináltat. Én ezek után el is hiszem neki, hogy meg fogja csinálni…
Ellentétben a BL-ből rúgott gól nélkül kieső Lokival és a kihagyott tizenegyes, valamint Végh Kuka óriási hibája miatt kizúgó MTK-val, a Kispest vette az első akadályt. Ezt ne úgy tessék elképzelni, hogy bravúrt hajtott végre, lévén az első selejtezőkörben az ellenfelek a miénkhez hasonló futballkultúrával rendelkező országokból kerülnek ki, de mint fent is látható, sajnos ott tartunk, hogy már ezek is komoly akadályt jelentenek csapatainknak. A Honvéd a moldáv Nistru Otaci csapata ellen idegenben 1-1-et játszott, majd ugyanez az eredmény ismétlődött meg az itthoni meccsen is, így jöhettek a büntetők.
A kiszenvedett továbbjutás után a Hamburgot sorsolták a Kispest mellé. Mivel itt már jó eséllyel laposra vernek minket az ellenfelek, annyiban reménykedhettünk, hogy egy igazi sztárcsapat jön el hozzánk (és ver laposra), de még ez sem jött össze. Arra viszont elégnek bizonyult a Hamburg is, hogy Gabeszékkal Újpest felé vegyük az irányt (a Kispesti pálya még felújítva sem alkalmas ilyen kupameccsek rendezésére), majd néhány kötelező söci elfogyasztása után elfoglaljuk a helyünket a kispesti Szelídek között – mondanom sem kell, a kapu mögött.
A Hamburg nagyon bekezdett, sajnos felsejlett előttünk egy katasztrófális vereség képe is, de még mielőtt lemondó legyintgetések közepette a 200 km. hosszú sort megtámadtuk volna, a Honvéd elkezdett egy kicsit játszani. A HSV meg hagyta, úgyhogy azt kellett, hogy megállapítsuk, hogy egyenrangú erők küzdelme folyik a pályán, sőt, a Kispest a második félidőben kétszer is ziccerbe került, de sajnos mindkettő kimaradt. Az első félidő krónikájához tartozik, hogy nem kaptunk meg egy a tv előtt ülő Tanult Kollégám által jogosnak mondott büntetőt. Egyébként is igaza van Supkának, aki a meccs után értetlenkedett, hogy egy sok holland játékossal és holland edzővel rendelkező csapat meccsére hogy delegálhatnak sajtfejű bírót. Egyáltalán nem fújtak korrektül, a partjelzők is elengedtek ezt-azt, úgyhogy nemhogy támogatást nem kaptunk, még örülhettünk, hogy Tóth Iván kiszedte a méteres lesről induló csatár ziccerét.
A Szelídek
Sajnos nem sikerült gólt szereznünk a csutkaszarnak tűnő Hamburg ellen, így a továbbjutási esélyek minimálisra csökkentek, de mindenképpen megérte kimenni, mert a Kispesti szurkolók egyszerűen kurva jók voltak. Élvezet volt hallgatni őket, lelkesek és hangosak, úgyhogy a meccs után egy sötét újpesti késdobálóban megvallottam Gabesznak, hogy egy kicsit Honvéd-szurkoló lettem ma. Úgy néz ki, ez is kevés lesz a HSV ellen, de ez legkevésbé sem az én hibám, hanem inkább a csatároké, akik vagy nem tudnak átvenni egy ziccerpasszt, vagy 5 méterről fölébasszák az ajtó-ablak helyzetet, vagy egyszerűen csak eltűnnek a mezőnyben és csak akkor vesszük észre őket, amikor a társaikat anyázzák, hogy miért nem oda és akkor jött a zsuga, amikor és ahova várták.
Ettől még persze CSAKAKISPEST! az egyetlen magyar csapat, amelyikért szoríthatunk, úgyhogy tegyünk így, hátha most az egyszer mi teszünk csodát, nem Liechtenstein, Málta és Ciprus – természetesen a mi kárunkra.
Permalink Eddig 3 szakértő szólt hozzá
Két éve történt, hogy Titóval ücsörögtünk a szuperbarlangban az asztalnál és kitaláltuk (egészen pontosan Titó kitalálta), hogy írjunk sportblogot. Mondtam is neki egyből, hogy ez kurva jó ötlet, de mi az a sportblog? Mindegy, a két kulcsszó a sport és az írás, úgyhogy mehet, nem is érdekel, a technikai rész a te asztalod, Malacka.
Aki figyel erősen, az láthatja, hogy már benne is vagyunk egy hete a harmadik évünkben, de mivel az első bejegyzés pont a Loki csodálatos horvátok ellen elért győzelméről szólt, így stílszerűen megvártuk, hogy mit csinálnak most, hogy szépen keretbe foglalhassuk azt a két évet, amit többé-kevésbé blogolással töltöttünk. A szép keret elmaradt, de ez most tényleg nem a mi hibánk, hanem azoké a töketleneké, akikben még mindig rendületlenül hiszünk…
A Népsportblog nem lett világsiker, nem nyert egyetlen díjat sem, nézettsége még egy átlagos szadó-pornó oldalét sem éri el, számunkra mégis nagyon sokat jelent, még ha úgy is tűnik néha, hogy ilyen-olyan okokból elhanyagoljuk kissé. Az alábbi 442 post egytől egyig azért készült, hogy emléket állítson bizonyos dolgoknak, amiket Láttunk, Hallottunk, Olvastunk, Néztünk, Gondoltuk, vagy éppen Csináltunk és természetesen véleményünk volt róluk.
Frankómegmondók
Szóval csak annyit, hogy történjen bármi, a Népsportblog a következő két évben is mindig megmondja majd a frankót, legyen szó akár sakkboxról, lóversenyről, vagy olyan kevésbé ismert sportokról, mint például a labdarúgás.
Long Live theee Mighty Fireballs of Veszprém!
Permalink Eddig 8 szakértő szólt hozzá
Miközben a rém okos Il Ferro ügyfelek egymást tépték a Petőfi Csarnok éttermében, Silverstone-ban a Red Bull Racing istálló megmutatta, hogy másképpen is lehet csinálni az autómatricázást :). Azt találták ki, hogy a multinacionális szponzorok logói helyett a cirka 30-35 ezer (!) rajongó képével takarják be a két versenyautót. Brilliáns! 10 fontért (vagy többért) lehetett képet feltölteni a csapat weboldalára, és az ebből befolyó zsáknyi összeggel a Wings for Life nevű, gerincbetegségek kutatásával foglalkozó alapítvány s munkáját segítik. Respect!
Wings for life…
… és közelről
Valamiért az elmúlt két évben kizárólag Szegeden volt szerencsénk Pick-MKB meccseket látni, így kitörő örömmel fogadtuk a megfelelően másnapos Airdeevel, hogy élőben lesz lehetőségünk megtekinteni a döntő 3. meccsét. Mivel egyikünkben sem merült fel még gondolati szinten sem, hogy kikapunk, meglehetősen nyugodtan foglaltuk el a helyünket a B-közép fölött és megállapítottuk, hogy a Szeged pont úgy el fog bánni a szurkolóival, ahogy a Veszprém szokott hasonló esetekben, aminek ugyebár néhány alkalommal már tanúi is voltunk.
Ha Zsenya is beköszön, nem lehet baj
Így is lett, de amíg idáig eljutott a történet, azért történt néhány dolog. Még a meccs előtt megállapítottuk, hogy amíg meccsben lesz a Pick különösebben nagy erőfeszítés nélkül, addig tétmeccset látunk, amint elmegyünk 4-5 góllal, edzéssé silányul a döntő. Pontosan ez történt, amíg a kezdő volt fent, nem tudtunk elhúzni, nem sikerült megroppantani őket, mert Krivokapics szinte már Kiróra emlékeztetően tette a dolgát jobbkettőben, Mezei Ricsivel meg soha nem tudtunk mit kezdeni, így nem volt meglepetés, hogy most sem. Támadásban Sesum elég jól mozgatta a társaságot, de távolról sem voltunk meggyőzőek annak ellenére, hogy végig vezettünk. Perics sem brillírozott az első félidőben, arról pedig már egy sort sem érdemes írni, hogy mennyire hiányzott a falunkból Lapac, akit talán már soha többet nem látunk veszprémi mezben.
A második félidő elejére összejött a kíván különbség és Matics mester (nehezen elítélhető döntést hozva) lekapta a kezdőjét és felküldte a Pick ifit, amit már elég simán legázoltunk, de a nagy össznépi ünneplés közepette mi inkább csak ingattuk a fejünket, hogy ez így semmit nem jelent, sőt, még annál is kevesebbet. Perics is belelendült, Vujin jó százalékkal elég sok gólt lőtt, Gyula megcsinálta a hát mögöttit Puljezevics ellen és a szurkolók is kitettek magukért, úgyhogy igazából semmi okunk fanyalogni, mert a végeredmény azért csak 13 gólos győzelem lett.
Tíz, tíz, tíz(enhárom)!
Szerdán Szegeden eldől minden, ha hosszú idő után újra nyerni tudunk idegenben, akkor megnyerjük a bajnokságot, ráadásul meg is érdemeljük, mert az említett eredményt nem sok csapat képes elérni náluk. Ha viszont úgy fogunk játszani, ahogy eddig tettük, akkor semmi esélyünk nem lesz és a meccs mellé a trónunkat is elveszítjük. Szeretném hozzátenni, egyáltalán nem érdemtelenül…
Hogy megyünk –e, azt egyelőre nem tudom megmondani, hiszen aznap BL döntő is lesz, amit ugyebár muszáj lenne nézni, viszont ahogy Gabesz rávilágított, soha nem bocsátanám meg magamnak, ha nem lennék ott, amikor nyerünk Szegeden. Mindenesetre János nem mehet a csarnokba, gondolom, ebben egyetértünk.
Permalink Eddig 18 szakértő szólt hozzá
Az egyik szemem sír, a másik nevet… Amit tegnap este láttam a Fradi-pályán, az nekem is sok volt, pedig túl vagyok már néhány ZS-kategóriás akciófilmen. Telefonos segítséggel, és hites feleségével foglaltunk helyet a lelátón, természetesen a Lúzer FC szurkolók között. A másik csapatot 300 fős zöld-fehér majomcsapat buzdította, így jött ki a kb. 1500 fős nézőszám. A szervezők megpróbáltak mindent a tv-műsor érdekében megtenni, pl. csak két szektort nyitottak a vendégeknek, odarángatták Buzánszky Jenőt kezdőrúgni, megnyerték kommentátornak az isteni Hajdú B. Istvánt, szünetben Hooligans-„koncerttel”, és foci freestyle bemutatóval kedveskedtek a nézőknek, arra viszont már nem jutott ész, hogy az eredményjelzőt bekapcsolják… Vagy az inkább szándékos volt?
Ja, igen… A nézők… Valamikor dr. Kárpáti Gyuri bácsi (helyett Peterdi Pál, de ez most nem fontos) írta, hogy a 60-as években a japánok mennyire meg voltak veszve a baseball-ért, viszont a focit csak ugatták. Tapsoltak a becsúszásnál, őrjöngtek egy nagy kirúgásnál, és megbolondultak, amikor valaki lyukat rúgott, és földet fogott… Ez tetszett nekik, miközben magáról a játékról fogalmuk sem volt. Nos, ilyen emberek között ültünk a lelátón mi is. Többségében családtagok, haverok, a sarki fűszeres, és persze mi, a fociszerető balekok… Az történt, amire számítottunk, mi pofára estünk, a parasztok pedig rém jól szórakoztak, zúgott a hajrá Lúzer FC!
Korpa közé keveredve
Az FTC összeállítása még a mi várakozásunkat is alulmúlta. Látatlanban arra tippeltem, hogy a tarcsit küldik fel, egy-két sztárral dúsítva, ehhez képest a Fradi U19 tartaléka szaladt ki a gyepre… Nem kellett hozzá két perc, hogy bebizonyosodjon, ezek a zöld-fehér csikók hülyét fognak csinálni a szerencsétlen amatőrökből. Nem tiszteltek senkit és semmit, XXL-es pofával rontottak Urbán Flóri csapatára… Színezték, amennyire tőlük tellett, gyorsan betömtek hármat, aztán teli szájjal röhögve nézték, hogy a bénák gyülekezete hogyan keresi a bőrt… A labda zokogását még a Nagyvárad téren is hallani lehetett… Minden pillanatban történt valami, ami újabb és újabb sportközhely hangos beszólására késztetett minket, szóval legalább magunkat elszórakoztattuk. Kicsit már meg is sajnáltuk a botcsinálta TV-sztárokat, amikor a Fradi lazított a gyeplőn, és egy kis teret engedett át a vendégeknek. Ugye mondanom sem kell, hogy nem bíííírtak élni a lehetőséggel, ami nehéz is, ha az ember egy egyeneset nem tud a labdába rúgni. A küzdeni tudással nem volt gond, kergettek a labdát, ahogy csak tudták, próbáltak jófocista módjára cselekedni, de a foci gyalázásán nem tudtak túllépni. A fekete párduc a kapuban viszont elég jó napot fogott ki! Egy idő után a bíró is a Lúzer FC segítségére sietett, a fault-okat elengedte, a hazai csapatot pedig lapokkal büntette. Ez is kevés volt… A 25 perces félidőt 30 (!) perces szünet követte, majd kezdődött a következő felvonás (térfélcsere nem volt, hehehe, első a közönség! :)). Színre lépett Véber Gyuri (pofázásért jutalma 10 guggolás – és ez nem vicc), játékba avatkozott a hüjebíró, rúgattak három szabadrúgást, és egy megúszásos gólt a lúzerekkel. Legalább nem kellett mászniuk…
Kifelé menet azt kérdezgettem magamtól, hogy a rákot kerestem én itt… Azzal a válasszal nyugtattam meg magam, hogy nem focit nézni, hanem szórakozni jöttem. A Viasat is erre buzdít.
FTC-Lúzer FC 8:1 (vagy 9:1? fasztudja :))
Permalink Eddig 12 szakértő szólt hozzá
Most értem haza Szegedről, 4 órája vége van a meccsnek, de még mindig reszketek az idegtől. A levonuló játékosokkal azon melegében tudattam, hogy nem vagyok különösebben elégedett a pályán mutatott produkcióval, amint hazaértem, mindkét fórumon letettem a névjegyemet (itt véres habot prüszkölve, ott gratulálva az ezt valóban teljes mértékig megérdemlő győztesnek) és már itt is ülök és reszkető kézzel töröm a fejem, hogy hol kezdjem.
Lássuk csak, megosztom először Veletek Jánosunk meglátását, mellyel teljes egészében azonosulni tudok, miszerint ki ne nyissuk már a pofánkat, hogy milyen gyenge a bajnokságunk, meg hogy nincs elég tétmeccs, amikor az egy évben esedékes 3-4 éles meccsünkből 2-3-at halál simán (és ordenáré pofátlanul) leadunk. Nincs is nagyon mit hozzátenni, ez a fájdalmas igazság.
Egyébként kicsit csúsztunk az elejéről, így 2:1-es szegedi vezetésnél értünk le (nem Öccse hibája a késés, valami miatt nekünk kellett annyi pisálnunk, mint egy versenylónak) és onnantól kezdve semmi közünk nem volt a játékhoz, szétlőttük Puljezevicset, aki ezen felbuzdulva védett is néhányat, úgyhogy le is szakítottak minket és a szünetben (én már nagyon idegesen) arról értekeztem egy szurkesszal, hogy megint megaláz minket a saját kibaszott csapatunk, simán 10 a vége. Aztán az nem lett, mert a Vujin-Sesum-Putics belső hármas legalább annyira visszahozott minket a meccsbe, hogy pariban maradtunk, innentől nem változott nagyot a különbség (5-6 mínuszban folyamatosan), a 10 perccel a vége előtt 5 fás szegedi előnynél leindultunk, de Sivár kurva szar ziccerét kiszedte a Pukkandúr, amivel el is dőlt, hogy megint kiszopunk Szegeden.
Eme Pulitzer-gyanús felvételt készítettem a telefonommal!
Azt voltam bátor írni valahol, hogy azt várom ez előtt a meccs előtt a csapattól, hogy megverjék a Szegedet és igenis tegyék oda magukat, különösen igaz ez egy bizonyos úrra. Ez az úr viszont olyan ocsmány teljesítményt nyújtott, hogy egy atka méretére ment össze a szememben. Egy Kiril Lazarov nekem ne primadonnázzon 8 meccsel veszprémi pályafutása vége előtt 0 (pontosan annyi, egy mocskos kurva nagy NULLA) akciógóllal és kihagyott hetessel. Tőlem cuccolhat és húzhat, ahova csak akar, már holnap reggeli kaksi előtt.
Charlie tőle szokatlanul kapkodta a lábát, Perics a Kiel elleni első félidejét idézve csak akkor találkozott a labdával, ha kotorta ki a kapuból, Gál nagyon hiányzott, ez a Cozma sehol nincs Myrhol Bélához képest és ma a két szélsőnknek sem adott a gép.
A hátsó ülésen (ott van az ő helye…) turbékoló Tanult Kolléga és Turbék Ágnes első szegedi élménye tehát nem sikerült jól és Szenyó kolléga átka is tovább él. Aki bármelyik hazai meccs előtt meglátja Öccsét a csarnok előtt, az azonnal csússzon rá alattomosan, páros lábbal, hátulról… (ja, kösz a fuvart, Jancsi, király volt a ride!)
Permalink Eddig 16 szakértő szólt hozzá
A szurkoló (mi) hülye. Nagyon.
Találkoztunk Gabesszal a metrón, megtárgyaltuk a napi eseményeket, röviden szót ejtettünk a baseballról és a Nagybetűsről, majd – még a metrón - a válogatottra terelődött a szó. Szarok vagyunk, nincs focink, nulla az egész… de ha ma megverjük ezeket, azok meg kikapnak amazoktól, akkor nekünk lesz ennyi pontunk és ha ott egy bravúrral, akkor már csak az kell, hogy… és persze rögtön faszán ki is röhögtük saját magunkat, majd megvettük a Transporter puttonyából a testmeleg borsodit 400-ért (Steffl ugyanott ugyanannyi, de a fényes páncélunk a márkahűség) és máris a lelátón voltunk. Valamiért szokás lett, hogy a himnusz a retyón ér minket, bocsássa meg az ég, most is így volt.
A gyors vezető gól után az első félidőben annyi történt, hogy Gabesz simán kifejthette az évszázad üzleti gondolatát (miszerint Várhidi-parókákat és álbajszokat kellene árulni a stadion mellett), merthogy a pályán az égadta világon semmi nem történt. Hagyjuk is, mindenki látta, mennyire nem volt közünk a játékhoz, csak azért nem kellett véres fognyomokat hagynunk a feltépett műanyag székeken, mert az ellenfél (becsüljük meg, kevés ilyen maradt mára!) még nálunk is szarabb volt.
Aztán a második félidőre már egy kicsit, majd később lényegesen, a végére meg sokkal jobb csapat jött ki! Voltak passzok, cselek, néhány egészen eu-komform adogatás és néhány helyzet is, amiből az egyiket Gera szépen be is verte. Muchachos, nem tudunk olyan szarok lenni, hogy ez ne dobogtassa meg durván az egyszeri (és ű) szurkoló szívét, most is úgy ölelgettük egymást, mintha nem a megyekettes Moldova lett volna az ellenfél. (Muszáj megjegyeznem, hogy ha az ember félig román, félig meg orosz, akkor olyan hendikeppel indul az életben, hogy az már szinte szánalomra méltó, kezeljük tehát a helyén ezt a győzelmet is.)
A sok hülye és a 11 együtt örül!
Szóval nyertünk 2:0-ra és nézegetve a többi eredményt, ezt bizony illik megbecsülnünk, mert pelenkás csapatunk tétmeccset nyert. Ha végre Gera a helyén játszana és nem kellene jöttment Vadóczokat és Vaskókat nézegetnünk (előbbit a sport kihozta a mezőny legjobbjának, no comment, utóbbinak viszont valóban volt néhány szép megmozdulása), akkor azt mondanám, felcsillanni látszott néha némi fény a mocskosul hosszú és sötét alagút végén.
Lesz hamarosan még egy post, mert betelt a pohár, most jött el a pillanat, hogy írok az MLSZ-nek. De az már csak a körítés, most örüljünk egy picit, mert tétmeccset nyert a válogatott, így van 6 pontunk, x-eltek a törökök a norvégokkal, így ha … szóval a szurkoló meg hülye.
Permalink Eddig 9 szakértő szólt hozzá
Hagyományos körülmények között nem ragadnék tollat egy ilyen sima bajnoki meccs után, de a tegnapi MKB-Dunferr meccs indukált bennem pár csapongó gondolatot.
-Hajnal Csaba irodájának polcain tuttira nem porosodik meg a sportközhelyszótár. A végy egy jó kapust frázis megszívlelésével óriást dobtak a csapaton. Amit Perics csinált az első félidőben, az megint valami emberfeletti volt! Ziccereket, büntetőket szedett ki, ezzel olyan lendületet adott a csapatnak, hogy az egyszerűen nem is tudott hibázni támadásban… A 24. percig 18-ból 16-ot bevágtunk, míg a Dunaferr 25-ból csak 7-et… Örömmel láttam, hogy Gyuláék profi módon tették túl magukat a kiel-i kiesésen, bár efelől már a nyíregyházi jegyzőkönyvet böngészve is nyugodt voltam. Ha már a Kiel szóba került, a második negyedórában nyomott drive-ban német kézilabdás vonásokat véltem felfedezni… Nem pöcsöltünk szinte semmit, indításból egy-két passzos játékkal tömtük Stochl hálóját, hol volt ez a csapat a BL-visszavágón???
Kis lépés Pericsnek, nagy lépes az MKB-nek
-7 gól előnnyel fordultunk, de amikor a második felest kezdtük (rossz az, aki jóra gondol), fejben az öltözőben maradtunk. Csaszi vezetésével (10 perc alatt 6 gól, ez még gombócból is sok) az újvárosi társaság nem volt rest kihasználni ezt, és közelebb zárkóztak, de amint magához tért a Fotex, helyreállt a világbéke, semmi nem veszélyeztette a hazai győzelmet.
-Imre Vilmos és csapata nekem nagyon szimpatikus, és kívánom nekik, hogy előzzék be a szalámigyáros csapatot. A zuhanyhíradó szerint gyülekeznek a viharfelhők a klub felett, és ha nem találnak egy bika szponzort, tovább gyengül a két és fél csapatos magyar bajnokság. Első felindulásban azt mondtam, hogy kis Iváncsikot, Császárt, Törő Szabit és Nagy Kornélt hozzuk Veszprémbe, de a másik agyféltekém azonnal kontrázott: ne basszunk már ki magunkkal! Ha mennek, akkor inkább külföldre, abból legalább a válogatottunk is profitál. A fent említett közhelyszótár legújabb kiadásába már az is belekívánkozik, hogy nem lehet eredményesen szerepelni a BL-ben, ha nincsen állandó erőkifejtésre kényszerítve az MKB, más honi klubok zsír játékosait felszipkázni nem perspektíva. Reményre ad okot az új BL-kiírás, ahol több nemzetközi meccsel talán állandóan forráspont közelében lehet tartani a bakonyi betyárok (Éles Józsi, Csoki, Sara-Papa, ha értitek, hogy mire gondolok) méltó utódjait. Addig azért még aludni kell néhányat…
-Putics Barna, Putics Barna, és harmadszor is Putics Barna! Megérte kibekkelni a sérülését, egyre fényesebb a srác! Csárli is újra felpörgőben, Gergő kezdi utolérni magát, így már nem kell Xanax-os dobozzal a kézben várni a szegedi derbit…
-A végén a fény után az árnyékról is pár szót… Még egy MKB sem engedheti meg magának azt a blamát, hogy egy Gyuláról leszaggatott mez miatt az egész csapatnak más színű garnitúrában kelljen kivonulnia a második félidőre… Ez egy vicc (kár, hogy senki sem nevetett), és egyáltalán nem méltó az ország első számú klubjához! A külsőséget félretéve, abszolút (1) megértem Zovkót, amikor felkapja a vizet azon, hogy a biztos vezetés birtokában nem éppen fénysebességgel zárkózunk vissza. A meccsnek a lefújás pillanatában van vége, addig se Bambi, se fagyi, hanem maximális erőbedobás! A végére pedig a legfontosabb: mint ahogy a Playstation, úgy egy kézicsapat sem maradhat jó irányító kar nélkül… Eklemovics már hosszabb ideje nem azt hozza, amire képes, Sesum remélhetőleg minőségi csere lesz, mert ha nem, akkor ezredszerre is elüvöltöm magam: Balics-ot Veszprémbe!
MKB Veszprém - Dunaferr SE 33-30 (18-11)
Reszkess Szeged, hajrá Fotex!
Permalink Eddig 10 szakértő szólt hozzá
Merthogy Grizli megígérte neki (konkrétan annak a három megszeppent kislánynak, akit előző este a balszerencse a rekettyés mellé sodort, ahol Bálint eresztette kifele az elfogyasztott komoly mennyiségű sör melléktermékét, majd onnan előbukkanva 20 centiről a fruskák arcába hörögte az élest).
Pedig nem úgy indult, hogy a francia ánuszába belecsusszan a húskés, sőt, inkább nekünk állt O-ra a szánk, de a sztori nem itt kezdődik…
Hanem ott, hogy a Iccsanyám, a drágaságos jóasszony egyetlen telefonhívással odaröppentett minket Grizlivel a csarnok legdurvább helyére, hitetlenkedve néztünk mi is, hogy jobbra tőlem a Blikk újságírója ücsörög, mögöttünk a celjei különítmény, amikor kijöttek melegíteni a srácok, akkor meg a világ legjobb kapusa odajött és a pofánktól egy méterre felrakta a lábát a korlátra és nyújtani kezdett. Itten van la:
Belemozdult, bazzeg!!!
Üdvözült vigyorral a pofánkon, ám még mindig hitetlenkedve megegyeztünk Örökös Sporttársammal, hogy a csarnokban lévő rendezők és a környéken szolgálatot adó rendfentartó szervek együttes erővel sem tudnak innen elrángatni minket, majd felállva megtapsoltuk a velünk szemben ücsörgő Puljezevicset és a szurkolók által szívszorítóan elbúcsúztatott Buday Danit. Bevonuláskor Bálint szomorúan konstatálta, hogy a másik kapuba kezdünk, így sajnos 3000 süvöltő patriótát kellett túlrikoltania, hogy a címben citált ígéretet tolmácsolja a kapusnak, de önmaga megnyugtatására a második félidőben már közelről is megtehette ezt, úgyhogy aki aggódott volna, annak jelentjük: Omeyer meg lett b@szva.
Ugye azt tudtuk, hogy ezek a németek futnak, mint a gép. Azt is tudtuk, hogy három keresztpassz után lőnek, mint a gép. Azt is tudtuk, hogy középkezdés után vágtatnak előre és egy passz után lőnek, mint a gép. Egész héten hallgattuk, hogy mocskosul felkészültünk ebből a taktikából, erre azt kellett látnunk, hogy a németek futnak, kezdenek, lőnek, mint a … (gép?) mi meg nézzük őket közelről és kelet balkáni átkokkal, valamint szigorú pillarebegtetéssel próbáljuk megállítani őket. Perics az első 10 percben semmit nem fogott, a németek virgoncan rohangáltak és lődőzték a gólokat, mi meg a szokás szerint dekoncentrált Kiroval és a beállót töketlen, ritmustalan, dadogó labdákkal megjátszva próbáltunk a nyomukba eredni. Putics jól lőtte a heteseket és Lapac is eredményes volt néhányszor, de nem sok jót jelentett, hogy beállóban sehol nem voltunk, a széleken semmi nem ment és a védekezésünk sem volt valami acélos.
4/3 hetesből, nem is rossz, Barni!
De aztán jött Perics és fogott és fogott és megint csak fogott… Hetes megvan, újralöveti a két dán szemétláda, Perics ezt is fogja, aztán ziccerig húzzák a fal mentén, de az is megvan. Bálinttal önkivületi állapotban sikítunk és rázzuk az öklünket a duzzogva visszafutó német szélső arcába és érezzük, valami megindult. De még mindig nem vezetünk, sőt, egy mocskos szar szériát is elkapunk, ahol a két spori is besegít a lendületbe jövő csapatunk megfékezésébe: hármas hátrány (kettő jogos, bassza meg…) és megint ott az előny. Még keressük a játékunkat, de Perics hihetetlen erőt sugároz, ezért sem Bálint, sem én nem esünk össze holtan aortarepedés következtében. Szünetben egyel úsznak a tokosok, én a bal herém mellé a lelki üdvömet is adnám egy cigiért, de nem kockáztathatjuk meg a bench-seat-ünket, így maradunk és megállapítjuk, hogy nagyon szép gesztus lenne a srácoktól, ha megnyernék Grizlinek ezt a meccset.
A fehérben pompázó urakat pedig nem véletlenül szeretjük…
A második félidőben ugyanis változatlanul sok hibával, de az éledező Gyulával és Kiroval fogcsikargatva küzdő MKB jött ki. Folytatódott az őrült rohangászás a pályán, lőtt mindenki, mint Wyatt Earp legszebb napjaiban, de míg a németeknél Omeyer mintha megszeppent volna a jobb oldaláról vérben forgó szemmel hörgő szurkoló ígéretétől, addig Dejan Perics úgy döntött, hogy emlékezetessé teszi nekünk az estét és olyan labdákat kezdett kiszedni, hogy beszartunk, befostunk, belefeküdtünk.
Nem volt már sok hátra, 10 perc sem maradt, amikor megint egyenlítettünk. Vagy bedugult a németek füle (mint mindenkié a csarnokban), vagy elegük lett az egészből, esetleg elfáradtak, de a meccs vége a miénk lett! Kiro végre felment 9-ről és beverte, Gyula magabiztosan, Charlie okosan, Nikola csodaszépen, mindenki más meg fülig érő szájjal (és onnan bő nyálat fröcskölve!). Megúszunk 4 fával, de fikarcnyi kétségünk nincs, hogy 3 a vége, mert magyarok vagyunk és szinte törvényszerű, hogy két másodperccel a vége előtt kapunk egyet.
De hogy szomorkodjunk, arról azért szó sincs. berekedve, tök süketen még iszunk egy sört az ünnepelttel, majd még a hihetetlen élmény hatása alatt búcsút veszünk egymástól. Uraim, mindenkinek kívánom, hogy élje át ezt egyszer élőben, mert ez valóban leírhatatlan.
Permalink Eddig 22 szakértő szólt hozzá
Igaz, hogy tegnap este egy ország hördült fel azon, hogy az olaszok elleni „barátságos” pólómeccsen Szecska mekkora nedves pofont kapott (dr. Kárpáti Gyurikától tudjuk, hogy ezek a száraznál jobban fájnak), engem most mégis inkább az foglalkoztat, ami a mocskos lilák hokicsapatának délelőtti edzésén történt. Válogatott védőnk, Horváth András a szokásos vehemenciával tett-vett a pályán, amikor összetűzésbe került a szlovák légiós Jozef Voskár-ral… Az eredmény egy nyolc napon túl gyógyuló fejsérülés lett, bennem itt szakadt el a cérna. Bár én sem vagyok egy szent (ugyan egyes királyokat haláluk után szentté avatnak, de néhány aratást még szeretnék megélni), megengedek magamnak egy kis eszmefuttatást a csapaton belüli erőszakkal kapcsolatban.
N-A-P-A-L-M! (moosyfotó)
Ez a Balu kapitány honnan a rákból veszi a bátorságot, hogy a saját csapattársára ütőt emeljen? Nincs az a pozícióharc, ami miatt le kellene ütni bárkit, főleg, ha éppen Horváth viseli a csk-szalagot… Ez a példamutató magatartás, ez nevezi magát vezéregyéniségnek? Legfrissebb információim szerint a jégkorong csapatjáték, és mint olyan, a közös cél érdekében (jelen esetben bajnoki elődöntő) mindenkinek együtt kell működnie, nem pedig egymást aprítani… Vagy talán ez az idegileg instabil, szellemileg pedig hátrányos helyzetű kolosszus azt hiszi magáról, hogy neki mindent lehet? Na, ne már…
Ha az én kezemben lenne a bírói pálca, egy percig sem tétováznék, örökös eltiltással jutalmaznám ezt az eszetlenséget, hokipálya közelébe sem engedném, plusz egy jó kis pert is a nyakába akasztanék, súlyos testi sértés okán… Igaz, hogy a válogatottunk nem dúskál védőkben, de nem érdekel, ilyen áron nem kell…
Most hadd játsszak egy kicsit a sorsolással. A DAB feljövőben, lendületből kiüti az UTÉ-t az elődöntőben, a másik ágon pedig a Csíkszereda a szájába veszi az Alba Volán nemi szervét. A harmadik helyért így UTE-Csíkszereda párosítás, ami azért lenne érdekes, mert az erdélyi csapatban 6 szlovák idegenlégiós játszik. Északi szomszédaink enyhén nacionalista érzelműek, nem fognak szó nélkül elmenni egy ilyen atrocitás mellett, lehet tippelni, hogy hány csíki ütő fog eltörni magyar játékosok különböző testrészein… Most ennek van értelme, te fogalmatlan Horváth András?
[STEAM ON]
A saját csapattársát, értitek???
[STEAM OFF]
Permalink Eddig 21 szakértő szólt hozzá
Mozgalmas hétvégén vagyunk túl, pajtásaink is nagy lelkesedéssel emlékeztek meg a szombat-vasárnap jelesebb eseményeiről, így a magunk módján nekünk is muszáj lesz összefoglalni a Csináltuk rovatban T-man születésnapi helytelenkedését.
Szombat délután megtámadtuk a Kincsem parkot, ahova néhányan zöldfülűként, páran már öreg rókaként, Titó meg nyeretlen lúzerként érkezett, joggal bíztunk tehát abban, hogy születésnapjára való tekintettel megszánják a pacik a 32 rajtszámú bloggert. (Na de hány éves lesz jövőre???). Összesen négy futamot láttunk, volt közte vicces is (az én lovam az egyik futamban annyira lemaradt, hogy már a célban fényképezkedett a győztes, mire bekocogott az én kolbásztöltelékem), Airdeenek viszont adott a gép, volt olyan futam, ahol tétre és helyre is betalált, míg mi, többiek ittunk a sört, szívtuk a cigit és röhögtünk egymáson, egy szóval: csináltuk, amiért kimentünk.
Ezt muszáj leírnom: a fogadás úgy megy, hogy odamész a kasszához, bemondod, hogy hányas futam, hányas ló és hogy mire fogadsz. Életem párja a következő a sorban.
- Negyedik futam, Jeans Lady
- De mire fogad?
- Lóra…
Innen irány Öccse kecója, ahol egy kis fireballs-szellemidézést követően megindítottuk a csapás az Íjász nevű csehó felé. Itt az ünnepelt felköszöntése után Szenyóval elkövettük azt az orbitális hibát, hogy leálltunk két helyi suhanccal csocsózni. Az nagyon fájt. Nem is tudom, mit mondhatnék, nagyjából annyira voltunk esélytelenek, mint Gábika a Körmönfontoló veszprémi fordulójában. Pedig voltunk mi anno királyok is, de az a cím sajnos már nem minket illet… hanem Titót.
Vasárnap pedig, csak hogy a Láttuk rovatba is kerüljön valami, beneveztünk a Németország-Magyarország válogatott kézilabda meccsre, ami utólag hatalmas baki volt. A budapesti közönség gyenge, mint a szüreti fing, a csarnok (hiába szép!) nem sportlétesítmény, a válogatott meg hiába magyar, leginkább szar. Stanyicli kapitány emberei dögunalmas meccset játszottak, tök hidegen hagyott minket, hogy az eredmény szorosan alakul (x a vége, 23-23) mert a mutatott játék két héttel a vb előtt siralmas. Vagy még inkább S-I-R-A-L-M-A-S! A kulcsposztokon sérülések és formahanyatlás miatt, a többin pedig dilettáns válogatási szisztéma és kontár edzői meccselés miatt vagyunk medencényi hátrányban. Ha meglesz a csoportból a továbbjutás, már boldogok leszünk. Örvendetes azonban Szenyó javuló formája: az eddig élőben megtekintett meccsein rendre beszopta az, akinek drukkolt(unk), most viszont legalább egy döntetlenig felfejlődött a dolog. Én hajlok rá, hogy Ancsi jelentette a különbséget…
Dinamo Mink
Permalink Eddig 12 szakértő szólt hozzá
Kicsit lemaradtunk a szilveszteri hoax-ról, mert szervergondok redőzik a net urának homlokát, de kötelességünknek érezzük, hogy mi is meggyónjunk néhány olyan dolgot, amit talán kevesen tudnak rólunk, de legalábbis nem mindennapos beszédtémák.
Mivel már minden kommuna-környéki blog sportbuzik-ként emleget minket, természetesen nem tehetünk mást, mint kizárólag sporttal kapcsolatos dolgokat osztunk meg veletek alább.
1. A Dunántúl Középiskolai Kupa veszprémi fordulójában 6 góllal gólkirály lettem, majd az egész éves (10 forduló volt összesen, mindegyik máshol) teljesítményünk után egy társamat és engem elvittek Ausztriába, hogy egy nagypályás meccset játsszunk a helyi regionális válogatott ellen. 1:0-ás félidő után 2:0-ra nyertünk, a második gólnál én adtam a gólpasszt veszprémi társamnak, aki nem más volt, mint az időközben tragikus balesetet szenvedő Szilassy Zsolti. Szóval játszottam nemzetközi focimeccsen, bár nekem sajnos nem erről marad emlékezetes…
2. Egyedül Titó látta a csapatból, hogy a Győr elleni osztályozó mindent eldöntő harmadik meccse után (ahol nem bírtunk a bírók által jelentősen támogatott hazaiakkal), elbőgtem magam a lefújás után. És hogy miért nem látta senki? Mert Jung Tibit nézte mindenki, aki éppen a klasszikus eltöröm a másik lábadat is monológját vezette elő a gipszelt lábú base-bírónak.
3. Bár nagyon sok élményt, barátot, havert, ismerőst köszönhetek neki, a baseball, mint játék, hidegen hagy. Mint néző, tökéletesen, és bár játszani tulajdonképpen szerettem, a labdajátékok közül több előzi meg nálam, mint ahányat megelőz. Ez alól kivételt képez az érzés, amikor telibetalálsz egy csavartat, de alig érzed az ütőn, csak hallod, hogy TIIINNNNGGG!
és most halljuk Titót:
Nyakatlanul
Al Bundy-hoz, és Brecsihez hasonlóan bennem is sok maradt, már ami a sportkarriert illeti. Tinédzserként ígéretes sportlövő tehetség voltam, többszörös korosztályos bajnok csapatban, és számtalan dobogós helyezés büszke tulajdonosa egyéniben, de ezzel le is zárom a kötelező önfényezést, mert nem ez a lényeg…
Életem legfontosabb versenye előtt a sors nem volt nagy passzban… Nagykanizsára utaztunk az MHSZ-es Barkas-szal, ahol szoci országok kupájára kvalifikáló légfegyveres csapatbajnokságot rendeztek. Sajnos azon a hétvégén két szervem is sajgott a fájdalomtól, az egyik az elfeküdt nyakam volt, ennek folyományaképpen a másik a szívem… Iszonyú kínok közepette mindössze 325-öt lőttem, laza 55 körrel maradtam el az egyéni csúcsomtól, ezzel szétrombolva nemcsak a saját, de Kovács I. Noémi és Kovács II. Noémi nemzetközi szereplésének reményét is.
A pályán ellenfelek
Számos dolog megríkatott már eddig (Mufasa halála komolyan meg is viselt), de van köztük egy sportos vonatkozású is. Volt egy Vészhelyzet epizód, amikor két amerikaifoci-csapat került be az ügyeletre, és megkönnyeztem, hogy azok a játékosok, akik a pályán egymás belét taposták ki, a kórházban mezszínre való tekintet nélkül kapaszkodtak egymásba, vagy segítettek a másik csapat súlyosabb sérültjein…
Küzdősportok
Lakótelepi csávó létem ellenére soha nem vettem részt verekedésben, életem egyetlen pofonját is csak azért kaptam, mert elejtettem, hogy még egyszer sem ütöttek meg. A jobbhorog váll felőli végén egy 45 kilós csaj volt, szóval ezt az egy találatot sem rakom a kirakatba.
és akkor ez még elő sem került…
Minden pályán aratunk!
Permalink Eddig 2 szakértő szólt hozzá
